2013. február 27., szerda

Van egy dobozom...


... aminek semmi köze a Miciségekhez. Bár ha nagyon szigorúan vesszük, ez is egyfajta miciségeskedés lesz, hiszen rólam szól.
Egy évvel ezelőtt elindultam egy úton, ami nem szemléletváltás, nem új út, inkább odafigyelés. Magamra, a testemre, a szervezetem jelzéseire. Az indok igen hétköznapi volt, megelégeltem a nálam igencsak szokatlan súlytöbbletet. Akkor a kalóriamennyiség kontrollja volt az, ami segített a kilók lassú, de biztos felszámolásában. Na és a mérleg, aki a világhálón keringő vicces képpel* ellentétben nem ríkat meg, ha ráállok, inkább partner abban, hogy oda tudjak figyelni a részletekre. Naponta látom magam, és többnyire itthoni, kényelmes ruhákban leledzem, nem szorít a nadrágderék, nem buggyan ki hurka, ha elszaladna a ló, a mérleg viszont pontosan megmutatja, ha bajok indulnak.
A kalóriaszámlálás, és napi két mérlegelés meghozta a 14 kg mínuszos sikert. A nyár végén, az egyre több ruha takarásába beengedtem néhány visszamászó kilót, ami egyfelől szigeteli a testemet, másfelől meg kordában tartható. Persze figyelni kell, hogy ne szabaduljon el.
De jött egy új év, és Colette kísérleti konyhája eszembe juttatta, hogy a beengedett pluszokat ideje letakarítani magamról, hiszen lassan fogynak a ruhák is. Így aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi legyen az idei trend, milyen elveket követve tartsam karban magam. Tetszik a sokmagos, teljeskiőrléses verzió. Bár én az a típus vagyok, hogy ha valamit nem szabad ennem, akkor bele is tudok betegedni, annyira akarom. Így nem vonhatom ki étkezéseimből a húst, a zsírt, a tejet, tojást. Nekem ezek kellenek, még akkor is, ha egyébként egyik sem lételemem, hiszen pl. húst nagyjából havonta egyszer eszem, vagy még ritkábban. De ha ezt nem tehetném meg akkor, amikor éppen úgy tartja úri kedvem, akkor az baj lenne, így vagyok bekötve.
Szóval arra gondoltam, hogy színesítem az étkezéseimet, és csatasorba állítom a fűrészporos-magvas-aszalványos hadsereget. Ezt jól elhatároztam, majd akkurátusan elfogyasztottam a kis sült kolbászomat és hurkácskát puha kenyérkével, és savanyú uborkával, majd nyugovóra tértem, és szépeket álmodtam tönkölymuffinokról, meg házi készítésű müzliszeletekről, zabliszttel sűrített főzelékekről, olyan dolgokról, amik nem állnak távol tőlem, de igen ritka vendégek voltak eddig. Másnap délelőtt pedig elindultam, hogy megvásároljam a hozzávalókat. A Colette-nél látott kenyérke okán kettő hozzávalóban voltam biztos, a teljeskiőrlésű tönkölylisztben, és a hántolt napraforgómagban. A kosaramba azonban került puffasztott köles, és barnarizs, zabpehyely, és zabliszt, rozsliszt, kókuszolaj, aszalványok, és magvak, meg még egy csomó dolog, amiről fogalmam sincs hogyan fogják képezni az étkezéseim részét, de valahogyan megoldom. Az eladó kérdezte, hogy milyen irányzatnak szeretnék hódolni, de ezen csak nevettem, és egy dologban voltam biztos, hogy nem leszek paleo, nem leszek vegán, nem leszek norbista, ugyan úgy meg fogom enni a kis szalonnámat, kolbászkámat, és naná, hogy nem mondok le a csokimról, és a tej, meg a sajt is marad. Talán egy dolog biztos, hogy a fehér liszt, a fehér rizs, és a fehér cukor részben vagy teljesen száműzve lesz. Bizonyos ételeket egyelőre még nem tudok ezek nélkül elképzelni, de azt gondolom ez nem lehetetlen küldetés. Na az meg egyáltalán nem zaklat fel, hogy mondjuk egy rizsfelfújt nem lenne olyan mutatós barnarizsből, és nádcukorból. Viszont biztosan izgalmas lenne. Napirenden is van a kipróbálása.
Szóval bevásároltam, majd hazajöttem, és nekiálltam bonbont gyártani. Az időzítés tökéletesebb nem is lehetne, ezen jót mulattam közben. A bonbon viharos gyorsasággal elfogyott, de készült utána dúsan megrakott lasagne, özön sajttal, az uram kezét dícsérve. Jött a hétvége, némi ágynakeséssel, ami azt eredményezte, hogy nem jutott kedv a konyhai rendszerváltáshoz, aztán az uram újabb konyhai akciói a szabad napján. De vasárnap este folytattam a magocskák vásárlását, ami gondoltam visszatereli a gondolataimat az ösvény felé. Így került hozzám még csíramag is, amiből az egyik, retekmag már a csíráztató tálkában figyel.
Jelenleg szépen bedobozolva várják sorsukat új szerzeményeim. Még nem döntöttem arról, hogy önállóan kísérletezem, vagy bevonom a családomat, és nem tudom, hogy az iciri-piciri konyhám melyik felét foglaljam el az új irányzattal.
Egy biztos, ma zöldségnapot tartok.


*A bizonyos kép a neten: egy kislány bizonytalanul áll a mérleg előtt, és egy kisfiú aggodalmas arccal mondja neki, hogy "ne állj rá, anyát mindig megríkatja".
 

5 megjegyzés:

  1. Annyira jó fej vagy, és közben beugrott, hogy mi a megoldás nálad, aki nem szeretne egyik élelmiszer féleségtől sem búcsút mondani. Nagyon egyszerű a recept, ne variáld őket túl bonyolultan, tehát szénhidráthoz egyél zöldséget, magokat, tejterméket önmagában, húst, kolbászt, tojást szintén zöldséggel és semmi problémád nem lesz emésztésügyileg, ha a társítás elvét betartod. Gyümölcsöt is csakis önmagában... most lehet nem vettem mindent számba. A rizsfelfújtat meg minden verziójából verd ki a buksidból. ha konkrétan szükséges tanács, bármikor keress, nagyon szívesen segítek, de tényleg!;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jól működik ez a dolog, szinte mindent kenyér nélkül eszek pl., kivéve a zsíros kenyeret. Nem szeretem cifrázni a dolgokat, igyekszem minél egyszerűbben intézni az étkezéseket. De a rizsfelfújt meg kell a léleknek. Kell. :) Azt hiszem az egyetlen dolog, amiről mindenféle gond nélkül lemondtam, az a bubis víz. Ami ráadásul teljesen érthetetlen, mert megvesztem érte. És kenyér nélkül is elvagyok, de ha hoz valaki friss kiflit, akkor bizony tunkolok vele egy kis Bords Eve margarint. :D Nem vagyok következetes.

      Törlés
  2. ez a havi egyszeri hús elgondolkodtat, ez mit jelent? olyan sokan mondják,miközben eszik a szalámit,kolbászt, s a többit, hogy ők csak hetente /havonta néhányszor. te hoyg vagy ezzel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zazi, szalámit igen ritkán, szinte soha sem eszek, a szalonna és sült kolbász, meg a jó kis kopogós száraz kolbász el tud csábítani, de tényleg nagyon ritkán. Konkrétan húst karácsonykor ettem, a töltött káposztában lapult. Megállja helyét a havonta egyszer.

      Törlés