2013. március 12., kedd

Na most akkor tudok-e vagy sem?

A rajzolás és én nem volt mindig külön fogalom, gyerekkoromban imádtam rajzolni, festeni, és mindig agyon lettem dicsérve, ha egy-egy kép elkészült. Az első lépéseket még szobafestő nagyapám ecsetjeivel tettem meg, és az akkori viszonyoknak megfelelő meszes- és olajfestékkel kenegettem össze a papírokat. Sokat, mert nem sajnálták tőlem, és nagy szeretettel rakosgatták el ezeket a műveket.
De mint mindent, a rajzolást is autodidakta módon sajátítottam el. Soha nem mutatta senki, hogyan kell ezt csinálni. DE! Ehhez képest, amikor már általános iskolás voltam, rám bízták az iskola faliújságjának dekorálását, oklevet terveztettek velem, és az iskola logóját. A kézügyességem nagy becsben volt tartva, ugyanakkor a rajzkészségem nem volt fejlesztve. Bele sem gondoltam abba, hogy a korosztályomban akadhatnak olyanok, akik művészi szinten rajzolnak szénnel, festenek akvarellt. Szén pl. talán húszévesen volt először a kezemben. Pontosabban egy elszenesedett fadarab, amivel elkezdtem vonalakat huzigálni egy lapra, és lett belőle értelmezhető alakzat, fények és árnyékok játéka, öntudattalanul.
Szóval 14 évesen azt gondoltam sima ügy lesz a képzőművészeti szakközép, hát jelentkeztem. Akkor bizonytalanodtam el először, amikor megláttam a kis rajzpadokat a műterem-tanteremben, ahol a felvételit kellett megrajzolni. Addig sosem láttam olyat. Aztán meg a sok művészlelket, akik földig érő szoknyában, vagy copfos fiúkként jelentek meg, és olyan eszközökkel dolgoztak, amit azelőtt sohasem láttam, és úgy fogtak hozzá a rajzoláshoz, ahogyan én sohasem. Segédvonalakat húztak, köröket rajzoltak, idekaptak, odakaptak, és egyszer csak ott termett a modellcsajszi a papírjukon. Én leesett állal néztem, éreztem, hogy belőlem minden hiányzik ahhoz, ami ott kellene, de kirajzoltam magamból mindazt, ami bent volt, és abban a pillanatban amikor beadtam a három munkát, tudtam, hogy esélytelen vagyok, tehetségtelen, voltaképp semmi kézügyességem nincs, ráadásul a világot sem úgy látom, ahogyan egy művész. Akkor, ott én teljesen el is pártoltam mindennemű művészettől. Pedig csak el kellett volna mennem egy rajztanárhoz, és vennem órákat.
Mindenesetre 14 éves korom óta abban a tévképzetben leledzem, hogy én nem tudok rajzolni. Igazából azonban félek rajzolni, bizonytalan vagyok, és az "ááá, úgyse tudom" felkiáltással gyilkolom a maradék egómat is. Soha nem tudtam pl. vázlatot készíteni arról, amit meg akarok varrni. Ezért nem is szeretek szabásmintát készíteni, mert azt is rajzolni kellene. Az anyag előttem van, abban én látom, hogy mi lesz belőle, fogom az ollót, kivágom az idomokat, és összevarrom. Ha úgy tetszik, eddig többnyire az ollóval rajzoltam.
De most megváltozott minden egy csapásra. És ehhez is a fránya technika kellett. Van nekem egy nyeremény iPad-em, amit igazából nem nagyon szeretek, de mivel a laptopom műhelylakóvá vált, az esti ágybólfészbúkozást azon követem el. Másra, sőt erre sem igazán szeretem, mert kicsi a képernyője, és látás terén ugye kihívásokkal küszködöm. Na de most új értelmet nyert a táblagép! Kaptam hozzá egy ceruzát, ami sok mindenre jó, de én magam sem értem miért, leginkább rajzoláshoz találtam alkalmasnak. Gyorsan le is töltöttem többféle alkalmazást. Az egyik rajzolni tanít, piros segédvonalakat kell áthúzni, amit szépen sorban, lépésenként ad elő a program, és a végén ott van előtted a kész rajz. Ami ebben nekem fura volt, hogy látszólag értelmezhetetlen sorrendben adja be a részleteket. De a sokadik próbálkozásnál rájöttem, hogy igenis van értelme, hiszen ezekkel az ide-oda húzott apró vonalakkal elhelyezi az alakot a térben, és a megrajzolt fő alapvonalakból kialakul a figura. Emlékeimben kotorászva ott a felvételiző srácok is így csinálták, de akkor az én technikám abból állt, hogy paff a lecsóba, és rögtön élesbe ment minden vonal.
Amikor már ezt megértettem, jöhetett az igazi rajzolós alkalmazás, 
először mintha táblára, krétával firkálnék. 
 
Ez nagyon tetszett, de nem ide akarok eljutni, ez csak olyan mókás dolog, 
a kisfiaimnak is majd biztosan tetszik. 


Kerestem olyan alkalmazást, ami azt az illúziót kelti mintha fehér papírra rajzolnék, különböző vastagságú és keménységű ceruzákkal, és akvarellel színeznék. 

   
Ez lett a befutó, nagyon élvezem.

2 megjegyzés:

  1. Na ezt az utolsó pofit meg kéne varrnod ugyan e színben. Te még mindig jobban tudsz rajzolni mint én. Én csak másoláshoz értek.

    VálaszTörlés
  2. Az "élet-történet" pontról pontra stimmel, csak nekem még hozzátették az ősök, hogy holmi firkálgatásból nem lehet ám megélni, szóval az egó rombolásba segítséget is kaptam :) sebaj... Túléltük!

    VálaszTörlés