2015. március 14., szombat

Benne vagyok az újságban


Fotó: Erdőháti Áron - Nők Lapja Évszakok
Előfordult már máskor is, de még mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor felkérnek efféle szerepre. Ahogy illik, ezúttal is bestresszeltem, ráadásul épp akkor kapott el az a fránya influenza is, ami sosem tapasztalt módon levert a lábamról napokra.
Aztán csak összejött a riport, bár a komplikációk és az idő sürgetése miatt végül csak telefonon keresztül tudtam csevegni Alizzal, a fotós viszont házhoz jött, és bevallom hatalmas teher esett le a vállamról, amikor Árontól elköszöntem.
Kifejezetten feszélyezett a fotózás, én egy életszerű beállítást vártam, amin a műhelyemben éppen öltögetek, vagy szabok, vagy szimplán csak a babáimat előtérbe tolva én valahol a háttér homályában vigyorgok ezerrel, de Áron koncepciója az volt, hogy Mici a fő látványosság, és még át is öltöztetett, amikor is már az is frusztrált, hogy nem mentem el fodrászhoz, sminkeshez. Hiába no, nem vagyok egy sztáralkat. :)
A cikk cuki lett, igaz én már rettenetesen unom, hogy nem tudok újat mondani, de nyilván sokan vannak még az országban akik nem ismerik a sztorimat.

Amit viszont itt és most hozzá kell fűzzek, hogy oké, vagyok én, aki immár hatodik éve csinálom ezt a babavarrós bizniszt, és tavaly egy nagy huszárvágással céggé alakultam/tunk, és egy árnyalatnyival nagyobb léptékekben gondolkodunk. Nyilvánvaló, hogy a többesszám egyfelől takarja életem Pálját, hiszen ő tényleg komolyan benne van ebben a vállalkozásban, felkutat, intézkedik, menedzsel, és leveszi a vállamról a háztartás terheinek nem kis részét, de tizedik hónapja itt dolgozik velem Andi, aki éppen akkor csöppent bele az életembe, amikor már kezdtem feladni, amikor csalódnom kellett üzleti kapcsolatokban, emberekben, amikor azzal kellett szembesülnöm, hogy talán túl igényes vagyok azokkal szemben, akiket felkértem, hogy segítsenek nekem, dolgozzanak a kezem alá. Andi jött, látott és győzött, vele beköltözött a műhelyembe a vidámság, végre van kivel értekeznem színharmóniáról, ruhastílusokról, van mellettem valaki, aki bármely munkafázisba be tud segíteni és teszi ezt oly precizitással és szorgalommal, ami néha még engem is zavarba hoz. A Miciségek készítése vele lett teljes, akár meg is változtathatnám a "brand" nevet, mert már Mici és Andi kezei alól kikerülő csudaságok születnek ebben a zöldre festett műhelyben, és igen, azóta vidámabbak, kedvesebbek a babáim. :)

9 megjegyzés:

  1. Tegnap két Nők Lapja különszámot vettem meg (az Évszakokat és a Kertet) és rögtön három ismerőst is felfedeztem. Annyira örültem neki! És igen, nagyrészt ezeket már tudtam rólad, de akkor is jó volt olvasni, úgyhogy ne aggódj, hogy megunjuk! Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy szívesen látsz. Nyilván nem véletlen hogy nekem már kicsit unalmas, napi 24 órában kapom magamat. :D De így akkor már megérte igent mondani a riportra.

      Törlés
  2. Olvastam :) örülök neki! Mutattam édesanyámnak is, neki is tetszettek a Micibabák. Csak egy nagyon picit reméltem, hogy csíkos ruhás nyuszis csajszi is látható lesz a képen... És nem feledkeztem meg Micukóról sem ;) Gratulálok, hogy egymásra találtatok Andival!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ildi, aranyos vagy, és Anyud is. Köszönöm! :)
      Jaj, ugye én sem felejtettem el valamit. Ígértem neked Micukót?
      Andi egyébként főnyeremény, nem is tudom mivel érdemeltem ki a sorstól. :)

      Törlés
  3. Ez remek hír Mici!. Örülök, hogy sikerülnek a dolgaid. :)

    VálaszTörlés
  4. De jó! Gratulálok Neked! Szívemben mindig is benne leszel, a kisunokáim imádják a babáidat, pedig kisfiúk. Bence unokám, még mindig a születésekor kapott pólyás kisfiúval alszik, a pindur kis Ádámunk pedig az angyalka vigyázó kis figurája mellett alszik. Nagyon vigyáznak rá. Nap mint nap eszünkbe jutsz általuk, és nagyon örülök, hogy ilyen sikeres vagy! Megérdemled! :)

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok a cikkhez, a fotós meg az unokatesóm:-)

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok Mici...indulok az újságoshoz,..."mert kellesz nekem" :D

    VálaszTörlés