SzarvasMici

Heti terv

2012-01-04T11:00:00.000+01:00

Igen, a heti terv beválni látszik. Működőképes, és bármikor odadörgölhetem a munkámból kizökkenteni próbálkozók orra alá, hogy addig, amíg a napi penzum nincs befejezve, nem létezem, dolgozom. Az mindig is egyértelmű volt mindenki számára, hogy itthon vagyok, ráérek bármire. Hát nem! És most ennek írásos nyoma van, dolgozom, és el kell végeznem a kijelölt munkát.

Sokan írtatok évértékelést, amit én egyetlen nyomós érv miatt nem tehetek meg. November 18-a előtt nem én voltam a Micinek látszó bőrben, hanem egy árnyék, egy lebutított változat. Basic Mici. Így aztán a 2011-es év gyakorlatilag értékelhetetlen. Bár történtek klassz dolgok, pl. megnyertem az Év Anyavállalata díjat, de ez kizárólag nektek köszönhető. A TV-szereplések is kellemesnek mondható kiruccanást jelentettek, de az sem én voltam. Én nyomokban sem tartalmazok exhibicionizmust, számomra ez sokk volt, hogy kirakatba kerültem.
November 18-a után születtem újjá, amikor is elkezdtem szedni a gyógyszeremet, és jelentem, hat. Jó néhány kellemetlen tünetem elmúlt, vagy múlóban van, javult a közérzetem, nem vagyok fáradékony, jobban vág az eszem, működőképesebb vagyok. És nagyjából november közepére tehető az a változás is, ami a levelezésemben következett be. Kiszíneztem az e-mail fiókomat, a megrendeléseket különböző színű hónapcímkékkel látom el, jelölve egy-egy megrendelés mennyiségét, milyenségét, így egészében látok egy-egy hónapot, vagyis jobban tudom mi fér még bele, hol kell álljt parancsolni a megrendeléseknek.
A karácsony előtti rohamban pedig a heti terv basic-verziója került bevezetésre, amit idén tökéletesítettem, mert hatékonyabbnak éreztem magam, ha előttem volt, hogy mit kell megvalósítanom egy-egy héten. Ezzel párhuzamosan megváltoztattam a postázás rendjét is, idén ebből kifolyólag nem fogok naponta rohangálni a postára, hanem hetente egyszer, hétfői napon rendezem le ezt a dolgot. Terveim között szerepel, hogy szerződöm egy futárcéggel, de ez még képlékeny, felderítés alatt álló lehetőség.
Az idei plusz a változások sorában, hogy nyitottam egy könyvecskét, amiben először is az adott hónap összes megrendelését tüntetem fel, a következő oldalakon részletezem a szükséges anyagokat, Így azonnal látom, hogy kell-e beszerezni valamit, vagy sem. Négy színű kiemeléssel jelzem a heteket, egy-egy hétre összerendezgetem a hasonló dolgokat, mert így nem kell átállni mindig új és újabb figurára, hanem kisszériás sorozatokban gyorsabban, haladósabban tudok majd dolgozni. És hetente felírom a napi bontásban végzendő teendőket. Már tavaly is így terveztem, de idén bármi áron betartom, hogy amíg a napi penzum el nem készült, addig nem megyek föl a műhelyből. Így viszont a hétvégéim végre tényleg szabadok lesznek. 2011-ben az év 365 napjából nagyjából 360-at dolgoztam. 2012-ben erről szó sem lehet.
Az idei év első hónapja remekül kezdődött, a havi adag doboz, és címkemennyiség készen sorakozik, és a havi manóadag kiszabott, összevarrt testecskéi is itt fekszenek már a dobozkámban. Ilyen jól még sosem álltam.

Azt hiszem a változásokban nagyban közrejátszik az a tudatosság, amivel a hangulatomat irányítom. Sokáig bántott, és elszomorított az, ami körülöttünk zajlik, az ami megnehezíti az életünket, a hírek, a híresztelések, a kilátásba helyezett változtatások, az élet maga. De vettem egy nagy levegőt, és elhatároztam, hogy lehuppanok egy kis rózsaszín felhőcskére, és nem vagyok hajlandó tudomást venni a nehézségekről. Ettől persze nem múlnak el, és higgyétek el, vannak nekem is, kínzóak is, de eddig is megoldottam/tuk őket, ezután is erre fogunk törekedni. Minden reggel jó kedvvel ébredek, és örömmel dolgozom. Ez a heti tervnek is köszönhető, mert jólesik a nap végén kipipálni a napot, de alapvetően azt gondolom, hogy amíg örömmel dolgozom, addig lesz pénzem, és amíg lesz pénzem, addig nem lesz okom aggodalomra. Nálam ez ennyire egyszerű, és kívánom mindenkinek, hogy hasonlóan egyszerűen élje meg.

Legyen mindannyiótoknak nehézségektől mentes, mosolygós, dolgos esztendője!

BibePöcök

2011-12-06T10:48:00.001+01:00

Jajj, hát ki ne maradjon a blogkövetőim életéből az a tünemény, akit a hétvégén készítettem a nagyfiam kérésére. Az instrukció az volt, hogy rózsaszín legyen, és babaarcú, és nudlitestű, és úgy álljon a keze, mintha röppenne, és legyen pillangó, de olyan igazán édes fajta.
Pólyás baba testen az extrák a láb leegyszerűsítése, és a kis csápocskák, meg a szárny, meg az a kis fodor az arcocska körül.
A Facebookon KeDo-tól kapta a Bibepöcök nevet, amibe én azonnal beleszerettem. :)

2011-11-30T20:02:00.001+01:00

Játszottunk a Facebook-on, ahol elkelt a kisördög, és maradt egy angyalka. Itt tehát akik a maradékért szálltak versenybe, azok az ezüst szárnyú, szolid angyalkáért izgulhatnak. 155 kedves játékos került a kalapba, köszönöm nekik a jelentkezést, és a kedves szavakat.
De nem szaporítom a szót, mutatom az eredményt. Nem vacakoltam, a Random.org-ot hívtam segítségül.
Nem készítettem sorszámos listát, visszaszámoltam hátulról, így találtam meg a szerencsés nyertest, aki nem más, mint

Gratulálok Erika, kérlek küldd el nekem a címedet, hagy indítsam hozzád az angyalkát.

Köszönöm szépen mindenkinek a játékot!

Vörös angyalka a formabontók csapatából

2011-11-28T09:06:00.001+01:00

Ő is volt már tűzvörös hajzattal, rózsaszín bugyikával, de ez a narancs-terrakotta változat nekem szívemhez közelibb, sokkal finomabb, sokkal huncutabb. Talán nem annyira ünnepi, bár a kis organza ruhácska azért mégis csak az, de épp emiatt lett már az előd is formabontó.
Szeretem, egyszerűen ennivaló lett, és megint szívszakadás volt elküldeni.
Most, ahogy nézem a képet, azon töprengek, talán elbírt volna néhány szeplőt ez a pofi. De van még egy ilyen változatra való anyagom, azt hiszem az abból készülő angyalka szeplős lesz majd. :)

Beismerő vallomás

2011-11-23T08:34:00.001+01:00

Vannak bajok, én okozom őket, és szembesítenek ezzel olykor a családom tagjai. Ők azok, akik testközelből vannak sokkolva. Hogy a folyamat hol kezdődött, mikor és miért fordultam ki önmagamból, azt nem tudom, de gyanítom, hogy az a több száz feladóvevény, amit szépen elrakosgatok, és rajtuk az a több száz név, amiknek tulajdonosaival volt valamilyen kapcsolatom rövid pályafutásom során, kicsit sokkol engem magam is, és valahol bennük gyökerezik a gond.
Na hogy érthetőbb legyek. Tudom, hogy sokan szenveditek meg azt, hogy nem válaszolok levelekre, és az utóbbi időben nem veszem fel a telefont sem, és ha lehet én magam sem kezdeményezek hívásokat. Telepatikusan próbálok megoldani dolgokat. De hogy komolyra fordítsam, túl azon, hogy igen régóta küszködöm a hozzám érkező levélfolyammal, és egyre nehezebben birkózom meg vele, kezdem egyre jobban érezni magam a műhelyemben, elszigetelve. Olyannyira, hogy a külvilágot az ablakomon keresztül sem engedem be. Mások szerint ez nem jó, én azonban így érzem jól magam. Olykor kifejezetten terápiás céllal mozdulok ki, de az itthon beszerezhető dolgokért már inkább elküldök valakit. Ez a fő-fő probléma, ki sem mozdulok.
Az okok között szerintem igen nagy szerepet játszik még az a betegségem is, amit gyakorlatilag két éve bizonyítanak leletek, de orvos által felállított diagnózis nem. Pajzsmirigy alulműködésem van, amit most már nyugodt szívvel írok le, mert ezt szakorvos is leírta, mi több, gyógyszeres kezelést is előírt számomra. Két évvel ezelőtti próbálkozásom arra, hogy a panaszaim orvosolva legyenek, kisebb dugába dőlt, amikor is az az orvos, akihez elmentem, depressziósnak diagnosztizált, és pszichológushoz küldött. Én pedig tudtam, hogy ha mutatok is depressziós jeleket, nem vagyok az. Alapvetően életigenlő vagyok, az én fejemben a halál gondolata nem forog, a levertségem, hangulatingadozásaim nem foghatóak erre. És a dolog feltáratlan, és így kezeletlen maradt, de a panaszaim egyre kínzóbbá váltak. Idén nyáron gondoltam teszek még egy próbát, így újabb UH-vizsgálatra mentem, ahol is alapos fejmosást kaptam a kezeletlen, és rosszabbodott pajzsmirigyem miatt, így kénytelen voltam új szakorvost keresni, és cca. fél év után végre a vizsgálaton is túl vagyok, és megszületett a perdöntő diagnózis. A gyógyszeremet is, amiért két éve reszketek, elkezdtem szedni, amitől az első két napon igen kutyául voltam, de most már azt hiszem vannak változások. Azt is megtudtam, hogy ennek a betegségnek az egyik tünete a depresszió. Na bumm, tényleg az voltam, csak az ok-okozati viszonyok kivesézése elmaradt. Köszönöm ezt a csodálatos két évet a drága dr-nőnek, aki vállrándítással intézte el az ügyet. Mindenesetre az állapotom javítására tett lépés ezen része kipipálva.
Az, hogy bezárkóztam, hogy eléggé inkommunikatív lettem, több más dolognak is köszönhető. Jobb a békesség, ezt szoktam mondani, és inkább nem megyek bele harcokba, vitákba, egyáltalán semmibe. Csinálom a dolgomat, és igyekszem megfelelni. Szívom magamba a dicséreteket, és érzem, hogy visszavetnek a kritikák, de talán csak azért, mert fura a rengeteg pozitív visszajelzés között olykor negatívat látni. Az arány persze több mint jó, így aggodalomra semmi okom. De azzal együtt, hogy a kicsit méla, fáradékony Mici lassan bepördülhet, azért le kell hámoznia magáról sok beidegződést. Első lépésként is talán a rolót kellene felhúzni az ablakon, de ezzel várok legalább egy kis napsütésfélét, vagy az évszakot tekintve lehetséges csodaszép hóesést. A levelekre való válaszolgatás is kézenfekvő lenne, de egyelőre nem nyomulok a bocsánatkérésekkel, erre rá kell készülnöm lelkileg. Bízom abban, hogy akit érint, az tudja, hogy ott van a szívemben, és nem haragból, vagy bántásból tettem parkolópályára. A telefon felkapkodása pedig... tegnapi élmény, hogy egy hölgy felhívott. Én az autóban ültem, ő gondolom egy irodában. A tisztán hallás esélye igen kicsi arányban volt jelen, így csak sejtem, hogy mit mondott, de a lényeg az, hogy talán már vásárolt tőlem, és ismét szeretett volna. Azok a kedves vásárlók, akik már túl vannak velem egy adás-vételen, nyilván pontosan emlékeznek rám. És esküszöm, hogy jó pár hónapig én magam is képben voltam, és ha ránéztem egy figurám fotójára, megmondtam, hogy ki vette meg, milyen felhasználónéven, milyen eredeti néven, és hová került... Na ez réges-rég elmúlt. Ha felveszek egy telefont, és bejelentkezik egy korábbi vásárlóm, és arra számít, hogy ha nem is pontosan tudom ki ő, de azért valamit visz a víz, hát el kell, hogy keserítsek mindenkit, mert a közvetlen környezetemben élők bejelentkezése után is percekig gondolkodom, hogy ki is az illető. Ez az, amit a feladóvevények sokaságával magyarázok. Minél több van belőlük ugyanis, az annál több kapcsolatot jelent, amit már nem lehet észben tartani. Na a gyógyszer talán ezen is segít szépen-lassan, de ne akarjon sokat a szarka, azt hiszem azzal is megelégszem, ha egy kicsit energikusabb leszek. Szóval a telefonos kérdés egyelőre még tabu, újabban már a figurákhoz csatolt lógattyúra sem írom rá a számom. Az sms-ek pedig esetlegesek. Ha van nálam szemüveg, akkor el tudom őket olvasni, és nem nagy lelkesedéssel, de bepötyögök egy választ, ha viszont vaksi vagyok, akkor sms volt-nincs, mert örökre homályba vész.

Tegnapi élményem, hogy egy (férfi) vásárlómnak személyesen vittük el a választott két figurát, és Pálom mellékesen elvitte a játékban megnyerhető angyalkát és kisördögöt is, mert ő szereti mutogatni a cuccaimat. Én meg csak vigyorogtam, mint a tök. Az mindig meglepő és mulatságos számomra, amikor a FB Miciségek oldalt lájkolja egy pasi. De látni azt, hogy a lelkes (férfi) vásárló vállára ülteti és közös fotót készít, majd egy kisebb performanszt állít össze a rendelkezésre álló 4 db miciségből, na az eufória. Komolyan mondom, mindent megér egy-egy ilyen találkozás. Ilyenekért érdemes elgondolkodni azon, hogy ha erő fölött is, de újra felépítem a kapcsolataimat, és gyakrabban mozdulok ki.

Hogy legyen kép is, mutatok egy Mia-manó változatot, aki szintén tegnap utazott velünk új szülőjéhez, és csak egy példa arra, hogy bár betegesen ragaszkodom a színek harmónijához, és ahhoz, hogy a lehető legkevesebb szín helyezkedjen el egy babán, itt azért már szinte tobzódnak:

És mivel végre sikerült eljutni a Hunyadi utcai fiúkhoz is, és az uram parancsára még vásároltam is pár centi anyagot, lesz itt tobzódás még durvább is.

JÁTÉK itt iss, ott is, MICISÉGÉRT!

2011-11-20T12:08:00.001+01:00

Akik a Facebook-on követői a Miciségek oldalnak, azok tudják, hogy játszani lehet két cukiság valamelyikéért, de aki csak a blogomat olvassa, annak is tartogatok meglepetést.
Aki a Facebook-on még nem követ, szeretettel ajánlom figyelmébe az oldalt, ahol valamelyest aktívabb vagyok, de a személyesebb bejegyzések azért itt lesznek mindig.

IDE kattintva a játékhoz érkeztek, de ha nyerni is szeretnétek, akkor az oldalt is lájkoljátok ITT, vagy a bal fölső sarokban található rajongói dobozban.

A játék a Facebookon 2011. november 25-én éjfélig tart, és a nyertes megkapja az angyalkát, vagy az ördögöt, választása szerint. A maradékot pedig itt fogom kisorsolni azok között, akik ennél a bejegyzésnél jelentkeznek. Itt november 27-én zárom le a jelentkezéseket, és hogy innen mi vihető el, az csak november 30-án, a sorsoláskor fog kiderülni, ugyanis egyszerre sorsolok majd a Facebook-os, és a blogos jelentkezőkből is. Tehát ha úgy tetszik, a nyeremény meglepetés lesz, de ha így is szeretnéd, akkor nosza, jelentkezz. És ha mindkét helyen játszol, és elég nagy mákod van, akár párban is elviheted ezt a két ajándékot. Hajrá!

Közlemény(féle)

2011-11-08T10:42:00.000+01:00

Előzetes terveimmel ellentétben Rumini és társai úgy, ahogyan én álmodtam meg, többé nem tudnak megszületni. A szerződésem nem rég megszűnt, és bár a még meglévő anyagjaimat szerettem volna feldolgozni, erre azonban karácsonyig már nem lesz lehetőségem, tovább pedig nem húzom a dolgot.

Ezúton szeretném tudatni minden Rumini-rajongóval, hogy az általam készített egereket a forgalomból kivontam, és ők így, ebben a formában sem nálam, sem másnál nem elérhetőek többé.

Plüss gólya - Plush stork

2011-10-31T09:21:00.000+01:00

No és a gólya, aki szintén átesett egy kis plasztikázáson, de ez kívülről nem látszik.
A legeslegelső példánynál több ujjam bánta a talp elkészítését, és iszonyú agymunka volt kitalálni valamit, ami végül -valljuk be- nem is lett tökéletes. Aztán minden egyes újabb darabnál eszembe jutott valami plusz, ami hozzásegített ahhoz, hogy ezeken a vékony lábakon stabilan álljon őkelme. Az utolsó előtti már egészen pöpec lett, de még mindig volt egy instabilsága, mivel bokában hajlítható volt.
Ezt kiküszöbölendő Pálom vette kézbe az irányítást, és kivágott egy vastagabb fémlapból két talpat, amire ráhegesztett egy-egy pöcköt, amire rá lehetett tolni a pipaszár lábszárakat, ezt vontam be először egy réteg vatelinnel, majd a plüssel. Így már nem billeg, nem forog, bárhová teszem, most már tényleg stabilan áll.
És ezúttal piros a csőre, piros a lába. Mert amikor elkezdtem szabni a narancs anyagot, elgondolkodtam azon, hogy voltaképpen a gólyát mindenhol úgy emlegetik, hogy piros csőrű.
Azt hiszem ő is most tökéletesedett ki, őrá már igazán büszke vagyok. Mind a 90 centijére.
Őkelme ezúttal Londonba repült, a Corintia Hotelbe. :)

Napraforgó kis változtatásokkal

2011-10-30T19:16:00.000+01:00

Renitens vagyok, ez már bizonyára kiderült mindenki számára. Szeretem ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan én akarom, szeretem, hogy ha éppen úri kedvem úgy tartja, akkor másmilyen islehet egy-egy baba színvilága, öltözete. Az előző bejegyzésben látott kék-türkiz manólányka nagyon jó példája ennek. A kérés úgy hangzott, hogy a türkiz manólány legyen, sőt fotó is lett csatolva, hogy pontosan melyik. És én attól eltértem, igaz a haj tekintetében ez egy egyességen alapult, de pl. a cipellő színe, és az organza fodor használata önkényes döntés volt. Jó elkanyarodni, jó egy kicsit kilengeni, mert ezek az apró változtatások segítenek ahhoz, hogy ne bolonduljak bele a sorozatgyártásba.

A kék lánykával együtt utazik ez a kis napraforgó kalapos leányzó is. Ő sem olyan, mint az első volt, nem olyan, mint amilyen a megrendelésben csatolt képen. Hasonló, de mégis más. Összehangoltabb, szebb, csinosabb, egyszerűen tökéletes.

Ő a második baba, akit szívesen megtartottam volna, mert minden részletében imádom. Szeretem a szépséges zöld anyagokat, amiből a ruhácskája készült, és tetszik a finom arcocskája, a csámpás lábai.

A fazonjában is van icipici újítás, mert pl. a levélruhácskákat eddig nem ráncoltam, de ez az apró kis nüansz nagyon sokat dobott rajta a szép kis masnival együtt.

A kalap most először sikerült úgy, hogy megkötő nélkül is biztonságosan megül a baba fején, és sokkal jobban hasonlít egy levágott virág fejére.

Én jobban szeretem az effekt hajakat, mint a fonálból felvarrt frizurát, ráadásul ez most kifejezetten finom, puha.

2011-10-28T15:17:00.000+02:00

Nem fotózok mindig, minden babámat. Többnyire olyasmit rendelnek tőlem, ami már volt, és már így is olyan rengeteg fotó van a képtáramban, hogy feleslegesnek érzem szaporítani.

De vannak olykor olyan darabok, amiket a szokásos átlaghoz képest is nehezebben engedek el, és muszáj, hogy maradjon róla legalább egy fotóm.

Itt van most ez a türkiz lányka, aki picit más, mint az eddigiek, de annyira tökéletesnek érzem, hogy órák óta nézem, és nézem, és egyre nagyobb a késztetés, hogy a megrendelőnek készítsek egy másikat, és őt pedig megtartsam

Hát akkor egyedül, de töretlen kedvvel

2011-10-26T12:39:00.000+02:00

Én már nem tudom hányadszor futottam neki a manufaktúrásításnak, annak, hogy keresek valakit, aki besegít nekem, aki megcsinálja az alapokat. Mindig nagy lelkesedéssel, és izgatott kíváncsisággal vágok bele ebbe a tevékenységbe, bár nem önszántamból, hanem erős nyomásra, mert mindenki azzal érvel, hogy mennyivel több miciség kerülhetne az emberek kezébe, ha lenne egy vagy akár több segítségem. A végeredményt pedig egy gyönyörű szépen felfújt lufihoz hasonlítanám, persze azzal a kitétellel, hogy a lufi belibben egy rózsabokorba. Nem mondom, hogy azok a segítő szándékú, dolgozni akaró emberek a hibásak, akivel összehozott a véletlen, vagy az ismerősök ajánlása, azt hiszem én vagyok túlságosan összeférhetetlen, én akarok túl sokat. Pedig csak annyi az elvárásom, hogy úgy nézzen ki, mintha én csináltam volna. :(
Tudom én azt, hogy mindenki másképp csinálja, de azt hittem, hogy ha van egy szabásminta, amit körberajzol valaki, és a jelöléseken végigvezeti a varrógépet, akkor ugyan az jön ki a végén, mint az én gépem alól. Kétségtelen az is, hogy vannak pontok, helyek, amiknél talán másképp gondolom én tökéletesnek a dolgot, mint ahogyan azt szakmailag helyesnek lehetne tartani, és talán nem mondom el elég érthetően, hogy mit akarok, mert nagyjából mindenkinél ugyan az a hiba. Nekem talán túl evidens, és talán nem is annyira könnyű a plüssel dolgozni, mint ahogyan én érzem.
Öröm az ürömben, hogy legutóbbi bejegyzésem után, melyben örvendeztem vala az esetleges új segítőmnek, kaptam pár levelet, amiben kifejezetten azt kérték, hogy az általuk megrendelt miciség minden egyes porcikáját én varrjam, ha lehet. Volt aki azt is írta, hogy hajlandó többet is fizetni, ha az ő megrendelését teljes egészében én csinálom. Ez szép, ez megsimogatta a lelkemet, de ha mindenki az én kezem munkájához ragaszkodik, akkor kevesebb miciség születik.
Most úgy látom, jobb a békesség. Nekem teher elfogadni a nem eléggé tökéleteset, teher megbirkóznom a selejt termeléssel, teher izgulnom azon, hogy ideér-e, hogy jó lesz-e, teher a segítség maga.
Mivel a karácsonyi teljesítéseimbe belekalkuláltam, hogy a kezem alá fognak dolgozni, ezért egy picit lazábbra fogtam a gyeplőt, és nem utasítottam vissza senki kérését, de sajnos tegnap este végérvényesen eldöntöttem, hogy nem lesz segítségem, ezért most azt kell mondanom, hogy idén több megrendelést nem tudok fölvenni. Most nem szeretném visszamondani senkinek semmilyen kérését, ezért itt most a megrendeléseket lezárom.

Akinek jó lesz jövőre is, az már megkereshet, és előjegyzésbe veszem. Igaz, jobban szeretnék már önálló ötleteket készíteni, és piacra dobni amennyit csak tudok, hogy tudjatok válogatni. De volt már olyan levél is, amiben méltatlankodtak, hogy annyiféle miciség van már, hogy képtelenség választani közülük.

A szarvas új ruhája

2011-10-22T21:52:00.000+02:00

Nagyon régóta tervezem az új fizimiskájú szarvasom elkészítését, de sok minden mást kellett csinálnom helyette. Most azonban többet is rendeltek tőlem egyszerre, hát nem volt apelláta.
Ezt az új, csíkos anyagot már láthattátok, készült már vele döglégy, meskatica, manóharisnya, és persze kifejezetten azért vettem, hogy szarvas születhessen belőle.

Szeretem ezeket az őszi színeket...

Szia Bécs!

2011-09-27T22:46:00.000+02:00

Az úgy volt, hogy harmadik éve tervezem, hogy csinálok valamit október 31-re. És a dolognak semmi köze Bécshez, de ha lefordítjátok a címet németre, akkor egy betű eltéréssel stimmel a dolog. Ugyi?

Na szóval akartam valami rémeset, vagy legalább is tököset. Utóbbiba bele is kezdtem, de akkor szembesültem a kedves másolómmal, és ez úgy tűnik mégis eléggé kedvemet szegte, mert a tökös babám nem született meg, de ami késik, nem múlik. Szóval rémes gondolataim támadtak, aztán jött Marcsi, aki úgy néz ki segíteni fog nekem a miciséggyárban, és a próbadarabot egy szürke plüssből varrta meg. És amellet, hogy libabőrös lettem, mert elsőre tökéletest varrt a leányzó, meg is ihletődtem. Azonnal tudtam, hogy ebből bizony zombi lesz. De mégis a zöld plüss került elő, és nem zombi lett, de majdnem.

Frankenstein történetét nem úgy tudtam, ahogyan van. Én is tévesen ennek a rémes figurának tulajdonítottam a nevet, és emlékeimben csak foszlányok vannak abból a bizonyos Boris Karloff-féle karakterből, de az eléggé élénken. Utánanéztem, és már tudom, hogy a jó Viktor doktor egy szép és kedves embert akart alkotni, de ez nem sikerült, talán a hozott anyag nem volt kifejezetten alkalmas erre. Mivel a "teremtmény" nem úgy sikerült, ahogy Dr Frankenstein tervezte, ezért sorsára hagyta, és bár ő jó lelkű volt, mindenki megijedt a rémes külsejétől. Nem volt gonosz, de elvadult, mert senki nem szerette, holott benne rengeteg szeretet lakott. Gyilkolt is, egyszer véletlenül, másodszor szándékosan, és magányosan, szomorúan halt meg.
Őt akartam úgy látni a figurámban, hogy azért legyen benne egy kicsi a szerethetőségből. Meg azért legyen kicsit vagány, ne kerüljön távol a megszokott babáimtól, és beleadtam apait-anyait, sok órát, újításokat, ravasz apró részleteket. Szerintem jól dolgoztam, nekem nagyon tetszik az eredmény.
Az apró részleteket egy másik bejegyzésben megmutogatom majd.

Igen, vásároljon mindenki az Etsy-n!

2011-09-22T12:20:00.002+02:00

Cili bejegyzése tegnap bogarat tett a fülembe. Kuponkód a magyar vásárlóknak? Mi?

Na a dolog a legjobbkor ért, mivel napok óta készülök a nagy meskás visszatérésre. Ehhez pedig -ugyan hivatalosan még szabadságon vagyok, és a termékek nem kosarazhatóak- elkezdtem feltöltögetni a rendelhető termékeimet. Itt jött egy hideg zuhany a meska prezentálásában. Inaktiválták az egyik feltöltött termékemet, nevezetesen a horgolt babacipellőket, mert a képen 10 pár cipő van, én pedig egy pár cipő árát adtam meg. Idegbaj, agygörcs... ilyenkor szoktam a falba verni a fejemet, amikor valaki ennyire szögletes, és ennyire ragaszkodik a szabályokhoz, amiket viszont sorozatosan ő maga sért meg. Cifra levél, egyenhablaty válasz, majd az elhatározás, hogy meskázzon az, akinek görbe a háta. Engem majd meggyászolnak, mint ahogyan ezt kilátásba is helyezték, de szó sem lehet arról, hogy nekem legyen igazam. Hát akkor itt, így, nekik nem. Talán majd más portálon megbecsülik a jelenlétemet. És ha még oly nagy is az a másik portál, és csekély az esélye annak, hogy a főnökség felfigyel rám, és meggyászolni sem akarnának, ha eltűnnék, mert nyilván nem is fognak tudni rólam, de talán jobban fogom érezni magam ott, ahol annyi igényes és méltó dolog van. Nem hozzám méltó, hanem a küldetéshez, ahhoz, hogy helyezzük előtérbe és vásároljuk a kézzel készített alkotásokat.
Szóval nagy elhatározást tettem, és a meskás pályafutásomat befejezem. Szép volt, jó volt, elmúlt. Én ott, többé nem kívánok eladni, vásárolni, nézelődni sem.

Etsy boltom logója

Ezzel szemben maximálisan rágyúrok az ETSY-re, és bíztatok mindenkit, hogy ha vásárolni szeretne, akkor regisztráljon ott. Ahogyan azt Cili is leírta, első ránézésre meghökkentőek lehetnek az árak, de ez ne feszélyezzen senkit, sajnos tudomásul kell venni, hogy ott más a kalkuláció, más a színvonal. És akkor itt jön képbe a KUPONKÓD, ami egy nagyszerű találmány. Minden magyar lakcímre küldendő termék esetén használható az a bizonyos kód, amit ha vásárláskor a megfelelő rovatba beírtok, automatikusan magyarítja az árakat, azaz a megfelelő %-ot lecsípi. Ez nálam 50 %. Az árfolyam változásai miatt azonban lehetnek eltérések, amit azok vehetnek észre, akik visszatérő vásárlók. Ezt már semmilyen módon nem tudom korrigálni, de számításaim szerint nem súlyos összegekről van szó.

PATRIOTICMICI

Ez az én kódom, és ha elkezdem feltölteni a termékeimet az Etsy-re, szeretettel várom régi és új magyar vásárlóimat is a megszokott magyar árakon. Cili klasszul illusztrálta képekkel a dolog hogyanját, nézzétek meg nála, és ne habozzatok. Annyi sok más szépségre is rátalálhattok az Etsy-n.

Figyeljétek a jobb oldali sávban az Etsy boltom dobozkáját, és ha láttok benne tetszőt, csapjatok le rá. Ha bármim lesz, ami nem megrendelt, és nyakamon maradt, azt csak ott tudjátok elérni!

Hajrá Etsy, hajrá bátrak!

Szolgálati ez+az

2011-09-16T10:49:00.000+02:00

Kicsit cizelláltam az aloldalakat. Immár minden fontos kérdésre választ kaphat, aki érdeklődik, vásárolni szeretne.
Nem lesz katalógus, egyszerűen nincs időm kivitelezni, így a Galériát lehet nézegetni, a Tudnivalók fül alatt pedig lehet tájékozódni az árakról, a szállításról, és egyebekről.

Lassan visszaszivárgok a Meskára és az Etsyre is. Már csak árukészletet kell összehoznom.
Készülök egy meglepetés-kollekcióval, remélem időben tudom megmutatni.
Mostantól érdemes lesz figyelni a blogomat, és a Facebook Miciségek oldalt, mert hol itt, hol ott mutatok majd azonnal vihető ezt-azt. :)

Újabb nászpár kicsit cselesen

2011-09-02T09:27:00.000+02:00

Miközben babráltam ezekkel a fotókkal, elgondolkodtam rajta, hogy milyen régen készítettem kollázst. Na most így szedtem össze a tegnapi munkám dokumentációját. Azért mutatom, mert egyáltalán nem így terveztem a kis menyasszony ruháját, de a kényszer, vagy a kreativitás ilyet szült.

Az történt, hogy vettem egy csodaszép nyomott mintás szatén zsorzsett anyagot. Tetszett, hogy van vastagsága, nem kell alá alsószoknya, szép a tartása, ugyanakkor az esése is. Nyilvánvaló, hogy a fenti kritériumok szinte elengedhetetlen velejárója, hogy az anyag rugalmas, de akkor, ott nem mérlegeltem, hogy a vasalásnál ez a tulajdonság vértizzasztó meló lesz. Na kiszabtam, összevarrtam, és a derékvonalát próbáltam levasalni, de sehogy sem akart kifeküdni, ordenáré módon kitartott, pfúj, nagyon randa volt, ezért egyre nagyobb elánnal vasaltam. A ruha felső részének bélése egyszer csak összeugrott a vasaló melegétől, és így bal oldalon lett egy hupli, egy buggy, egy boáá. Első gondolatom az volt, hogy kukába hajítom, de annyira szép volt a szoknyarésze, és a hupli körüli összes terület, hogy gondoltam inkább lecserélem a felső részt... Nem cseréltem le, kitaláltam ezt a rózsás díszítést, és ugyan abból a szalagból a derékrészt is letűztem, így szépen kisimul, és finom, elegáns. A derékrészre tűzött szalagot pedig hosszan meghagytam, belőle hátul apró masnis megkötő készült, ami a ruha aljáig lelóg, és díszíti a azt.

Nekem kifejezettem tetszik a francia bugyi is. Bár egyáltalán nem ilyennek terveztem őt sem. Volt egy elképzelésem, meg is varrtam, csak épp nem számoltam az arányokkal. Így a 4 cm széles csipkeszalagból olyan bugyit sikerült varrnom, ami elég bénán lifegett a kisasszony feneke alatt. :( Fentebb húzva pedig a hónaljáig ér... és itt jött a magyarázat, hogy ez tulajdonképpen nem bugyi, hanem egy fűző, vagy body.

Frappáns ötlet szőnyegtisztításhoz

2011-08-27T21:47:00.000+02:00

Még nem késő megcsinálni, elég meleg az idő, és az eredmény tuti, ragyogó, tiszta szőnyeg, ami olyan, mintha új lenne.

Hozzávalók:
1 szutykos szőnyeg (fontos hozzávaló, semmivel nem helyettesíthető)
1 ócó sterimob (magasnyomású mosó)
1 flakon szőnyegtisztító folyadék (én a pink flakonosra esküszöm)
1 spricc flaska
kert, szőnyegporoló esetleg hinta állvány, vagy két létra és egy jóóó erős vascső

Elkészítés:
Kiteríted a szőnyegedet a (mi esetünkben létrás vascsöves kombóra), és beindítod a magasnyomású mosót, amivel mindkét felét alaposan eláztatod. Nem kell szívbajosnak lenni, 5-10 cm távolságból a leghatásosabb, adjad neki, ne sajnáld, öröm nézni, ahogy a retkes lé ömlik ki belőle.
Ha jól beáztattad, fél liternyi 1:1 arányban hígított szőnyegtisztító folyadékot tölts a spricc flaskába, és oszd el a szőnyegen, majd hagyd hatni a szert. Pár perc után már csak annyi a dolgod, hogy örömmel nézd, ahogyan a magas nyomású vízsugár a habos lével együtt eltünteti a szutykot, és helyébe egy vadi új, felfrissült szőnyeg kerül. A letaposott szálak életre kelnek, és újra felállnak, a makacsnak hitt foltok meg úgy tűnnek el, mintha leborotválnád őket.
Jó idő van, gyorsan kicsöpög, egy nap alatt megszárad, és isteni az illata.
Éééés, a lelked is tisztul a látványos szőnyegtisztulástól.

Az ötlet az én életem Páljáé. Ő híresen kreatív a segédeszközök kitalálásában, így amikor két évvel ezelőtt az új családtagunk, az édes kicsi kutyánk olyan ordenáré módon, viszont irigylésre méltó következetességgel pisilte össze az ágyunk alatti szőnyegünket, hogy a gázálarc használata már felmerült, akkor az én uram ezt találta ki, mivel a kölcsönözhető, jó nevű szőnyegtisztító gépek is csak halovány sóhajnak tekinthetők ehhez képest, különösen azzal az ominózus pisifolttal szemben. Én szkeptikus voltam, és fejben már terveztem az új szőnyeget, de komolyan mondom, hogy az agyamat eldobtam ettől a tényleg frappáns megoldástól.
És hihetetlenül jó szórakozás is. Próbáljátok ki ha tehetitek!

Nem akarom elbízni magam

2011-08-26T11:12:00.000+02:00

De amikor ilyet találok, akkor elgondolkodom, hogy áááácsi, rólam beszélgetünk? Egy orosz fórumban, ahol a híresen zseniális orosz babákhoz szokott szemek kitekintenek, és magyar művészként, mi több mágikus művészként emlegetnek, és olyan műalkotások közé kerülnek be az én babácskáim, hogy az állam akkorát csattant a padlón, hogy csak nnna. Na ilyenkor azért kezdem hinni, hogy amit csinálok, annak van értéke.
És mellesleg a cirillül leírt nevem igazán vicces a google fordítóval lefordítva. :))) Meg volt a mai napi nevetés, és rácsodálkozás. A napirend meg majd előkerül, de egyelőre nem tudok rátérni.

Nézzetek inkább babákat

2011-08-25T09:35:00.000+02:00

Mert ez a lényeg, a kis tünemények.

A bíbor, és a lila hajú...

Őket szeretem, ők az én büszkeségeim, semmi pénzért nem mondanék le arról, hogy ilyesmiket hozhassak létre. Na azt már nem!

Rita, aki magyar lett :)

2011-08-24T00:26:00.001+02:00

Az üzletanyu konferencián ismerkedtünk meg. Képzeljetek el egy magas vékony, ám nagyon erős nőt. Erőteljes a hangja, erőteljes a mosolya, karakteres, szép vonású az arca, és árad belőle az életöröm, az energia, az érdeklődés. Mindig jó szívvel gondolok rá azóta is, és ma megtudtam, hogy egy ideje már létezik a beígért blogja is, ahol az ő sajátos stílusában, a nyelvünkkel kicsit játszva, a képzelőerőnket jól megtornáztatva nagyszerű dolgokat mutat, "meseteti"* az olvasóit.

Mürty

Én azonnal lecsaptam rá, és kaptam is valamit tőle. Egy rajzot, ami aktuális most éppen, és mosolycsalogatónak lett szánva, a lett lánytól, aki magyar lett. :)

* műszó Ritától, ilyeneket rakosgat össze hihetetlenül kreatívan

2011-08-20T23:34:00.000+02:00

Nagyon csalódott vagyok, és hangot is adok ennek, talán kicsit durván, de nem bánom, ez is én vagyok. Ma esti felfedezésem eredményeképp arra jöttem rá, hogy bezárom a tanácsadó, segítségnyújtó és jószándékú rekeszemet, és bocs, de soha többé tőlem senki nem fog megtudni semmilyen infót a honnan szerzed, hogyan csinálod, és hasonló tárgykörben felmerülő kérdésekkel kapcsolatosan. Persze én vagyok az állat, barom, hogy semmiféle rossz szándékot nem sejtek az emberek ártatlannak tűnő kérdései mögött, ráadásul még a drága időmet is pazarolom arra, hogy megválaszolom ezeket a leveleket, és nem csak elárulom a beszerzési forrásomat, hanem még meg is rendelem a kívánt terméket, intézem az egész ceremóniát, és végigizgulom azt a 2-3 hetet, amíg várjuk a csomag célbaérkezését.
Na eljött a pillanat, hogy Mici erről végérvényesen leszokott!!! Én is megtaláltam, másnak is meg van rá a lehetősége, járja végig az utat, nyisson internetes biztonságos számlát, és vásároljon külföldről önállóan. Azt meg, hogy hogyan készül nálam bármi, senki ne is próbálja megkérdezni, mert letiltom minden listámról.
Nagyon zabos vagyok, és tudom, hogy jópáran vagytok, akik valóban jóhiszeműen rendeltetek a segítségemmel gombot, szemet, anyagot, így tehát akinek nem inge, ne vegye magára, de aki annak ellenére, hogy meg is ígérte, hogy nem lesz vetélytársam, hogy csak saját magának készít egy-két miciségszerű bármit, és tiszteletben tartja az én munkámat, mégis rendre másolja azt, vagy egyes manóim, babáim részleteit, az vegye magára a dolgot, és húzza össze magát nagyon kicsire egészen addig, amíg teljesen ki nem borulok, és nem kezdek csapkodni, háborogni, intézkedni.
Na ezt a képet látva nagyon közel kerültem a dologhoz:

Többen felhívtátok a figyelmemet a Meskán "alkotó" másolóimra. Eddig csak mosolyogtam rajtuk, bár az egyikük a fent említett tanácsot kérő, behízelgő típus, aki megesküdött rá, hogy tíz éven belül ő nem lesz vetélytársam, de mégis egyes vélemények szerint tudatosan készít olyan figurákat, ami az enyéimre emlékeztet.
De ez a kép itt más. Egyfelől, azt hiszem tudom kinek a munkái ezek a babák. És először azt hittem, hogy csak paranoiás vagyok, de nem, ezek között ott van szinte az összes általam megálmodott miciség. Nászpár, karácsonyi manó, effekt fonalas hajak, átkötős ruha, kunkori orrú cipőcskék. Ne gyertek azzal, hogy gyenge másolat, mert ez nem vigasztal. Ha egy figurát látok valakinél, amin apró részletek emlékeztetnek az én kis ötleteimre, akkor az fáj kicsit, de kibírom. De ekkora tételben látni azt, amiért én dolgoztam két és fél évig, ami az én életem, az már erősen fáj. Ráadásul ez a hölgy is -ha valóban ő az, akire gondolok- a segítségemet, és a tanácsomat kérte, sőt mutatott is két babát egyszer, ami aggodalomra adott okot a hasonlóság miatt, de azt mondta, hogy csak saját szórakoztatására, és házi használatra készültek. Ha mégis ő állt ki ezzel a társulattal, akkor egy világ omlott össze most bennem.
Nem gondoltam, hogy valaha születik ilyen poszt, hiszen minden másolós balhénál azt hangoztattam eddig, hogy tovább kell lépni, és új ötletekkel előállni. És most nem is azzal van a gond, hogy kifogytam volna az ötletekből, de egyszerűen oly mértékben kiábrándultam az emberekből, hogy az eddigi kezdődő bezárkózásom, elszigetelődésem most nyilván erősödni fog, és egy bizalmatlan Micivel nehéz bánni. A bizalmatlan Mici nem csak gyanakvó, és körültekintő, de bunkó is.
Azt hiszem végérvényesen itt a vége az idilli mesevilágnak.
Gondolkodom a folytatáson, gondolkodom a szankciókon. Örülnék, ha ennek a csapatnak az "alkotója" megkeresne, és megbeszélnénk a hogyan továbbot.

Gyermekkorom kedvenc ízei

2011-08-15T15:58:00.000+02:00

Sok helyen láttam ezt a kérdést, mindenhol pontokba szedték a választ. Nálam ez nem ilyen egyszerű, mint mindenben, ebben sem vagyok következetes, és gyerekkoromban sem voltam az. Ezért Csevi nem csak a kérdést dobta föl nekem, hanem a leckét is. Szedjem össze gyerekkorom kedvenc ízeit?
Na figyeljetek.
Hatalmas kertünk volt akkoriban, tele mindenféle földi jóval, még fügénk is akadt. Az összes létező zöldség és gyümölcs, a ketrecekben pedig az összes létező szárnyas (néma kacsa, japán tyúk, búbos csirkék, pulyka, stb.) és nyulak. Kicsit olyan volt mint egy Noé bárkája, mert anyu megvett mindenféle szárnyasból egy-egy párt, és mindig volt valamelyikből totyogó apróság. Volt két mocsári teknősünk is, Dani és Zoli, akik valahogy mindig azonnal ott termettek, ha anyu csirkét bontott. Imádták a számunkra nem ehető részeit. Az a kert egy hatalmas kalandpark volt, és reggeltől estig adott látnivalót, szöszmötölnivalót, és élelmet is. Ha úri kedvem úgy tartotta, kihúztam a retket, picit leporoltam, és elrágcsáltam, ha borsót akartam enni, akkor beültem a sorokba, és fejtettem magamnak, vagy felültem a cseresznyefa fotelszerű gallyai közé, és tömtem magamba a cseresznyét, de az eper is folyton termett, és a málna is. Természetesen ott a szőlőből is volt az a kecskecsecsű, roppanós nagy szemű, amit szeretek. Kora tavasztól késő őszig mindig volt valami rágcsálni való.
Ha épp az időjárás nem engedte a kerti létet, akkor bent szöszmötöltem, és míg anyu főzött, lopkodtam a megpucolt krumplit, a sárgarépát, karalábét, a nyers tésztát, jöttem-mentem, falatoztam. Így aztán akár kint időztem, akár bent, mire az étel az asztalra került, én már természetesen telikaptam magam. El is híresültem, mint rossz evő gyerek, és nyomták belém a Peritolt, hogy legyen étvágyam. Aztán anyunak feltűnt egy nagyobb dézsmálás nyoma a kertben, és akkor fény derült az én "étvágytalanságom" okára. Attól kezdve a tabletták ki lettek húzva az étrendemből, de maradt minden, amit akartam, amit csak elérhettem a kertben, és ehető volt.
Nem is az ízek, az étkek, hanem az étkezések hangulata ami bennem megragadt. Szerettem dinnyét enni zsíros kenyérrel a terasz lépcsőjén kucorogva. Ez a mai napig így van, imádok a lépcsőn ülve enni. Szerettem a szilvás gombócot egy tálból enni a tesóimmal, és nagyokat röhögni amikor kispriccelt a gombóc leve.
De persze volt olyan étel, amit imádtam, és visszasírom, pl. mama sütije, amit ő cigánynak hívott. Csupakakaós piskótaszerű süti, aminek természetesen nincs meg a receptje. És a copfos kislányos pudingporból készült csokipuding, ami nem tudom miért, teljesen más ízű és állagú volt úgy, ahogyan mama csinálta. Sokáig keverte a puszogó pudingmasszát, egy bottá kopott fakanállal, és gondolom, kapott egy kis karamelles bukét, mert leégni nem tudott, olyan gyorsan keverte mama. Amikor elmentünk hozzájuk, az első az volt, hogy bekukkantottam a spájzba, van-e a kis ablak párkányán a kis duci üvegpohárkákban a fincsi pudingból. A második pedig az volt, hogy csentem a polc tetején levő dobozból egy (vagy több) dianás cukorkát. :)
Tata amikor eljött hozzánk, mindig hozott medvecukrot, olyat, ami fel volt tekerve csigába, és egy kicsit érdes volt a felülete, az állaga meg gumiszerű, de mégis omlós.
Anyu minden nap hozott egy-egy sport szeletet, a régit, azt a kicsit. Én egy éles kis késsel hajszálvékony szeleteket vágtam belőle, ami fel is kunkorodott, és így ettem, hogy sokáig tartson.
És a csipkebogyós Pille szelet. Aaaaah, nagyon nagyon szerettem.
Főtt ételből? Érdekes mert felnőtt fejjel belegondolva csodálkozom, hogy élvezettel csipegettem annak a nyúlnak a bordájáról a husit, akit előző nap még szeretgettem, és ebéd előtt végignéztem a nyúzását. Brrr, erősebb volt talán a lelkem. Bár azt is korán megtanultam, hogy vannak azok az állatok, akiket azért szeretünk, mert ők a barátaink, és vannak azok az állatok, akiket azért szeretünk, hogy a tányérunkra kerülve a legjobb formájukban lehessenek. De azt hiszem nem ezért vagyok alapvetően nem húsimádó.
Lényegében minden, amit gyerekként szerettem, ma is elérhető, mert nagy részét megtanultam, és ha akarom elkészítem. De az a kert, az nagyon hiányzik. Igaz, én nem lennék képes megművelni, de ez a kertben mászkálós, gyűjtögetős-rágcsálós szokásom megmaradt, és reggelente bejárom a mi kicsi kertecskénket, és keresek ehető dolgokat, akad is cseresznye, málna, ribizli, eper, utóbbi függő cserépben tavasztól-őszig.

Hogy én kinek a gyerekkori kedvencére vagyok kíváncsi?
Fáni,
Kiseri,
Aledi,
Katafolt,
Hokata

Jó kislány voltam...

2011-08-11T13:06:00.000+02:00

legalább is gondolom ezért is érdemeltem ki ezt a színben ~~harmonikázó~~ harmonizáló főnöki karosszéket. Hatalmas, és kényelmes, és lehet benne hintázni, és egyszerűen csodaszép. Nagyon régóta szemeztem vele, de most nagyon akciós áron hozzájuthattunk, és mivel a legkisebbemnek kellett egy szék, így megvettük ezt nekem. Ne nézzetek furcsán, van logika a dologban, mert a gyerkőc megkapta az én kék székemet, ami valljuk be színében kilógott a műhelyképből, méretében pedig sokkal inkább igazodik egy 130 cm magas kis pálcikaemberhez.

Goldenblog

2011-08-08T14:23:00.000+02:00

Napok óta makacsul és elkeseredetten gondolkodom azon, hogy hogyan zárjam be a blogomat. Sokszor érzem, hogy fogy az erőm, a kedvem. Amit itt kapok az jó, az kell, de ami a küszöböt átlépve zúdul a fejemre, az már sok. A hírekben mást se hallani, mint felrobbantotta, lelőtte, megmérgezte, leugrott az emeletről, lemészárolta... hagy ne soroljam. Híreket hallgatni már régóta nem szeretek, sőt félek, és kezdek bezárkózni. Van egy kis világom a műhelyemben (most épp a cseresznyefa alatt), ahol jól érzem magam, amibe jó beleringatni magam. Ebből kilépni már a blogomig sem jó. Egyre ritkábban nyitom ki a laptopot is, és a háttérzajként működő TV is csak a nevetős csatornákra van beprogramozva.
Szóval terveztem, hogy befejezem, de véletlenül megtudtam, hogy valaki nevezte a blogomat a Goldenblogon. Na így viszont azt hiszem összekapom magam, és ha csak egy ember volt aki méltónak talált erre, akkor már csak az ő kedvéért is elhessegetem a negatív gondolataimat.
Ha akad még közöttetek olyan, aki szívesen szavazna az általam vezetett blogra, akkor segítségképpen kitettem egy linket (oda föl, a jobb sarokba), ami lehetővé teszi, hogy egy kattintással túl is légy a procedúrán. :)

Köszönöm a nevezést!

És az esetleges szavazatokat is. :)

A kis kockás színváltozatai

2011-07-27T22:50:00.000+02:00

Volt ez a pink kockás anyag, amiből a csodaszép Lilla kisasszony kapott bababiztos csinibabát, és gyorsan jött is nekem jópár megrendelés arra a verzióra. Nekiindultam hát bővíteni a készletet ebből a helyes kis textilből. Nagy öröm volt, amikor megláttam a lila változatát, mert nekem még mindig a lila a szívcsücsök.
Amikor egy testvérpárnak kértek (majdnem) egyforma babákat, kézenfekvő volt, hogy ezeket az anyagokat használom. Fotózni akkor éppen nem tudtam, elég silány lett a kép, de legalább dokumentáltam őket is.

Oroszlán

2011-07-26T21:01:00.000+02:00

Nem kifejezetten a vérszomjas fajtából, ő is inkább olyan jámbor fajta. Voltak most is konkrét kérések, és azokat összerakva a kisfiam ránézett és azt mondta, hogy Zümi. Na de miért ne lehetne egy oroszlánnak csíkos a bőre? És miért ne lehetne ilyen vörös sörénye. És mivel még fiatalka, még nem olyan dúúúús és nagy az a sörény. :)
És kérem, megáll a lábán, de mégis puha, ölelnivaló.

Csak egyszerűen

2011-07-25T18:17:00.000+02:00

Ágrólszakadt Tóbiást láttatta velem a vörös manófiúmba egy megrendelő. Konkrét kérései voltak, de nem kellett eltérnem a megszokott szabásmintáimtól. A végeredmény mégis azt mutatja, hogy ilyen még nem volt.

Apropó szabásminta. NINCSEN OLYAN, AMIT ODAADHATNÉK! Ezt már nem akarom többet elmagyarázni, de ne kérjen senki tőlem szabásmintát. Én a figuráimból élek, nem hobbiból varrogatok. Ha lesz olyan minta, amit kifejezetten azért készítek, hogy bárki tudjon otthon magának miciséget varrni, akkor ezt jelezni fogom. Köszönöm a megértést.

Fontos infók, kérések

2011-07-22T23:15:00.000+02:00

Kedves Megrendelőim,

Sokadszor bebizonyosodott számomra, hogy leveleim elsikkadnak, így megrendelések, és fontos megkeresések vesznek el, egyoldalúvá válik a kapcsolat. A korábban használt, szolgáltatótól kapott e-mail fiók már régóta nem üzemel, és a sokatok által ismert gmail-es fiók is alkalmatlanná vált a megrendeléseim kezelésére. Itt a műhelyben gyakran gyenge a wifi jel, valószínűleg ez okozza, hogy üzenetek elakadnak, válaszok pedig a piszkozatok közé landolnak, ráadásul rengeteg levelet kapok nem csak a munkámmal kapcsolatosan, ezért szükségét érzem annak, hogy nyissak egy olyan e-mail fiókot, ami kifejezetten csak a munkámról szól.

Ezért kérek mindenkit, hogy

konkrét megrendelésekkel, árajánlat kérésekkel a

mici.megrendelek@gmail.com

e-mail címre írjatok.

Kérek továbbá mindenkit, akinek élő, folyamatban lévő megrendelése van, tegye meg, hogy erre az új e-mail címre küld egy emlékeztetőt, benne a kért figura leírásával, és a megbeszélt határidővel, jelezve, hogy ez egy már megbeszélt, visszaigazolt megrendelés, de biztos, ami biztos.
Az erre a címre érkező leveleket két napon belül meg fogom válaszolni.
Ha bárki úgy érzi, hogy el lett felejtve, most ne habozzon, írja ezt meg nekem, mert lehet, hogy csúnyán elkevertem dolgokat. Nem szándékosan, de alaposan.

Személyes leveleiteket továbbra is nagy örömmel fogadom, várom a szarvasmici@gmail.com-ra. Mindenkitől megértést kérek, és nagy-nagy türelmet, valószínűleg nem azonnal, de ezek a levelek is meg lesznek válaszolva.

Néhány további változtatás is szükséges ahhoz, hogy a mostanra kialakult káoszon felül tudjak emelkedni, és titkár bevonása nélkül tudjam intézni ügyeimet, tudjam végezni dolgomat.
A mai naptól kezdve kizárólag olyan figura elkészítését vállalom, amit már készítettem. Tervezni, fotóról, rajzról másolni nem fogok, szeretném megvalósítani a saját ötleteimet, és kizárólag olyasmiket készítek, amit szeretek, amit már kitapasztaltam. Ehhez a fejlécem alatti Flickr album lehet a segítségetekre. A vágyott figura képét belinkelve (akár más színösszeállításban is) lehet rendelni, érdeklődni. Köszönöm mindenkinek, aki eddig is így rendelt, és hálásan köszönöm a rajongásotokat, azt, ha tudtok választani az eddig látott munkáim közül!

Aki karácsonyra miciséget szeretne a fa alá,

kérem most szóljon!

Szeptember végén lezárom a karácsonyi rendeléseket!!! Attól kezdve már csak olyan miciséget fogtok tudni megvásárolni, ami éppen lesz. Szeretném a boltjaimat is töltögetni, és lehetővé tenni azt, hogy válogatni tudjatok.

Gólyahír

2011-07-22T10:13:00.000+02:00

Nem köténye, pólója van ennek a gólyának, és aki ismeri a rávasalt logót, az tudja, hogy a legjobb helyre került. Ő ugyanis a Gólyahír Egyesület egyik alapítójának a szülinapi ajándéka volt.
Mostanra már elég jól kialakult a gólyakészítés rutinja nálam. A kezdeti statikai problémák, dilemmák elmúltak, és a baba is rögzítés nélkül pihen a dróttal ellátott gólyaszárnyakban.

A TV és én

2011-07-14T10:56:00.000+02:00

Immáron negyedszer, kevés lelkesedéssel, de azért kíváncsiság fúrta oldallal indultam neki. Jól emlékszem még a legelső felkérésre, amikor a Magellán szerkesztőjének levelét olvasva végigszaladt rajtam a hideg, aztán a meleg és lehuppantam a székre, hogy akkor most mi legyen. Azóta eltelt bő másfél év, túl vagyok néhány hasonló felkérésen, és mégis mindig ugyan az a reakció. Hideg és meleg, és gyomorgörcs, meg egyebek. Pálom persze forszírozza a dolgot, és biztat, hogy nemcsak jó reklám lehetőség, de kikapcsolódás is egy-egy ilyen kiruccanás. Nos, az utóbbi két hónap történéseinek tetejébe ez talán már sok is a reklámból, de én jó feleség vagyok, és szót fogadtam az uramnak, mentem az RTL Klub Reggelijébe.

Fotó: RTL Klub - Reggeli

Vegyes érzéseim vannak. Immáron nem csak két kereskedelmi televíziót tudok összevetni, hanem egy csatornának két műsorát is. Előbbiről azt tudom mondani, hogy túl sok különbség nincs, a stáb kijön, csendes, kedves, végzi a dolgát, szimpatikusak, segítőkészek. Az egyik tv stábja Szolnokig is eljött, a másik viszont Pesten tudta csak elintézni a felvételt. Na de az egy csatornán belül két élő műsor, az eléggé meglepő, hogy ég és föld. Mintha két teljesen más világ lenne. A Fél kettőben jól éreztem magam, foglalkoztak velem a műsor előtt, és utána is. Elmondták előre, hogy mi fog történni, mikor mit kell csinálnom, hova üljek. A Reggeliben ezzel szemben álltam egy szolid, félreeső sarokban, aki elment mellettem rám mosolygott, de fogalmam sem volt arról, hogy mikor kerülök sorra, és hogyan, és eléggé elhagyatottnak éreztem magam. Nyilvánvaló, hogy tölteléknek mentem oda, és annak is éreztem magam. A Fél kettő műsorvezetője odajött hozzám, bemutatkozott, kezet fogott velem, és biztatott, hogy ne izguljak. A Reggeliben ez távolról sem így volt, ebből is látszik, hogy semmilyen mélysége nincs az ottani interjúknak. Az előző napi telefonbeszélgetés az egyik szerkesztővel azonban azt sugallta számomra, hogy hűűű, ez aztán komoly beszélgetés is lehet. Nem lett az, sietős, bohóckodós, hahotázós csacskaság volt, amiben nem mondom, hogy rosszul éreztem magam, de ha tudom, hogy a szitu ez lesz, akkor én is felveszem a bohócarcot.

Fotó: RTL Klub - Reggeli

Néhány nagylelkű vásárlómtól kölcsönkért miciségekkel indultunk útnak. Ők kikerültek, és gyakorlatilag fél órán át láthatóak voltak a műsorvezetők előtti asztalon, és vágóképeken. Ez jó, ennek nagyon örültem, hiszen ők lennének a fontosak. Én meg azt hiszem kimerítettem már minden tv-s érdeklődésre számot adó lehetőséget.

2011-07-07T12:29:00.000+02:00

A műhelyemre egy mostanság nagyon igen jellemző kép. Nem feltétlenül a káosz, és bár látszik, hogy idekapok-odakapok, de alapvetően rendszerezetten dolgozom. Külön kupacokban pihennek, és várnak sorukra a testrészek, külön dobozkában várnak a feldolgozatlan fonalak, és anyagok, mindennek meg van a helye. Ami feltűnt, hogy az energiaital, és a kóla főszereplő lett. Nem tudom, hogy ez jó-e, vagy sem, de befurakodtak az életembe. A reggeli kávé után sokszor úgy érzem, hogy igazán édeset tudnék aludni, de muszáj meginnom, mert ha kimarad, délutánra szétrobban a fejem. Az energiaital meg tényleg ébren tart. A kóla meg finom. Mmmm...

Az elmúlt napokban született mélázós bejegyzéseimet piszkozatba mentettem, mert nem akartam azt sugalmazni, hogy rossz passzban vagyok, mert ez nem igaz. De a sok pozitív megjegyzést el kellett tennem, hogy ha baj lenne töltekezni tudjak belőlük. Tegnap egy privát levél is csatlakozott a hozzászólásokhoz, ami megríkatott, mert annyira jól esett. És szeretném azt sugározni, amit a kedves levélíróm is látott rajtam, derűt, és nyugalmat. Mert alapvetően tényleg ilyen vagyok, és eddig sem azért látszott ez rajtam, mert ezt várjátok el tőlem. A sérelmeimet elraktam egy zsebbe, és tudom, hogy ott van, tudom, hogy fér még mellé, de megtanulom kezelni. Szóval köszönöm a kedves szavaitokat, és a tanácsokat. Egy részüket fogom hasznosítani, de mindenek előtt, bár nem akarok kőkemény üzletasszonnyá válni, azért megkeményítem valamelyest magam. :)

Cipellő koszorú

2011-07-06T17:35:00.000+02:00

Nem tudtam leállni tegnap éjszaka, a szivárvány minden színében akartam cipőcskét. De van még fonalam, és van olyan szín, ami itt nincs, csak más most a tennivaló.

Ezek a cipők meg lesznek töltve babákkal. Ez a terv. De ha lesz rá igény, akkor kerülnek majd a meskára önállóan is, de ruhagarnitúrában feltétlenül.

Bababiztos csiniség

2011-06-26T11:51:00.001+02:00

Én annyira nem vagyok oda a bababarát babáimért, de sokszor adódik olyan kérés, hogy első szülinapra készítsek babócát. Ilyenkor mindig elmondom, hogy a realisztikus szemű, effekt fonal hajú babát nem javaslom, mert az apró, kurkászó ujjacskákkal bármire képes a legkisebb lányka is. Ez a biztonsági szemes, baba attól is más, hogy a haja egyetlen szál fonalból van felvarrva, a copfja két laza pompon, a frufru szálai egyenként vannak erősen felvarrva. De ha esetleg mégis sikerül kihúzni egy szálat, az nem olyan könnyen felszippantható, mint az effekt fonal finom vékony szálacskái.

Ezzel a szerkóval készül a realisztikus szemű manóbaba is. :)

...Etsy...

2011-06-25T10:50:00.000+02:00

Na ez a baj velem, ha bóklászok a neten, mindig belebotlom valamibe, ami megtetszik vagy elgondolkodtat, és azonnal akarok mindent én is. Most pl. ezt az Etsy Shop widget-et. (Lásd a jobb oldalsávot.) Most ugyan éppen nincsenek termékeim az Etsy boltomban, mert ... mert csak. De azért is csinálok pár dolgot, és felteszem oda, csak hogy ebben a dobozban lehessen látni a kínálatot. Annyira jópofa.
És már csak azért is érdemes termékeket feltöltenem, mert ha van ott babám, vagy bármim, akkor annak van esélye olyan treasury-ben szerepelnie, amire nagyon büszke vagyok. És csak hogy legyen kép, kiteszem ezt a pár hónaposat, amit akkor nagy örömmel mentettem el, de elfelejtettem megmutatni.

Micsoda társaság!

Színváltozatok - 3.

2011-06-13T10:44:00.000+02:00

Rózsabimbó is megszületett egy másik színállásban. Narancsos, és kekis színekkel, meg szöszi hajjal, ami természetes fénynél enyhén narancsos árnyalatú, amolyan rosszul sikerült festett szőke. :). A kék szem nekem kicsit kilóg ebből a sorból, de a kérés ez volt, és a szőke hajhoz mindenképpen kézenfekvő választás, összességében meg egyáltalán nem zavarja még az én beteges színharmóniát követelő ízlésemet sem.
Tetszik ez a lányka is, akinek barna hajú változatát a szemfülesek már láthatták a TV-ben, és az Üzletanyu konferencián.

Formabontó angyalka

2011-06-12T14:11:00.000+02:00

Manótest, és angyalarc, picit nagyobb szárnyak, és organza ruhácska, ami hátul masnival záródik, és sliccelt, hogy a szárnyak kényelmesen elférjenek, meg persze rövid szárú bugyi, a vörös hajhoz passzoló katicagomb a fehér cipellőn, és virágmintás organza masni. Ez az angyal kicsit pajkosabb, mint az angyalok általában, és mivel imádja a virágokat, meg a bogárkákat, ragaszkodott hozzá, hogy ne legyen hófehér a cucca.

De amikor eljön az ima ideje, ő is éppen olyan ájtatos, mint ahogyan az egy angyaltól elvárható.

Új fazon, és technika, de csak a ruciban

2011-06-09T11:19:00.000+02:00

Amikor őt varrtam, legalább is a ruháját, csak azt tudtam, hogy akarok valami mást, mint az eddigiek, no meg persze a megrendelés maga is fogta a kezemet. De pl. a behúzás technikáját gyökeresen megváltoztattam. Nagyon sokat kínlódtam ugyanis a gumis cérnával, amivel a kis ruhákat, blúzokat ráncoltam eddig. Anyagfüggő volt a dolog, a vastagabb, kicsit rugalmas puplinok röhögtek rajtam, amikor a gumis cérnát beléjük engedtem, de a vékonyabb anyagok sem mindig sikerültek eléggé szűkre, ezért aztán bevezettem a gumiházvarrásos, gumibehúzós szöszölést. Jó sokat megvarrtam így, de mostanra feladtam, dehogy vacakolok én ezekkel, ráadásul a szűk ingujjba a varrótalppal ficeregni nem is olyan egyszerű. Előkaptam hát a rollnizó talpamat, azt, amivel olyan felhajtást tudok készíteni, mint a zsebkendőkön, ez a 2 mm-es csini kis szegés, meg a keskeny gumipertlit, amit szegés után gondosan belecikkcakkozok a blúzok ujjába, nyakába, bugyogók szárába, mégpedig még nyitott állapotukban, a szélétől megfelelő távolságban, hogy legyen egy kis fodor is, majd csak ezután varrom össze a tisztázóval. Nagyjából feleannyi a meló így vele. Na de ahonnan elcsíptem oda tenni is kell, hogy nehogy időmilliomos váljék belőlem, úgyhogy puffos ujjat, és testhez simuló, karcsú blúzt álmodtam meg, a hátán gombbal, mert ezt ugyan kicsit bonyibb megvarrni, de sokkal egyszerűbb feladni a babára, meg életszerűbb is, mint alulról belebújtatni a ráncolt nyakú, és ettől tágulékony ingekbe.
A képen éppen egy hosszú ujjú változat látható, de mutizok majd rövid ujjas, galléros fazont is, és lassan elindítom a csak ruhák varrását is, mert elég erős nyomást gyakorolnak rám a régebbi és újdonsült manó tulajdonosok, hogy legyen végre miciruci-kollekció. Hát kérem lesz, már nem sokat kell aludni hozzá. )

Egyenruhás pasi

2011-06-06T10:35:00.000+02:00

Tudom én, hogy ugyan az a fizimiska, meg széles vigyor, meg minden ugyan az mint eddig mindig. Na de a ruha. Az nem volt még soha. És bár hiányzik róla a jelvény, azért egyértelmű mégis, mert nagyon igyekeztem a legfontosabb részleteket odatenni.
Na kitaláljátok milyen szakmája van a képen látható fiatalembernek?

Óvónénik...

2011-06-05T13:16:00.000+02:00

...készültek óvónéniknek ajándékba.

Néhány külső tulajdonság hasonlatos az eredetivel.

És ennek kapcsán kifejlesztettem egy új technikát a manóim lábára illő,

elég pöpec papucsra. Ebből pedig hamarosan cipő is születik.

Ma asztalost játszunk

2011-06-03T09:32:00.001+02:00

A mai napi penzum 10 doboznyi bútorlap és csavar,

meg miegymás összevarázsolása egységgé,

amiből jó eséllyel ki tudom hozni ezt itt:

jysk.hu

A legkisebbem ugyanis szeptembertől iskolás lesz, és komoly fejtörést okozott a dolog, mert szükségét éreztük egy íróasztalnak, és hát egy új ágy is esedékes volt már de amikor ezt megláttuk, nagyon megörültünk a saját szekrény, és a rengeteg tárolóhely lehetőségének is, ami kényelmesen elfér az egy ágynyi helyen, ami rendelkezésre áll. És mivel Tatáék nagyon büszkék a kis okoskára, aki önállóan megtanult olvasni, és nagyon virtuóz matekból, hát megvették neki.

Ezzel együtt felszabadult nálunk egy kombi babaágy. Az a fajta, ami pólyázós rácsos ágy, de átalakítható ifjúsági ággyá, a pólyázó meg játéktárolóvá. Ha tudtok valakit, akinek ilyen kell, és megfelel neki egy 18 éves, három gyermeket kiszolgált, de még mindig szép állapotú darab, akkor szóljatok nekem, az ágy ingyen elvihető.

Dobby?

2011-06-02T10:48:00.000+02:00

Valami különös ok miatt nem tudom átcserkészni a képeimet a fotómasináról a laptopra, így olyasmit mutatok ismét, ami picit régebbi darab, és a facebook-on már debütált.
Ő itt egy Dobby-ra kísértetiesen(?) hasonlító lény. Persze a cél is ez lett volna, hogy hasonlítson, sőt. Nos, ilyen lett. Gondolom elsősorban a Harry Potter rajongóknak mond ez valamit, és sietve üzenem nekik, hogy terveim szerint nem lesz folytatás. Bár erős nyomást gyakorol rám néhány fanatikus rajongó. Ha valaha lesz is másik, akkor az első darab készítése során nyert tapasztalataim alapján teljesen más lesz a végeredmény, mert pl. ez a darab túlságosan tiszta, még ha próbálkoztam is a "koszolással".

Ballagólánykák

2011-05-31T11:15:00.001+02:00

Akkor jöjjenek a ballagó lánykák is. Őket sem mutattam még itt a blogban, sőt a rózsaszín változatot még sehol máshol. Mindketten óvodás ballagóknak készültek, ezért az ovis jel ott virít a tarisznyán.
Hú, ilyen sok képet egyszerre még nem is mutattam.

Teljes ballagási menetfelszerelésben, ahogy az kell,

gondolva az esetleges hűvös időjárásra is...

...kalap és tarisznya nélkül, egy kellemes városi séta?

Ha már csiklandoz a nap, a ki lehet gombolkodni egy kicsit...

...sőt, le is kerülhet a kabátka, hisz itt a nyár...

...és akkor milyen jól jönnek a kis vállfácskák.

Nekem most ők az aktuális kedvenceim, egyszerűen dönteni sem tudok melyiket szeressem. A sárga kabátos a sok zöldjével nagyon vidám, és szívemnek kedves, de a rózsaszín is bájos és csini azokkal az organza habokkal.
A frizura újabban így alakul. Az ötlet Anitától ered, de mivel itt a nyár, kellemesebb a buksi tetejére felkötött copf, mint a lefelé lógó, hosszan befont két varkocs, hát eloroztam. De utóbbi is megoldható ebből a hajból, a kis (vagy nagy) tulajdonosokra van bízva, hogy melyiket készítik el aktuális kedvüknek megfelelően.
Ha tetszenek kalap és tarisznya nélkül is kérhetőek, nem csak ballagásra aktuálisak. ;)

Zsolti kicsiben

2011-05-30T11:18:00.000+02:00

Vannak még a blogban be nem mutatott képek, például ez a csini fiúcska. Őt egy középiskolából elballagó srác kapta. A nyakkendője a tulajdonos nyakkendőjéből lett elcsípve a hitelesség kedvéért. Az inge nem lett megcsonkítva. :)
És ballagós babócákból majd jön még egy pár.

Kicsinyítés

2011-05-29T11:50:00.000+02:00

Elkészült végre az angyalkáim ici-pici változata is, ő itt,

az eredeti méretű angyalka társaságában:

Az első, és eleddig egyetlen darab, ez a kis lila hajú, az óvónéninké lett.

Mindösszesen 15 cm alacsony ez a változat,

de ugyan azokat a részleteket tartalmazza.

Mi kell a babakelengyébe? - játék Orsinál Miciségért is

2011-05-28T15:32:00.000+02:00

Lénárd Orsi dúla játékot indított a blogjában. A játék lényege, hogy kelengyelistát kell írni. Így aztán gondolom gyakorló anyukák előnyben vannak, de babát váróknak is hasznos lehet. No és persze mindenkinek, akinek szíve vágya egy általam készített angyalka, méghozzá ő itt:

A kis türkiz hajút május 30-tól lehet megnyerni más szép nyereményekkel együtt. Nézzetek be a dúla blogba, ahol a játékról a részletes leírást is elolvashatjátok.

2011-05-26T00:50:00.000+02:00

Nagyon sok adósságom van, mert a Facebookra koncentráltam jobban mostanában, azonban úgy látom, hogy akadnak sokan, akik viszont ott kevéssé aktívak, és talán örülnének, ha itt is dokumentálnám az eseményeket, no és az újabb figuráimat. Jó pár napra való mondani/mutatnivalóm összegyűlt.
Először is itt az oklevelem, ami szerintem kifejezetten szép. Merített papír, gondos munka, és ez most kivételesen itt látható először.
Hogy én nyertem meg a versenyt, még mindig felfoghatatlan. Talán mert akkorát pördült körülöttem a világ, hogy az szinte meseszerű. Nem nagyon tudom elmondani mit érzek, de sokaknak feltűnt, hogy folyamatosan vigyorgok.
Eddig sem panaszkodhattam, mert nagyon sok jót kaptam itt is, tőletek, de gyakorlatilag mindenhol, ahol megjelenek. De most ez megsokszorozódott, és roskadozik az e-mail fiókom. Telefonhívások, FB üzenőfalra kiírt kedves sorok, el vagyok kényeztetve. Nagyon hálás vagyok értük! Ugyanakkor még nagyobb türelmet, és megértést kérek mindenkitől, hiszen eddig is bajban voltam a levelezéssel, a kommentek megválaszolásával.
Ráadásul a média is bevonzott. Vagy én vonzottam be magamba őt? Nem tudom hogy volt, de túl vagyok egy TV-felvételen, és egy élő adáson, és bár volt egyéb TV csatorna is aki megkeresett, ám a távolság miatt mégis lemondott rólam, viszont kaptam egy infót, hogy rádió-interjú viszont még fenyeget, sőt még igazi sztár is véleményezte a versenyt, a győzelmemet.

Na és akkor a sorsolás eredménye(i)

2011-05-15T15:15:00.000+02:00

Ne haragudjatok rám, hogy ennyire béna vagyok, hogy egy játékot sem tudok értelmesen meghirdetni. Ha menet közben jegyzetelek, és mindig felírom, amikor találok valami FB-os vagy blogos megosztást, akkor sem tudtam volna prezentálni a teljes listát, ezért szerettem volna, ha mindenki felíratkozik.
Na mindegy, remélem senki nem fog rám haragudni, ha kimaradt. Az előző posztba kibiggyesztettem a végleges listát, ami alapján szépen sorba felírtam a cetlikékre a neveket. Mire ezzel elkészültem, a fiúk már mamánál voltak, úgy hogy a hajtogatást és keverést, aztán pedig a húzást is én követtem el. Az én béna, szerencsétlen kezemet okoljátok.

Aki viszont örülhet, az nem más, mint

Zs'Art, kérlek írd meg nekem mi álmaid micisége, és megbeszéljük a hogyan továbbot.

A különdíjas pedig az lett, akitől a május 4. és május 11-e közötti időszakban a legtöbb új olvasó jött a blogomba. Ennek megállapításában a Google Analytics volt a segítségemre. Nagyon remélem, hogy jól értelmezem az oszlopokat és sorokat, számomra egyértelmű, és sárgával szépen ki is emeltem.

És különösen örülök, hogy ő lett a nyerő, mert ő volt az első, aki egy egész posztot szentelt nekem, önállóan, csak mert így látta jónak, még április végén és ezzel csak az olvasói visszajelzésekből, majd levelekből szembesültem. Köszönöm itt is, és most is!

És még egyszer köszönöm mindenkinek amit tett értem!

A végleges sorsolási lista

2011-05-15T14:44:00.000+02:00

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!!!

2011-05-15T10:54:00.000+02:00

A félreértések elkerülése végett, nézzétek el nekem, hogy csak azok kerülnek bele a sorsoló kalapba, akik kommentben jelezték ebbéli vágyukat. Mivel én nem olvasom mindenki blogját, és nem vagyok mindenkinek FB-os ismerőse, sok megosztásról alapból nem is tudhatok, így belátható, hogy a nagy FB-os görgetegben, vagy a bloggerben visszakeresnem bármit rettentő meló lenne. Egyszerűbb, ha az, aki szeretne miciséget nyerni, az ír egy kommentet nekem.
Akik az elmúlt órákban észbekaptak, és levelet írtak, őket még beleteszem a kalapba, de szeretném, ha nem lenne zokon véve, hogy nem írtam fel mindenkit, aki valahol, valamiféle utalást tett a versennyel kapcsolatban, ha ezt elfelejtette nekem jelezni.
Mindazonáltal továbbra is nagyon hálás vagyok a sok támogatásért, mert nélkületek ez nem jöhetett volna létre.
Készülnek a cetlik, délben sorsolok!

Mindjárt sorsolok

2011-05-14T20:14:00.001+02:00

Tegnap egy kis felhőn csücsültem, csendben, mosolyogva figyeltem az embereket. Volt valami a birtokomban, amit senki sem sejtett, ami nem volt rám írva, és én körbenéztem elégedetten, és éreztem, hogy jól van ez így. Én vagyok a 2011-es év Anyavállalata. És mi változott? Semmi, és nagyon sok minden. Ugyan úgy megtartottam a péntek lájt napomat, bekukkantottam a volt munkahelyemre, és rendeztem soraimat a műhelyben, viszont megtudtam, hogy sokan szeretnek, és sokan képesek összefogni értem, és segíteni azért, hogy el tudjak érni egy általam kitűzött célt. A verseny időszakában hetente száz új rajongóval hízott a Facebook Miciségek oldal, és hihetetlen mennyiségű levelet kaptam, rengeteg jó szót, és kedvességet.
Egyetlen fura levél érkezett az eredményhirdetés után, amiben akár zokon is vehettem volna azt a mondatot, hogy undorító húzás volt az ajándék felajánlása a blogomban, de nem vettem zokon, mert az én felajánlásomat megelőzte számos önzetlen link megosztás, és figyelemfelhívás, a tudtomon kívül, mindenféle kényszer, és érdek nélkül.
Az esélytelenek nyugalmával indultam a versenyben, majd látva hogy még sem vagyok annyira esélytelen, úgy döntöttem, hogy nyerni akarok, és nyertem.
Köszönöm mindenkinek, aki az általam kijelölt úton partneremmé vált, és segített abban, hogy célba érjek.

Összeállítottam egy listát, amin a linkemet megosztók szerepelnek. Zárójelben a nevek mellé biggyesztettem egy számot, ami azt jelenti, hogy annyi helyen tett utalást az illető. Van akinek a neve mellett nincs szám, mert nem volt egyértelmű a kommentből, hogy hol osztott meg. A számok fontosak, mert ennyi esélyt jelentenek a sorsoláson, ezért kérlek, hogy nézzétek át, és akinél nem jó szám szerepel, az sikítson!!!

Reggel (na jó, még a délelőtt folyamán) sorsolok, ha addig nem kapok korrigálási kérelmet, akkor a lista így marad, és ennyi cetliből húzunk.
A különdíjas, akitől a legtöbb új olvasó érkezett a blogomba a felhívásomtól a verseny végezetéig, már megvan, de az ő személyét is akkor fedem fel, amikor a sorsolást megejtettük.

Még egy kis szavazósdi, meg riport, és meglepi

2011-05-10T10:38:00.000+02:00

A Gazdagmami.hu oldalra felkerültek a riportok a döntőbe jutott tíz versenyzővel. Nézzetek be, olvassátok el őket. Az enyém itt található. A riport végén ott a link, amivel a szavazáshoz lehet lépni, és aki még nem tette meg, akár nyomhat is egy lájkot.
Én egyszerűen el vagyok ájulva ettől a hatalmas összefogástól, amit tapasztaltam, hihetetlenül sok segítséget kaptam tőletek. Egy icipici támogatást kérek még, már csak bő másfél nap van, és bár jelen állás szerint első helyen állok, az elmúlt nap tapasztalatai azt mutatják, hogy nem szabad hátradőlni, sok-sok szavazat kell még ahhoz, hogy tényleg nyerhessek.

Az előző posztomban felkínált lehetőség él, és mindenki aki bárhol, bármit megosztott az üggyel kapcsolatban, kérem, hogy ott kommentelje ezt nekem, hogy ne kelljen keresgélnem.

Hogy kép is legyen, mutatok nektek valamit.

Egy kedves törzsvásárlóm, aki már két manómnak adott otthont, olyannyira beleszerelmesedett a teremtményeimbe, hogy ráérő idejében rajzolgat, és mivel kellőképpen inspirálólag hatnak rá az én dolgaim, a ő kezei közül ilyesmik bújnak elő.
Én meg az ő rajzaiba lettem szerelmes, és egy közös projektet tervezünk, amiben Katié lesz a főszerep, és logót fog nekem rajzolni.

Segítségből Miciség lesz?

2011-05-04T10:41:00.000+02:00

Nagyon fontos, mindenképp olvassátok végig!
Kérlek benneteket, hogy segítsetek nekem. Az Év Anyavállalata versenyben nagyon elhúzott előttem két versenyző, de én -vessetek meg érte- nem elégszem meg a harmadik hellyel. És ha már a harmadik helyről sikerül előrébb lépnem, hát legyen az az első. Nem? Ma reggel mondták nekem, hogy tessék nyomulni, odafeküdni a marketing nagyon fontos.
Hát akkor tessék, van egy javaslatom.
Először is annyit kérek csak tőletek, kedves olvasóim, hogy szavazzatok rám. Aki ezt már megtette, annak hálás köszönet érte. DE!!! Észrevettem, hogy sokan ugyan szavaztak az első fordulóban, majd hátradőltek. Nem szabad, ha nekem drukkoltok, figyeljetek, mert ez már a második forduló, az előző fordulóban leadott szavazatok törlődtek! Az is kiderült, hogy néhányan nem jó helyre kattintottak, így a nekem szánt szavazat másé lett. A bemutatkozásom végén, a "Szavavazz rá! felirat alatt lehet "tetszikelni".
Sajnos csak Facebook regisztrációval rendelkezők szavazhatnak. Ha ez nincs, és csak az én kedvemért, azért az egy szavazatért regisztrál valaki, hát az is jólesne, de ha ez semmiképp nem lehetséges, hát kérjétek meg az ismerőseiteket.

És akkor itt jön az én szemérmetlen ajánlatom. Mindenki, aki a blogjában, Facebook falán, honlapján közzétesz egy felhívást, amiben az ismerőseit szavazásra buzdítja, az részt vesz egy sorsoláson. Aki több elérhetőségén is megteszi ezt, az több eséllyel indul a versenyben. A nyertes pedig megkapja tőlem álmai miciségét. És különdíjat fog kapni az, akitől a legtöbb új olvasó érkezik a blogomba ebben az időszakban. Ezt a Google Analytics-ben fogom figyelni.
Hogy a sorsolás egyszerűen tudjon működni, az ilyen módon segítő kezet nyújtók itt, ennél a bejegyzésnél hagyjanak egy linket, ahol közzétették a felhívást.
Az Év Anyavállalata verseny május 11-ig tart. Én pedig a 10-ig kitett felhívásokat fogom a saját sorsolásomba bevonni.
Mindenkinek nagyon köszönöm az eddigi, és az ez utáni segítséget, és szavazatokat!

Kalóz manó

2011-05-02T16:50:00.000+02:00

Cicapár

2011-04-26T20:48:00.000+02:00

Készült ez a két macsek. Az elsőszülött a fiú, és nagyon beleszerettem a kantáros gatyója miatt, aztán megszületett a lány, és ő mindent vitt. Az összes eddigi cicámat veri.
Két létező macska plüssváltozata ők, az eredeti fiú félszemű, a kérés ez volt, hogy az általam készítettnek is jelzésértékű legyen az egyik szeme. És ezúttal végre előszedtem a kifejezetten macskaszemeimet. És az utánuk következő cicák esetében ez lesz majd a trend.

Csöppet sem húsvéti üdvözlet

2011-04-24T10:18:00.000+02:00

Mint ahogyan a karácsony, úgy a húsvét sem az én ünnepem. Volt valamikor, gyerekkoromban, amikor eljártunk a nagyszüleimmel a távoli rokonokhoz, ahol hatalmas sonkás-tojásos terülj asztalkám várt minden házban, és ahol volt szénarakás, ahol lehetett kutatni a nyuszitojásokat. Maga a húsvét sem vallásos, sem semmilyen értelemben nem érdekelt, az a körítés ami viszont vele járt, azt szerettem. Ez már elmúlt a rokonlátogatásokkal együtt. Néhány éve még görcsösen dekoráltam a lakást is ilyenkor, de az utóbbi években már elő sem kerül a kis füves kosárka és a tojásfa. A locsolkodás meg olyan rém számomra, ami miatt már gyerekként is elmenekültem volna a világból. Ilyenkor (is) kicsit bánkódom, hogy nincs egy lánykám, akivel festhetnénk a tojásokat.
Voltaképpen nem is tudom, hogy létezik-e számomra ünnep. Gyakorlatilag név- és születésnapok is elszaladnak mellettünk, és köszönöm, jól megvagyok nélkülük. Anyunál szerencsére gyakran összejövünk, és csöppet sem ünnepi pátosszal körülölelve, de nagyokat nevetve együtt vagyunk. Még egy akkora asztal sincs, amit egyszerre körülülünk, de együtt vagyunk, és ez jó.
Hogy belül mit érzek ünnepnek, az a fontos. Bagatell dolgok lehetnek ezek, mint ez a kis magnólia, aki két éve költözött hozzánk, és ugyan nagyon sokat nőtt, de még mindig aprócska, és idén ezzel a két hatalmas virággal örvendeztetett meg. Most mit tehetnék? Ilyesmik tesznek boldoggá.
Szóval mindenkinek kívánom azt az érzést, amire leginkább vágyik, mindenkinek olyan ünnepet, és ünneplést amit szeretne magának. De leginkább (magamból kiindulva) mindenkinek jó pihenést erre a hosszú hétvégére!

"beGoubázódtam"

2011-04-18T16:24:00.000+02:00

Vagyis is Goubáztam. Kis létszámú, színes csapat jött velem, pl. ez a kis bari, aki némi szépészeti beavatkozáson esett át, legalább is a szabásmintáját illetően, így egy kicsit barisabb, és bájosabb lett.
Megint egy olyan hét állt mögöttem, ami kifejezetten zűrösnek mondható. Hiszti, munka látástól vakulásig, logisztikázás, egyebek. Szerencsére most a kötelező sallanggal, úgy mint névjegykártya, szórólap, stb nem kellett foglalatoskodnom, de volt helyette más, tehát volt okom arra a kiborulásra, ami szombat éjszaka következett be, és meghiúsulni látszott miatta a másnapi vásározás.

Egy fotó a már nem teljes csapatról. Az egyik nagy röhögés tárgya a türkiz manó, akit kikapott a vásárló a tömegből, és közölte, hogy neki ez az autista arcú manó kell, mert ez pont olyan, mint ő. Első látásra szerelembe zuhantak.
A másik a rózsaszín hajú angyalka, akit agyhalott tekintetűnek titulált egy néni, majd nagyon megszeretgette.
De a pólyásokat is élvezettel csomagolták ki, be, és naná, hogy mindenki a pöcörőt kereste. Kénytelen leszek férfivá tenni az összes pólyás kisfiút.
És mindenki a süniket hiányolta. Nos, igen, talán majd legközelebb.

Igazából az agyhalott én voltam, mert az elmúlt három napban össz-vissz 6 órát aludtam, amit a kép tanúsága szerint a vásárban pótoltam, legalább is részben. Azt mellékesen jegyzem meg, mert nem látszik, de éppen beszél hozzám valaki. No komment. :)
De itt és most mindenkitől elnézést kérek, aki megriadt a látványomtól, ott a vásárban, vagy itt most ezt a képet nézve. Azért ennyire nem rossz a helyzet alapjáraton. :D
De tény, hogy a napokban túlhajtottam magam, és mindezt megfejeltem egy pár órás veszekedéssel és sírással, csak hogy tutira jól nézzek ki a vásárban. :D

Volt segítségem is, a nővérkém személyében. Nála infantilisebb csajszi nincs a világon. Az én figuráim jó társaság a számára, imádja az ilyen cuki puhaságokat, folyton vigyorog, és folyamatosan osztogatta a reklámanyagot. Marketingből jeles. Én szeretek meghúzódni a portékám árnyékában, de ő ajánlja, és bizonyítja, hogy 40 felett sem ciki babázni.
Ha jól megnézitek a képet, van ott egy kis vöröske, őt íjjal, nyíllal kérték, és van egy zöld hajú angyalka, akire a türkiz manó új anyukája azt mondta, hogy osztogatja az áldást.

Kedves virtuális ismerősök is jöttek, volt akit már messziről felismertem, volt akit csak akkor, amikor bemutatkozott, és volt aki ajándékot hozott. Ez mindig jólesik, hiszen ajándékot kapni jó. És amikor valaki azért ad nekem valamit, mert korábban kapott tőlem egy apróságot, vagy segítséget, azt még értem is, de amikor a vásárló fizet, majd elővesz egy meglepit, amit szeretettel készített össze nekem pusztán azért, mert vásárolhatott tőlem valamit, azon mindig meglepődöm. De itt is és még egyszer nagyon köszönöm!
Összességében tehát jól elszórakoztunk, és egy kicsit a WAMPra is átsétáltunk, ha már volt ki őrizze a portékánkat. De hogy ott mit csináltunk, arról majd más számol be, ha akar. ;)
És bármennyire is gyilkos a vásári készülődés a meglévő rendelések mellett, azt tervezem, hogy havonta egyszer megyek, és viszem a miciségeket.

A vásár és én

2011-04-04T23:14:00.002+02:00

Szóval tegnap Mici vásározott, először életében. Pontosabban árulta már Mici máskor, mások ezét meg azzát, de életében először a saját motyóját. És ennek van ám jelentősége.
Mind az ötlet, mind pedig a kidolgozás hirtelen zajlott, és az utolsó előtti napig kétséges volt, mert nem voltam biztos abban, hogy valóban bevállalom-e. És ahogy közeledett a vasárnap, úgy lettem egyre feszültebb, egyre bizonytalanabb. Volt egy olyan pont is, amikor sírógörcsöt kaptam, és vissza akartam lépni. Az ok egyszerű. Jó bezsebelni az elismeréseket, de az nyilvánvaló, hogy aki tőlem egy fotó alapján vásárol, az kizárásos alapon valószínűleg szépnek, kedvesnek találja a munkáimat. Igaz, adódhat olyan részlet, ami a fotón nem, de életben jól látszik, és okozhat csalódást, de ilyen még nem volt, legalább is ilyen levelet még senki nem írt. Gyakorlatilag koncentráltan kapom a dicséretet. Egyik este azonban a készülődés hevében, a műhelyablakomon át csevegtem két szomszédommal, és megkaptam pályafutásom első kritikáját. És elgondolkodtam, hogy majd ott, ahol csupa idegennel találkozom, ahol sem engem, sem a miciségeket nem ismerik, vajon be tudom-e fogadni a kritikát, vagy az érdektelenséget. Féltem az emberektől, a reakcióiktól, attól, hogy nem azt kapom, amivel ti itt kényeztettek engem. Ugyanakkor hangoztatom, hogy szükségem van a kritikára, mert hogy az épít, mert mindig ott van a kétség bennem, hogy csak a rózsaszín kis felhőcskémen csücsülök, vagy tényleg ennyire tetszik, amit csinálok.
Na most volt alkalmam megfigyelni az embereket, és az nyilvánvaló, hogy olyan ember, akinek nincs affinitása a textilfigurákhoz, az nem is néz rájuk, és ez rendjén is van. Aki pedig rajong a plüssizékért, az odanéz, megáll, mosolyog, örül, tapogat, esetleg kérdez, és esetleg birtokolni is akar. A félelmem, hogy piszkálják a portékámat, és szájat húzogatnak, az nem igazolódott. Volt aki többször visszajött, és mindig engedélyt kért egy kis nyuszisimogatásra.
A nap egyik fénypontja az volt, amikor két rettentően kiábrándult, szomorú, dühös, félelmetesen negatív nő rohant el előttünk, de egyikük tekintetét magukra rántották a portékáim, és egy olyan földöntúli mosoly terült szét az arcán, hogy olyan lett, mint egy bájos tündér. Azt hiszem ez volt életem egyik legőszintébb, és legcsodálatosabb dicsérete. Nem én kaptam, de magamra vettem. :)

Előző nap elkészültek babaarcúságaim új darabjai. Nem lettek letesztelve itt, sőt fotó sem készült róluk, és úgy vittem őket magammal, hogy kicsit tartottam a fogadtatásuktól.

A legnépszerűbb miciség címet ő nyerte el:

Az én óriás törpesünöm.

Aki odajött az asztalhoz, az biztos, hogy őt megszeretgette. A képzeletbeli második helyet pedig az angyalok foglalták el, és azért a nyuszikák is meg lettek dicsérve. Új fazont ők is kaptak, mivel fogyóban van a műanyag babaszem, ezért kitaláltam, hogy legyen nyusziból is ez az alvó verzió. Na ők ilyenek:

Megígértem magamnak, és másoknak is (akik tudtak arról, hogy készülök a Goubára), hogy én bizony megírom a tutit, nem fogok kertelni, nem fogok szépíteni, ha gyenge lesz a dolog, akkor ezt nem tartom magamban. Nos, a helyzet az, hogy eleve jó volt a társaság Zaza személyében, akivel az asztalon osztoztunk, Életem Pálja is velem tartott, alapvetően jó volt a hangulat, folyamatosan zümmögött a zene, a vége felé pedig éppen elénk ült le egy fiú, aki gitározott, nem is akárhogyan, és elég sok ember jött-ment, és jöttek ismerősök is. Én biztosra mentem, így néhány budapesti megrendelőt odainvitáltam, és azon felül is vásároltak tőlem. Az azon felül azonban nem lett volna elég ahhoz, hogy elégedetten nyugtázzam a vásár pénzügyi jellegét, a vásár fő célja ugyanis mi más lehetne, mint a bevétel. Összességében viszont nem panaszkodhatok. És bár mint kiderült, az én derekam, és az izgalmakkal, kialvatlansággal, és stresszel egybekötött vásározás nem kompatibilisek egymással, azért én teszek még próbá(ka)t.

Remélem, hogy holnap már tudok menni, de legalább ülni, mert most egyelőre szikrát szór a derekam, így a napot ágyban töltöttem.

...nyuszi

2011-03-30T09:19:00.000+02:00

Nagyon vágyom egy fotósátorra, ki is néztem az ebay-en, és akkor talán végre lesznek szépen megvilágított, fehér hátterű képeim. Most is próbálkoztam fehér háttérrel, ilyen szép szürke lett.

Na de a nyuszi... ő lenne a lényeg... :) ő egy igazi ...
Na kitalálja-e valaki, hogyan kiáltott fel Pálom, amikor meglátta? Aki elsőként leírja ide, az kap... egy ilyen nyuszit??? :) (Természetesen a megjegyzések moderálva vannak továbbra is, így nyugodtan lehet találgatni.)

Jó szavak

2011-03-30T08:26:00.000+02:00

Köszönöm szépen a sok "jó szót". Azt hiszem Eszternek ez a játéka a nekem leginkább tetsző blogdolog. Nagyon hálás vagyok azoknak, akiknek eszébe jutottam ennek az akciónak kapcsán.

2011-03-25T20:29:00.000+01:00

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy blogot. Különösen azoknak ajánlom, akik óvodás korú gyerkőceikkel szeretnének együtt tenni-venni. Egyelőre még bontogatja szárnyait, de sok klassz dolgot remélhettek nála, recepteket, 3-6 évesek által is könnyen elkészíthető szépségeket, és tanácsokat, pl. az iskolakezdéshez, iskola választáshoz. Ritkán ajánlok, de most személyes érintettség okán is teszem ezt, mert a blogot a legkisebbem óvónénije, Évike (Fáni) írja. Biztassátok őt érdeklődésetekkel, nézzetek be a Tesz-vesz kuckóba.

Legyen mondjuk bari

2011-03-22T23:19:00.000+01:00

Ő is csak úgy levezetésképpen, vacsora helyett készült. Azt gondoltam, hogy változatossá tudom majd tenni ezt a pofit, de mindegy, hogy milyen bőrben van, az az érzésem, hogy mind ugyanolyan. Most ennek örüljek, vagy legyek szomorú?
Azért nem adom fel, és bővítem a babaarcúak családját, mert van a fejemben jópár kedves állatka, akit el tudok képzelni a nudlitestű, angyalarcú szériában. Hátha felismerhető lesz mindannyiuk. Ő ugyanis nem meggyőző, ha akarom bari, ha akarom pudli.
Szerintetek?

...mintAnyulak...

2011-03-20T11:26:00.000+01:00

Letettem este a vasalódeszkára a durcinyuszit, és erre ébredtem.

Ketten lettek, egy fiú(?) és egy lány(?).

Mivel a családom korosabb férfitagjainak annyira bejön az új nyuszkó,

muszáj lesz szaporodniuk . Remélem a vevőim is így gondolják.

Nem tervezett gyerek a babaarcúak családjából

2011-03-19T18:44:00.000+01:00

Megint erőt vett rajtam a durci,
mert sorozatosan olyan dolgok történnek velem mostanában,
ami jól felspanol, aztán hatalmasat zuhanok.
Tervezek, agyalok, örülök ennek-annak, de a dolgok nem akarnak kedvezni nekem.
Na ilyenkor szoktam dacból csinálni valakit, akit senki nem kért.
Kukucskált a szekrényből egy anyag, egyre harsányabban jelezte, hogy itt a tavasz, csinálj belőlem valamit MOST, mert később már aktualitását veszti. Hát meghajlottam előtte. És mivel ez az új babaarc nagyon a kedvemre való, hát megkörítettem ezzel az anyaggal.

Babaarcú nyuszikat sokan készítenek. Belőlem így jött ki.

Ez az első olyan lény, amire a naffiam azt mondta, hogy ez most tényleg nagyon, és igazán, és még ő is szívesen lecsapna rá.

Technikailag csak annyi az izgi, hogy ennek a nyuszinak finoman forgathatóak a karjai.

Az igazi pólyás pasi

2011-03-13T20:21:00.000+01:00

Szóval van itt ez a fiúcska pólyában . Nagy titkok hordozója ám ő, akit a keresztfiam kért a barátnőjének (igen is Dórika, ő a tiéééd, nem másé!!!), és ragaszkodott egy igen fontos alkatrészhez. Valamihez, ami garantálja, hogy az illető pólyában fiú, vagy lány baba lakozik. Mert ugye a szín manapság nem mérvadó.
Nos, még sosem készítettem ilyen alkatrészt, de jót mulattam közben. És ahogy elnézem a babócát, ő maga is vidáman somolyog. Mondhatni büszkén.

Hát íme, itt a titok

Sorsoltam

2011-03-12T20:15:00.000+01:00

Fogtam egy papírlapot, és szépen sorban felírtam a játékosok neveit. A végeredmény 143 lett. És ez akkor tűnt jaj de soknak, amikor azon morfondíroztam, ezt most akkor átírom ficni-fecnikre, hogy tudjunk húzni belőlük. Miután azonban az utóbbi években viszonylag keveset írtam, most ezt nagyon nem kívánta a kacsóm, így aztán maradt a Random.org.
A kis listámat viszont most sem fotózni, sem szkennelni nem tudom, úgyhogy aki nekem nem hisz, az járjon utána a sorrendnek.

A nyertes a 128-as sorszámú jelentkező, aki nem más, mint

TORITEXTIL,

és akihez jövő héten röpítem Huncutkát, ha a címét megkapom.

Gratulálok, és remélem tényleg jól fogja érezni magát abban a varrósarokban.

Az Ildikóknak, és születésnaposoknak sok boldogságot kívánok, sajnálom, hogy ezúttal nem nekik kedvezett a szerencse. Senki ne csüggedjen, hátha eszembe jut még játszani.

Köszönöm mindenkinek, aki játszott velem!

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!!!

2011-03-10T20:49:00.000+01:00

Ma este 10 órakor lezárom a játékot Huncutkáért. Van még egy kis időtök, hogy leírjátok mit csinálnátok vele, ha megnyernétek.

Ééééés, elindítottam a Textil adok-veszek blogot. Jelentkezzetek, töltögessétek fel az eladnivalótokat, olvassátok, figyeljétek ki mitől akar szabadulni.

Pólyások

2011-03-10T08:39:00.000+01:00

Így jött ki a lépés, kértek egy lányt, egy fiút, és egy uniszexit. :)

Ablakra cuppanós

2011-03-07T14:09:00.000+01:00

Ugyan Nr.3-ként mentettem el ezt a kollázst, de rá kellett jönnöm, hogy ez a sorszámozós, anyakönyvi kivonatos, nevet kitalálós dolog nem fog menni. Azt hittem elkészítek majd 5-6 angyalkát így, és aztán jó eséllyel idén elkopogatnak, ha addig nem, legalább karácsonykor.
Ehhez képest már ennek a számnak a többszöröse meg van rendelve, és olyan ötletekkel látnak el a kedves megrendelők, hogy szinte szégyellem, hogy nem az én fejemből pattantak ki, viszont jó időre megvan az angyalkollekció változatos seregének terve.
Pl. ez a kis csöppség, akit autó ablakára cuppantható őrangyalkának szántak.

Nehéz volt fotózni használat közben, de végül így sikerült. És amint látjátok neki újabb típusú a szárnya. Azt hiszem ez az a forma, ami a leginkább tetszik, de mindhárom verziót fogom használni.

Valahogy úgy alakult az eddigi pályafutásom, hogy amit görcsösen akartam kitalálni, megszerettetni, az annyira nem lett népszerű. Ez az angyalka viszont egy játék volt, egy lazításképpen elkövetett próbálkozás, és nem várt módon népszerű lett. Nekem pedig annyira beindult az agyam, hogy ki is találtam a húsvéti kollekciót, ami hasonlítani fog a kis szárnyasaimhoz.

Csak úgy

2011-03-04T10:20:00.000+01:00

Nincs ennyire virágos hangulatom, az akkor volt, amikor fotóztam a malacomat, vagyis a bátyám malacát, akire ezúttal került sapi. Naná, a bennfenteseknek ez is jár.

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!!!

2011-03-03T09:23:00.000+01:00

Kérek mindenkit, aki levelezésben áll velem, hogy a CHELLO-s címemet felejtse el, a kukacon túli részt cseréljétek le GMAIL.COM-ra.
Vicces kedvű jóakarómtól valószínűleg e-mail bombát kaptam, és tegnap éjszaka hozzávetőleg 15000 e-mail csorgott be hozzám, a folyamatot azonban nem lehet megállítani, törölnöm kellett a fiókomat.
Őszintén remélem, hogy ez a Humor Harold földöntúli boldogságot érzett, ennél nagyobb öröme ne is legyen az életben.
Aki tegnap este 10 óra után a chello-s címemre e-mailt küldött, azt kérem, hogy írjon újra a másik címemre, mert a régi fiókomba már nem tudok bejutni. :(

Huncutka akár a tiéd is lehet

2011-02-27T16:12:00.001+01:00

A kis lila angyalka után gyorsan megcsináltam ezt a huncut kis vöröset is. Valahogy én rögtön beleszerettem az angyalgyártásba, és mivel készültem a Babavarrós fórum találkozójára, evidens volt, hogy őt viszem cseretárgyként.

Sajnos néhány baripötty belezavart a tervbe, így ittmaradt a "nyakamon" ő, a Nr.2-es angyal, Huncutka. Ezért aztán arra gondoltam, hogy egyrészt a babásoknak megadom a lehetőséget, hogy hozzájuthassanak, másrészt mivel volt itt blogszülinap, meg számforduló, meg évforduló, meg sokegyéb, ami fölött szépen átsiklottunk, megadom a lehetőséget nektek is, hogy legyen egy saját angyalotok tőlem.
Nem ám csak úgy, tennetek kell érte. Szülinapi jókívánságoktól eltekintek, de pár sorban leírhatjátok, hogy miért, hova (polcra, íróasztalra, ágyikóba,...), és kihez (saját birtokban maradna, gyerkőcé lenne, tesóé, anyué...) kerülne, ha Fortuna hozzásegítene benneteket.

Szóval sorsolok a kommentelők között, de először is szépen sorban felírom ide a babatali résztvevőinek neveit, ők ugyanis hozzászólás nélkül is esélyt kapnak. (Ha írnak is ide, akkor megduplázzák esélyüket!)

1. Pjulcsy
2. Aledi
3. Berthe
4. Stigglinc
5. Kaoka
6. Pági
7. Camea
8. Zöldtengerszem
9. Ahama
10. Amaranta
11. 36Évi

A kommenteket március 10-én este 22 óráig várom.

A sorsolás eredményéről március 11-én számolok majd be.

Köszönöm, ha velem játszol!

Őrangyalka

2011-02-25T21:02:00.000+01:00

Voltak ugye a fejek a műhelyben itt-ott-amott.

Aztán készülőben voltak pólyásbabák, a kis nudli testükkel, kezecskéikkel, lábikóikkal.

És jött egy játékos hangulat, egy isteni szikra, egy agymenés...

...és ráugrott a kis lilahajú fejecske az egyik pólyás nudli testére.

És íme, ez az angyalka született belőle.

Úgy tervezem, hogy készítek majd angyalkákat sorszámozva, anyakönyvi kivonattal, nem lesz két egyforma. És igyekszem majd nevet is adni nekik, hogy igazán egyediek legyenek.

Ő a Nr.1-es és Lidércke blogján szerezhetitek meg.

Fejetlenség...

2011-02-14T12:52:00.000+01:00

...na az aztán nincs a műhelyben. Bizonyos értelemben legalább is. Először ugyanis mindig fejek készülnek, ha valami birizgálja a fantáziámat. Szóval egyfajta tanulmány jelleggel olykor kigurul egy fejecske. Van amelyiket agyusztálom, próbálkozom a különböző alakítgatásokkal rajta, van ami pedig arra vár, hogy testet öltsön, pontosabban én öltsem már meg neki.

A kis lila hajú angyalka akart lenni karácsonyra, ott hátul meg egy nyári próbálkozás, akiből végül semmi sem lett Valami különös ok miatt egy waldorf(szerű) fejecske is összerakódott nálam, de ő tutira így marad. A jobb alsó sarokban meg egy készséges segítőtárs, akin nyugodtan próbálgathatom az alakítgatást.

És akkor itt van a versenydarab, aki kezd "bebőrösödni".

A szemeit kicseréltem, és az ufószerű zombifejre elkezdtem rádolgozni a testszín gyurmát. Még sok a híja, de így azért már nem annyira ijesztő. A szilárdítás pozitív eredményéhez pedig továbbra is várom a pozitív energiákat.

UFO, vagy tán zombi?

2011-02-11T10:50:00.001+01:00

Néhányan már tudják, miben sántikálok, de nem akartam nagy dobra verni. Az első próbálkozás eredményét látva pedig legszívesebben visszahőkölnék, na de én nem olyan fából vagyok faragva.

Még nem tudom, hogy a sütő legutóbbi takarításából adódó bibi, ami miatt nem lehet szabályozni a hőmérsékletet (őszintén remélem, hogy neeeem), vagy én baltáztam el valamit, de az őszi gyurmázás nem ért ilyen szomorú véget. Ez a kis szerencsétlen viszont csúnyán megpörkölődött, és megrepedezett.

Az apropó a győri babakiállítás, amire már két évvel ezelőtt is szerettem volna menni, de akkor még bátortalan voltam, tavaly pedig egyszerűen nem volt rá időm. Most csináltam magamnak egy kicsit (mármint időt), mert visszafogtam a megrendeléseket, kevesebbet vállaltam. Így esténként van időm készülni Győrbe.
Több kategóriában szeretnék indulni, az egyikben süthető gyurma és textil kombójából készítenék babát. Ehhez készült ez a fej, ami egyelőre csontváz, erre jönne a "bőr". Tulajdonképpen ha a szeme nem égett volna meg, akkor még használható lenne, hiszen a testszín réteg eltakarná a repedéseket.
Ezt a két fél pár szemet szándékosan áldoztam be ennek a próbálkozásnak az oltárán, ezek ugyanis páratlanul mit sem érnek, ebben a koncepcióban pedig akár még jól is elsülhetett volna a felemás szemszín. Hát jóóól elsült, mit ne mondjak... Így max. egy zombi lehet a végeredmény.

De ha a szemet kicserélem, elrebegek egy imát, és újra nekilátok, és mondjuk főzöm, és nem sütöm, vagy esetleg levegőn száradó gyurmával próbálkozom, akkor talán még meg tudom csinálni az álombabát/manót/tündért...

Ritkán kérek, de most szeretnék sok sok együttérző drukkot,

és hiteteknek megfelelő biztatást.

Manócska utoljára

2011-02-06T18:10:00.000+01:00

Azt hiszem ő végre

nagyon megközelíti a tökéletest.

Tőlem az eddigi legeslegszebb.

És az utolsó.

MiniMia

2011-02-02T00:05:00.000+01:00

26 cm alacsony aprómanó.

Kivételesen megvásárolható a Meskán.

2011-01-31T10:54:00.000+01:00

Ilyen csini kis vállfákat készített nekem Gábor a legújabb tervemhez.

Szeretnék ruhagarnitúrákat készíteni, mert többen jelezték már,

hogy a gyerkőcök átöltöztetnék a manóikat.

Ezek itten 11,5 cm szélesek (hihetetlenül édesek),

és gyakorlatilag az összes nálam előforduló lény ruháinak alkalmasak.

Egyelőre csak próbaképpen kértem, meg fotózáshoz, de az eredményt látva azt hiszem fogok rendelni folyamatosan, és adom a ruhák mellé a vásárlóimnak.

Nászpár

2011-01-22T22:16:00.001+01:00

Engem kicsit meglepett a manóim ilyetén öltöztetése,

de nászajándéknak szánták őket.

Egy boldogan mosolygó vőlegény, életem első öltönyében,
és az ara uszályos, egyszerű vonalvezetésű ruhában.

Egy lesütött szemű, szolid menyasszony, és egy büszke vőlegény,

no meg a titkos, apró részletek.

És egy kis összebújás

Naná, hogy Pálom ebbe is beleötletelt, így még az átadás előtt, de már a fotózkodás után az ara kapott a csuklójára egy organza masnit, illetve a hajába egy organza szalagot a virágtól a haja végéig átvezetve a tincsek között. Valóban sokat dobott rajta.
Egyébként kaptam fotót az igazi menyasszony ruhájáról, és nagy vonalakban azt próbáltam "lemásolni". Van rajta valami hímzés, de sajnos azt nem tudtam utánozni. Talán nem is baj, a kevesebb sokszor több

2011-01-19T12:27:00.000+01:00

Nos, természetesen nem volt vérkomoly az előző bejegyzésben feltett kérdésem. De azt hiszem az igenekre igenis szükségem volt... van.

A jól megérdemelt (de legalább is létfontosságú) pihenésemet elköltöttem a két ünnep között egy nap. Mert dolgom akadt már szilveszter előtt is. Azonban komoly változtatások lettek életbe léptetve.
Először is lett egy új társam. Ne ijedjetek meg, nem került lapátra életem Pálja, de pontosan neki köszönhetően van egy új szerelmem, és ebben a háromszögben éldegélünk.

Ő az:

Igen, igen, egy laptop, és vele együtt ti mindannyian, és az egész világ velem van itt lent, a műhelyben. Nagyban megkönnyíti a mindennapjaimat, viszont jelentősen elszigetel a lakásban történő dolgoktól. Ami egyáltalán nem zavar, hiszen nekem itt lent van dolgom, és ha felmegyek, akkor rögtön lecsapnak rám, mert éppen szabadnak látszom. Vele együtt az összes olyan dolog is lekerült, ami a munkámhoz kapcsolódik, de csak kiegészítő tevékenység. Így aztán mivel minden a kezem ügyében van, kicsit összeszedettebb vagyok, és jobban tudok gazdálkodni az időmmel. A leveleket azonnal látom, és ha épp nem vagyok elmerülve nyakig valami nagyon szeretem figurában, akkor azonnal válaszolok is. Talán így elkerülhető, hogy elfelejtődjenek fontos levelek. Persze ezt még szoknom kell, és belerázódnom, de jó úton haladok. A lényeg, hogy így elértem azt, hogy rendes munkaidőben meg tudok csinálni mindent, ami kell ahhoz, hogy a megrendelt figura elkészüljön, kiegészüljön címkével, és becsomagolódjon, a pasik meg nyomulhatnak vele a postára.

És talán mivel itt van az új társam, és jelez, ha levél jött, azért tűnt fel olyan nagyon, hogy eltelt két hét, és senki nem reklamált, hogy nem írok a blogba. Ilyesmivel bármikor zaklathattok, mert híznia kell a májamnak. Kell az új tervemhez...

Khmm...

2011-01-18T15:12:00.000+01:00

...hiányzom én valakinek? :)

2010! elég volt belőled...

2010-12-31T11:55:00.000+01:00

Nem tudom, hogy mi a jó szó az elmúlt évemre. Tulajdonképpen csupa jó dolgok történtek, körülvett a szeretet, volt munkám, ugyanakkor megvisel bennünket a válság, nem volt szabadságom, és nem volt szinte egyetlen szabad hétvégém sem. Az évvégi hajrá meg egyenesen rémálom volt Nagyon keveset tudtam pihenni, mert az alvásra szánt időben is a teljesítéseim logisztikája pörgött az agyamban. Vagyis abban a pacában, ami az agyam helyét foglalta el. A műhely jó dolog, de remekül el is tudja szeparálni az embert a családjától. És amíg én lent aszaltam magam, addig a gyerekeim egymásról gondoskodtak, és Pálom vette át a háziasszony-szerepet, és készített többek között ilyesmiket:

A médiában idén is jutott hely számomra egy szösszenetnyire, mert a Bors Lakás decemberi számának szemezgetőjébe bekerültek a Miciségek

Változások pediglen lesznek, kellenek, mert hosszú évek óta először vágta a fejemhez Pálom, hogy ha ez így megy tovább, elválik tőlem, mert elege van belőlem. Ez a régóta rettegett negyedik iksz, és a karácsony környékén kifejezetten érzékenyen érintett.
Szerencsére a születésnapom sem fájt annyira, mint amennyire féltem tőle, és a házasságunk is megmarad, de ennek az az ára, hogy szigorúan meg kell húznom azt a bizonyos határt. És mivel nagyon sok jópofa miciség létezik, a mese-, rajz- és bábfilmhősöket készítse más. Én pedig gyakorlom a szót... NEM.

És Bruercsi lehet, hogy picit szűkszavúbb leszek, bár tudom, hogy sokszor a körítés, a történet, a sztori adja meg egy-egy figurám izgalmasságát, és vagytok páran, akik rólam is szívesen olvastok. Majd igyekszem megtalálni a kellő egyensúlyt ebben is.

Én is sikeres, szerencsés, és boldog új évet kívánok mindenkinek!

Manócska

2010-12-30T10:06:00.000+01:00

Nem igazán tudok eligazodni a neten található képeken, videókon. Számomra egyáltalán nem tiszta, hogy Manócska milyen színű. Én ugye korábban zöldben valósítottam meg, de most egy kósza videón valami ilyesmi színösszeállítás látszott. Megszületett tehát ez a lila kabátos változat nálam.

Narancsszín manólány

2010-12-29T09:59:00.003+01:00

Új, picit módosított sapival

Barátosnék

2010-12-28T10:51:00.002+01:00

A fotó Mágikától származik. A babócák az ő és az ő barátnőjének alteregói. :)

Lila tündérke

2010-12-27T11:09:00.000+01:00

Színváltozatok - 2.

2010-12-26T12:52:00.000+01:00

2010-12-23T23:03:00.000+01:00

BOLDOG ÜNNEPEKET!

Mikuláscicák?

2010-12-07T12:13:00.000+01:00

El is felejtettem, hogy lefotóztam őket. Itt nálunk most van egyfajta felfordulás, és fejetlenség. Ez a bejegyzés is egy olyan idekapok-odakapok dolog lesz.
Most fokozottan igaz, hogy elfelejtődnek a levelek, sokszor az elolvasásuk is. Jönnek ide csomagok, meglepik, amik nagy örömöt okoznak, és az örömködés után 5 perccel gyakorlatilag ki is esett az élmény. Lázasan dolgozom, és ez most nem csak képletesen, hanem szó szerint is igaz, bár tegnap óta talán már csak képletesen. Mindenen felhúzom magam, mindenkivel összeveszek, tele vagyok feszültséggel, stresszel, mert az ütemtervemet már régen felborítottam, és persze hogy bevállaltam még a tetejébe olyasmiket, amik csak nehezítik az életemet. Egyelőre azért úgy látszik, hogy visszalépni nem kell egyik rendeléstől sem.
Valami különös ok miatt a műhelyben minden oké, élvezettel készítem a dolgaimat, de itt fönt a gyomrom egyben van, amikor pl. a levelező ablakomat megnyitom.

DE!
Zsuzska! Köszönöm szépen a plüssrugit, amiből nyilván fog születni valami miciség.
Molika! Köszönöm a cuki rénszarvast, és a kis műbőrkollekciót, meg a jókívánságokat!
Ti lehettek rám a legmorcosabbak, mert bizony régóta nem reagáltam a kedves meglepikre. Bocsánat!

Hamarosan szülinapom lesz, nem igazán akarom ünnepelni, mert túlsokadik..., de úgy terveztem, hogy megajándékozom magam azzal, hogy addig letudom az összes megrendelésemet. Ez 19-e. Plusz-minusz két-három napot azért adok magamnak. Aztán megcsinálom a tavaszi(!) nagytakarítást, és jöhet a karácsony. Illúzióromboló leszek, de nálunk ez nem akkora nagy szám. Az uram többnyire szenteste is dolgozik, és a kaja sem annyira ünnepi, hogy egész nap kellene vacakolnom vele. Fenyőt díszítünk, ajándék akad, és ugyan úgy szeretjük egymást, mint máskor. Nincs áhítat, ég a gyertya, ami máskor is szokott, és nyugi van, na az viszont ritka vendég nálunk.

Színváltozatok 1.

2010-12-02T11:17:00.000+01:00

Karácsonyi manó íresen

Zsákpocakos Krampi(k)

2010-11-30T23:53:00.000+01:00

Ilyen "mikulás"zsákok készültek nálam. Az ötlet nem az enyém, de szívesen vallanám magaménak, mert tök jó. A kis Krampi tulajdonképpen ujjbáb. A cippes zsák pedig egy szalaggal a nyakára köthető, így méretét tekintve félelmetesebb a pótpatákkal, és a villás farokkal, ami elvileg fogantyúként is szuperálhat(na), ha maga a zsák nem lenne tekintélyes méretű. Na ebbe aztán lehet pakolni édességet, vagy akár nagyobb dolgot is, és a tartalom a cipp lehúzásával akkor is kiemelhető, ha a kis krampi őrzi a csomagot.

Rózsabimbó

2010-11-26T17:46:00.000+01:00

Nagyon nem akarok untatni senkit a "már megint ugyan az" fílinggel, így aztán nem mutizok mostanság semmit sem, mert biza az ilyen már volt kategóriát merítgetem többnyire. Szinte csak, kivéve, amikor éppen rámbíznak valamit, amihez persze hogy nem találtam anyagot. De végül kitaláltam, összehoztam, abból, amim volt.

Íme Rózsabimbó:

Itt-ott elhintve a ruháján és természetesen a hajában néhány apró rózsácska. Finom, ártatlan kis bimbaja ő az én manókertemnek.

GAZDÁT KERESEK!!!

2010-11-11T10:33:00.000+01:00

Olyan sokan kérdeztetek az új családtagunkról, hogy úgy döntöttem ide írok róla, nem külön-külön mindenkinek.
Történtek változások, mert meg lett fodrászolva, és a lehetőségekhez mérten rendbe lett téve őkelme. Ugye a lehetőségek korlátozottak voltak, mivel a doki rendesen leborotválta néhány helyen a buksiját, és fülét, és szegényem kicsit aránytalanná vált, mert a feje kisebbnek tűnik a testéhez képest. Most legalább szimmetrikus az eb. A kozmetikusnál csodálatosan viselkedett, le a kalappal előtte.

A legkisebbem Falatkának nevezte el, és nem a mérete miatt, ugyanis 7 kg-ot nyom. Amikor a néven gondolkodtunk, akkor éppen jóízűen falatozott. De valahogy nem áll rá a szánk erre, szóval gondolkodunk még változatokon.
És akkor azok a fontos tulajdonságok. Teljesen jól nevelt jószág, a parancsszavakat érti, és a tiltásokat betartja. Séta közben szépen megy mellettünk, nem tekeri ránk a pórázt, és nem ugri-bugrizik, mint ahogyan azt a yorkink azonban előszeretettel teszi. Az első séta alkalmával amikor a kapunkhoz ért, megállt, és várta, hogy beengedjük, mintha ezer éve lakna itt.
Imád játszani, a galambbal is próbált, három szárnyatolla bánta. Még jó, hogy a ketrec óvó, hátsó sarkába el tudott bújni szegény pára.
Hogy nem bántották előző életében, az tuti, ugyanis ha nyúlunk felé nem fél, viszont hanyattvágja magát, és akár meg is lehetne operálni.

Amíg matatjuk a lábai az égnek állnak, és el is alszik így. A gereblyétől, és söprűtől sem ijedt meg, viszont játszott vele, amíg Pálom használni próbálta a falevelek összeszedésére.
A műhelyem előterében alakítottunk ki neki lakrészt, mert a kis Csipikénkkel nem igazi a haverság, a kicsi kutyánk ugyanis fél tőle, és féltékeny is. Szóval ott lakik a műhelyben. Egy combig érő ajtót szereltünk fel, így hozzám nem tud bejönni, de egy légtérben vagyunk. Olykor ezt méltatlannak tartja, és "elmondja" valami különlegesen édes, sírós, panaszkodós hangon. A hangját tekintve azonban némi vaddisznós vérvonal jelei mutatkoznak, ugyanis evés közben is és nyalakodáskor röfög, alvás közben pedig horkol. Utóbbi tulajdonság a gőzgép rokonságra utal.

Jámbor, és nagyon okos jószág. Az első alkalommal, amikor a tálkájából kifogyott a kaja, felnézett a pultra, ahol a kajás zacsi tartózkodik, majd a tálba, és felváltva tálba, zacskóra, amíg meg nem értettem, hogy kér belőle. Imád enni. Amikor ki szeretne menni, leül az ajtó elé, és szűkölve jelzi a szándékát, és türelmesen megvárja, amíg kiengedjük. Teljesen szobatiszta.

Mi egy nyugdíjas házaspárt, vagy egyedülálló nyugdíjas gazdit képzelünk el mellé. A kutyus ugyanis annyira jól nevelt, és nyugis hogy éppen ideális egy izgágaságot már nem toleráló idősebb gazdinak. És mivel 24 órás szeretetet igényel, jó ha otthon van vele valaki egész nap. Nem kell folyamatosan "bütykölni", simókázni, gyurmázni, elég ha lefeküdhet a gazdi mellé, vagy vele egy légtérbe. Persze ha mód van rá, akkor örömmel veszi a szeretgetést. És imád sétálni.
Ami nekem negatívum, hogy felugrál rám. De ez ugye a legtöbb kutyának szokása, csak hát én erre kifejezetten allergiás vagyok.
Ami a képeken nem látszik, hogy egy foga hiányzik, de mivel a fogai amúgy szépek, egészségesek, és fogkőmentesek, valószínűleg egy baleset húzódhat a háttérben. Baleset biztosan érte szegényt, mert a mellkasán, nyakán nagy kiterjedésű, de szépen gyógyuló hegek vannak. Kezelést már nem igényel.
Fésülgetni gyakran kell. És ami miatt befogadtuk, az az, hogy ő egy szobakutya, és jön a hideg. Azonban két kutya nekünk sok. Sokszor egy is az. Így tehát

SZERETŐ GAZDIT KERESÜNK

ENNEK A SZIMPATIKUS KUTYUSNAK!!!

Meskabala, átszínezve kissé

2010-11-08T18:13:00.000+01:00

Miska kicsit átöltözött, mert gyanútlanul olyan ruhába öltöztettem tavasszal, ami csupán négy darabra volt elegendő. Most kicsit harmonikusabb a színezete, és talán ősziesebb is. A csíkos trikója jobban passzol a narancs szárnyfélhez, és a zöld csíkos fele picit veszített a harsányságából.

Nekem így jobban tetszik.

Mostantól folyamatosan lesz a Meskán, de már csak ezekkel a színekkel és anyagokkal.

Átmenetileg új családtagunk van

2010-11-06T14:13:00.001+01:00

Én nem vagyok egy nagy állatbarát. Pontosabban imádom őket, de kellő távolságból. Amikor megismerkedtem Pálommal, egyszersmind hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy emberek és állatok tudnak együtt élni. Bár elég kicsi idő jutott ki az ismerkedésre Pálom apró kutyusa és közöttem, de mély nyomokat hagyott a történet. Évekkel később valami megmozdult bennem, és én kezdtem harcoskodni egy kutyus befogadásáért. Én magam is csodálkoztam magamon, de a finnyásságom, a válogatós énem azért előtérbe helyezkedett. Naná, hogy nem akármilyen kutyust akartam. Nyilvánvaló volt, hogy a párommal együtt megismert yorki fajta a bejövős, nem csak nekem. Így aztán ezirányban kutakodtunk. Azonban a keresés során már kiderült, hogy van bennem némi állatmentő véna. Az a kutyus, akit végül is elhoztunk az otthonunkba, közös megegyezés alapján méltatlan sorsú volt. És bár nem érte mentünk, és nem is tetszett annyira, mint akit fotóról kiválasztottunk korábban, és nem is olyan mint amiről álmodoztam, álmodoztunk, őt szerettük meg, és mára épp olyan fontos pontja az életemnek, mint a lurkóim. Hihetetlenül hálás, és szeretetre méltó, még akkor is, amikor reggelente álmosan botorkálok ki az ágyból, és ő térdből, jobb napokon pedig tőből leharapja a lábamat, mert bizony így jelzi, hogy szeretne kimenni.
Most azonban történt valami, amin meglepődtem, és korábban elképzelni sem mertem volna, hogy valaha ilyet teszek. Pálom egy ideje azzal traktál, hogy a volán-telepen van egy kutya, akit minden bizonnyal kitettek, mert fajtisztának látszik, és nyírott volt, nyakában nyakörvvel, és az első két napban türelmesen és rendületlenül ült egy bizonyos oszlop mellett, és várta, hogy jöjjenek érte. Rendkívül barátságos, mindenkihez odamegy, és kérlelve néz az arra járókra. Nagy levegőt vettem, és azt mondtam menjünk, hagy nézzem meg én is. Megnéztem, hiba volt. Őkelme ugyanis most itt van nálunk. Hazahoztuk, megfürösztöttük, elvittük orvoshoz, kapott oltást, oltási könyvet. Csendben tűrte a fürösztést, hagyta, hogy a megfilcesedett szőréből cibáljuk a vendégmarasztaló füveket, hogy fésüljük, hálás tekintettel, persze azért izgalommal telve várta, hogy mi fog történni. Mi azon nem döbbentünk meg, hogy a fürdővize szó szerint fekete lett, és egy órás fésülés után is sok helyen vastag gubancban lógtak rajta a filcek. A döbbenet az orvosnál ért, amikor is egyszerre láttam annyi kullancsot, amit eddigi életem során összesen sem, és jóllakott bolhát, aki képtelen volt az ugrásra, csak vonszolta magát.

Megegyeztünk abban a dokival, hogy a kutyus egy Shih Tzu, és nagyjából két éves. A számtalan csípés, és kullancsheg mellett egy szőrhiányos terület árulkodik egy baleset nyomáról, és egy apró sérv van a pocakján. Mindent összevetve egy láthatóan szocializált, egészséges és szóra hajló eb került hozzánk, aki némi kozmetikázásra szorul, mert az állatorvos több helyen is leborotválta róla a szőrt, hogy megszabadítsa a csimbókoktól. Bejelentkeztünk vele tehát a kutyakozmetikába is, és valószínűleg teljesen megkopaszíttatjuk, így majd a hegek is könnyebben gyógyulnak, és egyenletesen nő majd vissza a szőre. És talán a gázolaj szaga is elmúlik. A lakóhelye ugyanis az elmúlt hetekben egy benzinkút volt. A fotó még ott készült róla.
Nem akarjuk megtartani, mert két kutyához kicsi a lakás, és ő szobakutya. Látszik rajta, hogy nagyon igényli a foglalkozást, a társaságot, ha elmegyek mellette, mágnesként tapad rám. De mivel ő is fiú, és a mi kis harcos kutyusunk is, nem merjük őket összeengedni, így van egyfajta logisztikája a napnak, hogy el legyenek különítve. Bár az új jövevény jámbor, és amíg a konyhában főztem, ő az ablak alatt ült is folyamatosan beszélt hozzám, nem ugatott, nem erőszakoskodott, hanem magyarázott. Nagyon édes volt.
Ha kicsit rendbeszedjük a fizimiskáját, mutatok róla fotót, és ha valakinek megtetszik, örömmel veszem, ha ezt jelzi nekem. Szeretném, ha jó helyre kerülne, mert megérdemli, hogy szerető gazdája legyen.

Álomépítők (az én nézőpontomból)

2010-11-02T09:45:00.001+01:00

Az eddigi másfél (sőt lassan már két) év alatt, amióta megosztottam a nagyközönséggel a miciségeimet, volt alkalmam sok vevőmmel találkozni, sok örömteli arcocskát látni, amikor én adhattam kézbe valamelyik figurámat, vagy fotón viszontlátni a plüsseimet, boldog tulajdonosukkal. De van, akivel csak telefonon beszéltem, és ilyen módon sok kedves hangot is megismertem.
Tegnap este TV-nézés közben már igencsak álmatagon, sokszor már csak a szemhéjam mögül lesve egy ismerős hangra lettem figyelmes. Talán azért is kaptam fel a fejem, és azért is lettem éberebb, mert egy név is elhangzott, ami azonban olyan ritka, hogy úgy gondoltam tán nem is értettem jól. Mindenesetre már nyitva volt a szemem, és az ismerős hang egyre inkább bizonyossá tette, hogy igen, ő egy kedves vásárlóm, akinek ugyan személyesen vittük el a megvásárolt dolgokat, de csak telefonon beszéltünk, és egy közvetítőnek adtuk át a csomagot, tehát vele nem találkoztunk. Azután a képernyőre kiírt nevek már egyértelművé tették, hogy igen, ők azok. És akkor egyszer csak egy vágóképen ott csücsült Rumini, aztán egy másik vágóképen az egyik gyerkőc éppen Balikóval játszott.
A műsorban végre alkalmam volt látni a vásárlót, és családját, és az a két villanásnyi kép legalább olyan értékkel bírt számomra, mint azok a fotók, amiket kapok. Bár itt most nem közvetlenül a vásárlóm adta a képet, de ettől talán még hitelesebb. Mert nem csak nekem szólt, nem nekem üzentek, de az én figuráim jó helyen, és szeretve vannak. Ráadásul az is kiderült, hogy a kisfiú, akinek megvásárolták az egereket, igazi hajóőrült. Naná, hogy Rumini a legjobb helyen van nála.

Matek

2010-10-26T22:20:00.000+02:00

Jövök majd újdonsággal (nemtom mikor), most csak elkezdtem számolgatni. 400 olvasó itt, 500 rajongó ott. A kettő szorzata 200000. És hogy, hogy nem, mindjárt épp ennyi oldalletöltés lesz a számlálóm szerint.
Következmény most nincs, csak megjegyeztem. :)

Minimanók

2010-10-22T00:08:00.000+02:00

Kamilla még itt lakik, így ő mutatja be az új fiúkat.

A két kis csöppkét, akik a standard manó 40 cm-éhez képest mindössze 26 cm alacsonyak.

De épp olyan részletgazdagok, mint a nagy tesók.

Tengerentúli megrendelőjük így kérte őket,

egyet hideg, és egyet meleg időre való öltözékkel, és ilyen méretben.

Így született karácsonyi manó (majdnem) nyárias göncben.

Kamilla kisasszony

2010-10-16T11:16:00.001+02:00

A megrendelő kérése alapján, ezúttal biztonsági szemmel, és hagyományos (talán gyerekbiztos) hajjal készült ez a manólány. A kamillakalap, a levélruci, és levélpapucs az én javaslatomra készült, a kérés annyi volt, hogy egy Kamilla nevű kislánynak készítsek babát.

Kalapja ruhája levehető, de a flip-flop papucs fix. Az arcát pedig tartós textilfestékkel pirosítottam.

Az újabb manók már ilyen arcpírral fognak készülni.

Ebben a babában nagyon sok munkaórám van, meglepően sokat vacakoltam a kalappal. Egyenként készítettem a 60 db sziromhoz a kis hurkát. A levélruha is sok fejtörést okozott, viszont a végeredmény szerintem nagyon bájos.

Visszatérés a dolgos hétköznapokba

2010-10-04T19:58:00.000+02:00

Gyógyulgatok, már csak a rettenetesen randa köhögésem zavar, tán már a zsepifogyasztás is a viselhető mértékű, és végre van uram. Mert hogy a hétvégén kórházban volt. Nyugi, ő nem beteg, csak egy kivizsgálás most volt esedékes nála. Szóval már lemerészkedtem a műhelybe, és szépen sorban elkezdem kézbevenni az elmaradt vállalásaimat. Sajnos van olyan, akinek szorít a határideje, mert az esemény itt van a nyakunkon, így kicsit módosítanom kellett a sorrendet.
Most ezen a mini manón dolgozom. Illetve kettő ilyenen. Lesz majd rájuk ruha is, csak azt is kicsinyítenem kell még. Nem egyszerűbb ám egy percenttel sem ez a csöppség, sőt ha lehet még macerásabb is, viszont annyira édes, hogy muszáj lesz egy pár darabot készítenem belőle. Hogy lássátok az arányait, próbáltam a tenyerembe ültetni, és találtam egy régebbi fotót is, amit el tudtam csípni a nagyobb és a mini méretű manókkal.

Egy majdnem elfelejtett dolog, és egy közlemény

2010-09-28T10:19:00.000+02:00

A nyár folyamán készült jónéhány figura, amit nem mutattam meg. Többnyire azért, mert nem voltam vele elégedett, de sok olyan is akadt, amit egyáltalán nem is fotóztam. Utóbbiak egy részét sajnálom, mert visszagondolva volt közöttük jópofa dolog is. De voltak olyanok is, akik még korábban elvállalt olyasmik voltak, amiket már nem nagyon szeretnék elvállalni. Nevezetesen pl. ő itt, aki egy ismert mesefilm hősnője.

Ez a baba ráadásul a szerintem nem sikerült kategóriába is sorolható. Bár a megrendelőnek tetszett. Igazából mint baba, nem rossz, de mint Susan, akire hasonlítania kellene, már nem az igazi.

Szolgálati közleményként tudatom mindenkivel, aki szeptember végére várt tőlem bármit is, annak egy picit többet kell várnia, mert tegnap leestem lábról, és nem igazán megy a munka. Sokat fekszem egyelőre, és próbálok túlélni.