2014. január 8., szerda

Morcogás a karácsonyról

Én vagyok az igazi Grincs, egész évben a decembertől rettegek, és egész decemberben feláll a hátamon a szőr az "adventi hangulat"-tól. Az az autentikus keresztény, hagyományos érzés nálunk nincs, sosem volt. Idejét sem tudom már mikor volt utoljára adventi koszorúm, talán amikor virágboltban dolgoztam. És akkor is a maradékot vittem haza szenteste, tehát nem volt meggyújtva vasárnaponként az aktuális gyertya. Azt is csak idén tudtam meg, hogy minden gyertyának van jelentése, minden színnek van magyarázata. De -bár meg vagyok keresztelve- nem vagyok hívő, és ilyen módon én csak mint szépséget tudom értékelni az adventi díszítést, és a karácsonyfát is. Voltak törekvéseim, hogy úgy tűnjön, mintha a Jézuska hozta volna a fát, és az ajándékokat, de annyira távol áll tőlem ez a dolog, hogy elkopott. Persze van készülődés, vannak ajándékok, és van szeretet. A bökkenő az, hogy utóbbi egész évben van, naponta többször mondjuk egymásnak, a gyerekeknek, a gyerekek nekünk, és karácsonykor éppen olyan harsányan veszekszünk, ha valami ezt generálja, mint hétköznapokon. Tehát különbség nincs, és nem fogjuk megjátszani magunkat semmilyen hagyomány kedvéért. A karácsony igazi lényege számomra az, hogy miután két hónapot olyan intenzíven dolgoztam, hogy az egy napra jutó alvásmennyiség átlaga a három órát is nehezen éri el, holtan esem össze, és némi regenerálódás után összerakom a karácsonyt magát. Megvásárolok minden hozzávalót, értsd úgy, hogy ajándékot, fát, menühöz valókat, ezeket feldolgozom, prezentálok némi takarításfélét, és tálalom a vacsit. Semminek nincs akkora jelentősége, mint az ajándéknak, a gyerekeknek is az a várva várt nagy esemény, hogy megkapják és bontják, és nekem is ez a csúcspont, amikor látom az arcukat, az örömüket. Ezután újra holtan esem össze, és nagyjából két napot alszom, heverészek, pihenek. Mindeközben nem szeretem jobban a családomat és senki mást, mint egész évben, mert nem lehet ennél jobban szeretni senkit, még az ünnep kedvéért sem. Nincs terülj asztalkám, mert ugyan úgy tojok rá, ha valaki valamit nem szeret, egyfélét főzök, aki éhes, megeszi. Süteményt is egyfélét sütök, legfeljebb ha elfogy és még ingere van rá valakinek, akkor sütök még, pikk-pakk meg van bármelyik kedvencünk. Idén sem volt nagy zabálás, így a felszaladt kilók sem indokoltak, nincs is min keseregnünk. Tehát nem mondhatni, hogy "megadjuk a módját", még ha előkerülnek a mécsesek, a dekorok, a terítő is.
Mégis van jóság a mi karácsonyunkban, mégis van miért várjuk, és várom még én is, tudva, hogy számomra eléggé rögös az út, és nehéz a menet az utolsó 2-3 hónap tekintetében, ugyanakkor viszont sikítani tudnék, ha egy olyan weboldalra tévedek, ahol ki van biggyesztve a karácsonyi visszaszámlálás, és azon ott vigyorog, hogy "már csak(!) 358 nap van karácsonyig". Hát ki a fenét érdekel ez, most szabadultunk meg tőle, és már "csak" ilyen rövid időnk van a következőig? Őrülök meg. És olyan gyorsan telik az idő, és megint a hajamat fogom tépni, amikor októberben a multiban mászkálva meghallom majd a Jingle bells-t. És kikérem magamnak, hogy az arcomba tolják, hogy ezt vagy azt meg KELL venni/főzni/sütni/csinálni, mert karácsony van/lesz. Amit akarok, megcsinálom, mindent, ami a szívemből jön, és szükségesnek érzem, de nem vagyok hajlandó karácsonyi angyal mártírt játszani, mert ehhez nem csak időm, de kedvem sincs.
A legkisebbem mindennek ellenére azt mondta, élete legszebb karácsonya volt a 2013-as. Ez a lényeg, nem az, hogy megfeleltem-e háziasszonyként az elvárásoknak.
 

3 megjegyzés:

  1. Kedves Mici!

    Örömmel olvasom, hogy nemcsak nálunk zajlik így a karácsony. A rengeteg csilivili ötlet, meg a november elejétől beinduló "adventre és karácsonyra így kell készülni" őrület frusztrálttá teszi az embert, vagyis engem - mert a sok idétlen reklám miatt, egy idő után azt hiszi az ember, hogy valamit nem csinál jól. Pedig tényleg a gyerekek arca és véleménye a legfontosabb a vacsiról, az ajándékokról és a fáról. Szerencsére ők mindig élvezik és nemcsak a karácsonyi vacsit.....
    Köszönöm ezt a fejtegetést..... jól esett, én nem tudtam volna így megírni, de teljesen ezt érzem és egyetértek.

    Bea

    VálaszTörlés
  2. Ez a karácsony teljes félreértelmezése. Olvasni is rémes. Talán jobban be kellene vonni férjet, gyerekeket és akkor nem ilyen hangulattalan lenne az ünnep. Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy szép, nyugalmas és meghitt legyen a karácsony, de ehhez minden családtagnak tenni kell érte. Ünnepek nélkül összefolyna az egész év minden napja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem írtam ám olyat, hogy hangulattalan a karácsonyunk. Az azt megelőző hetek, és hónapok tarthatatlansága jött ki belőlem. Az, hogy nekem ne, adatott meg a meghitt, nyugalmas készülődés, hiszen én más meghitt és nyugodt készülődését voltam hivatott szolgálni azzal, hogy elkészítettem a vágyott ajándékot, amit gyermekének, szeretteinek szánt. Ennek okán magamra nem maradt időm, maradt viszont frusztráció azt látva, hogy ki hogyan készül. A férj és gyerekek jobban bevonása nem tudom mit változtatna, mert a munkámba nem tudom őket bevonni, a háztartás a férjemé egy ideje, a meghitt hangulat előállítása meg az én szórakozásom lenne, de nincs, mert dolgozom. Dolgoztam, mert azóta már változtattam azon a tempón, amit még 2013-ban diktáltam. :)

      Törlés