2013. január 29., kedd

Csöppet sem ide illő bejegyzés - vagy mégis?

Dilemmának indult, és elhatározás lett, majd pedig bizonytalan lépés a tettek mezejére. Bátor döntés, bátortalan próbálkozás, amikből a közelmúltban már sikerek is adódtak, na ez utóbbi ez nem az.
Felmerült a közösségi hálón, hogy a kávé, mint olyan nem egészséges indítása a reggelnek, nem megfelelő üzemanyaga a testnek, és az agynak. Hajlamos voltam és vagyok is ebben hinni, hiszen maga a hatás, ami miatt sokan isszák ezt az italt, az nálam rendre elmarad, ólmos fáradtság, és gyengeség jellemez jóideje. De a napi egy kávé (vízszintes ujjnyi kávé, álló ujjnyi tej kombója nálam) rutinja elengedhetetlen. Először is ágyba jön. Immár teljesen mindegy, hogy itthon van-é az uram, vagy sem, három gyerekemből az egyiknek mindig első és legfontosabb dolga, hogy anyuci kávéját elkészítse. Ez idomítás kérdése, de nyilván szeretnek, és utóbbit erősítem magamban, hisz mi másért tennék meg. Szóval ágyba jön, aztán meg ráadásul meleg, illatos, csinos bögrében csücsül, az íze simogató, néha megbolondítják fahéjjal, kakaóval, csokoládéval, habbal, vagy ha a lehetőségek olyanok ír krémlikőrrel. És megkapom azt a 15-20 percet, amíg elszürcsölgetem.
És én hirtelen elhatározással úgy döntöttem, hogy erről lemondok. Azonnal volt persze alternatíva arra, hogy mi jöhet ágyba a kávé helyett, de ez a művelet a nyolcévesemre még nem bízható rá, legalább is jól ki kellene találni, hogy hogyan is történjen a dolog. A másik alternatíva a reggeli italra ugyanis a gyümölcstea, amiből napi 2-3 liter az adagom, és ezt reggel délelőtt szoktam elkészíteni, és a nap folyamán magamba önteni. Ki kellene logisztikázni, hogy hogyan legyen ez ott a kávé helyett, de rájöttem, hogy teljesen felesleges. A kávé tejeskávé és én egyek vagyunk, ő talán elvan nélkülem, de én nem őnélküle. Ez egy megbonthatatlan szimbiózis, kávé nélkül ugyanis leáll a működésem. Figyeltem kávémentes önmagam, és olyan érzésem volt, mintha felültem volna egy körhintára. Eleinte fűtött az elhatározás, és azt mantráztam, hogy "hős vagyok, megcsinálom", és élveztem ezt a szitut, aztán kezdett felkavarni az a bizonyos körhinta, és már nem volt annyira élvezetes, sőt kezdett egyre rosszabb lenni. Biztosan éreztetek már ilyet, enyhe szédülés, keresitek a hinta láncát, megkapaszkodtok benne erősen, nekifeszültök utolsó erőtökkel, aztán szépen lassan azon veszitek észre magatokat, hogy magzatpózban, halálfélelemben, jelentéktelen kupacként vagytok ott. Így ültem én a székemben. Aztán a "körhinta" leállt, kiszálltam, és mint egy részeg mentem a vakvilágba, és az addig álló, mozdulatlan falak nekem támadtak. A fejem fura mód nem görcsölt, pedig a kávéhiány általában így jelentkezik, de nyilván itt egy komplexebb hatás alakult ki, hiszen nagyon akartam, hogy elkerüljön a kellemetlen mellékhatás, és erősen koncentráltam, és mantráztam, hogy "nem kell kávé, nem kell kávé, hős vagyok, megcsinálom", ezért csak zsongott a fejem. Ez nem volt kifejezetten rossz, viszont jó sem. Ma reggel azonban halálos volt az ébredés. Nem tudom, de gondolom, hogy ilyen lehet az, amikor valaki nagyon másnapos. Nyilvánvalóan súlyos elvonási tüneteim voltak, amik miatt feladtam. 25 órát bírt ki az elhatározásom, úgyhogy marad a tejeskávé, marad a reggeli rituálé, az ólmos fáradtságomra meg majd kitalálok valami más orvosságot.
 

15 megjegyzés:

  1. Teljesen meg tudlak érteni. Én ugyan csak "játszási" kávét kortyolgatok reggelenként, de maga a szertartás is hiányzik, ha valami miatt felborul a reggelem. De nem is gondolnám, hogy az a napi egy olyan nagy bajt tenne velünk. Ugye, jól gondolom?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt azért a vállalás tudata is hozzátett a dolog nagyságához. Más esetben, ha valami oknál fogva kimarad az a nálam sem rettenetesen komoly kávé, akkor szimpla fejgörcsöm van. De ez más volt, ebben ott volt a világfájdalom, hogy soha többé nem lesz már az a kedves reggeli italom nekem.

      Törlés
  2. Olvastam, hogy kis mennyiségű rendszeres (napi 1-2 adag) kévéfogyasztóknál a stroke és az Alzheimer esélye kisebb. Már olyat is hallottam, hogy állítólag a vastagbélrák kockázata is csökken a fenti populációban. Van benne egy csomó antioxidáns. Szóval én pl ezek miatt teljes nyugalommal iszom a napi 1-2 kévémat (cukor nélkül, tejhabbal). :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezeket is hajlamos vagyok elhinni, sőt, ezeket sokkal inkább, mert a megtratás mellett szólnak. :)

      Törlés
  3. ...na, meg narancsbőrre is jó állítólag! :-)

    A huszas éveimben csak a cukrozott-vizezett porkávét tudtam meginni, pedig az aromáját nagyon szerettem a kávénak. Ma már ledöntök én is napi 1-2 (3) kávét is, persze szigorúan kell bele valamiféle "fehérítő", mert anélkül még most sem megy.

    Jó az írás! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyilván a kávé miatt nincs narancsbőröm. :D

      Törlés
  4. Hááát Mici, a vitaindító csak arról szólt, hogy próbálta-e már valaki a kávémentes létet? Nálad ez most kipipálva, mert megpróbáltad, így a hős cím is kijár:-)A kajáknál magam is ezt követem, kipróbálom, aztán figyelem, hogy mi történik, milyen érzetem támad tőle... és ugye ahány félék vagyunk, annyi féle érzet... nálam már szinte alig van élelmiszer, ami nem jár valamifajta kellemetlen érzéssel, így két dolog lehet, vagy tényleg nagyon érzékeny a gyomrom, vagy fényevőség előtt állok:-)))Mindenesetre a kávéról való leválás volt az egész életmódreformomban a legkönnyebb lépés, nekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is keresgélem a nekem igazán megfelelő dolgokat, mert sok eddig bevált, szeretett étel, ital ma már nem úgy hat, mint régebben. Nálam a pajzsmirigy alulműködés, és az anyagcserém szinte teljes leállása azért jelentősen bekavart, és nagyon oda kell figyelnem arra, hogy mit, és mennyit fogyasztok. Ezért benne vagyok minden olyan javaslat kipróbálásában, amiben szikrányi elfogadható érvet látok. Volt már ami teljesen jól működött. Pl. a bubis vizet úgy tettem le, mintha soha nem is szerettem volna, pedig azt hittem az egy nehéz menet lesz. Nem volt az. Nyilván a kávéval is lehetett volna bevállalni még 20-25, esetleg 50 órát, de a kisördög a vállamon azt súgta, hogy ami jólesik, az nem árt. És ez mostanában elég meggyőző. Nekem. A fényevésen viszont már én is gondolkodtam. Alapvetően az ételek elkészítési ideje miatt, lévén itt is mint nálad csak fiúk vannak, és így gondolom nem kell ecsetelnem az elkészítés és elfogyasztás időtartamának aránytalanságát. A fenének van kedve vacakolni vele, mennyivel egyszerűbb lenne a fényt falni.

      Törlés
  5. Letettem a cigit, nem vagyok hajlandó alkoholt fogyasztani, kigyógyultam a pánikbetegségemből, leszoktam a csokiról - mindezt önerőből. De az ujjnyi kávé a sokujjnyi tejjel maradt; jó a narancsbőrre !? Maradnia kell!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így is van, mindenről nem szabad lemondani. Na nekem még a csoki is ott bújkál a tarsolyomban. De mint tudjuk, a minőségi csokoládé csupa egészség, így aztán marad. Néha kávéval együtt. :)

      Törlés
  6. Az ólmos fáradtság inkább a kikapcsolódás vagy a vitaminhiány jele lehet, szerintem. Ne mondj le a reggeli kávédról, ami arra kell, hogy az ember lelke felkészüljön a mindennapra. Olyan jó az a negyed óra kikapcs és ha így indul a nap, az már egy szinte tökéletes kezdés!(az ágybavitelről ne is beszéljünk :-)))
    Egyáltalán nem árt az a reggeli egy kávé, ne is akarj lemondani róla!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Stressz az van, sok más tünet is mutatja, és a vitaminhiány is előfordulhat így ebben a hidegben, hiszen elég egyoldalúan táplálkozom mostanság. De ezen biztosan könnyebben tudok változtatni, mint a kávé elhagyásán. :)

      Törlés
  7. Teljes mértékben egyetértek Veled! A reggeli tejeskávémról én sem lennék hajlandó lemondani!
    Ennél sokkal "alapvetőbb" dolgokról kellett lemondanom az elmúlt hónapokban -
    pl. cukor, búzaliszt. Ez nem is volt olyan nehéz, mert hamar jobban éreztem magam tőle: elmúlt a puffadás, hasfájás.
    Én is megpróbáltam abbahagyni a kávézást, de nem éreztem jobban magam, sőt... Bár én nem kapom ágyba, de legalább az a 15-20 perc az enyém, amíg elfogyasztom - ilyenkor általában még mindenki alszik nálunk. :-)

    VálaszTörlés
  8. Szia Mici!
    Az első terhességemnél próbáltam a kávét kakaóra lecserélni. Két hétig ültem a kanapén a sötét szobában és bámultam az esőt. Gondoltam: tök jó, hogy a gyerek szíves lassabban ver, de mire megszületik, gyagya lesz a mamija, mert nem ivott kávét. Visszaszoktam. Azóta már többet is iszom mint napi egy, és rá se bírok nézni a kakaóra! :)

    VálaszTörlés
  9. Az ólmos fáradtság oka lehet sok minden más is, nem csak a kávé hiánya! Ha kitart egész nap, akkor jó lenne egy vérkép. Lehet egyszerű vashiány, vagy bármi.
    És egy kávét minden lelkiismeret furdalás nélkül megihatsz, főleg ilyen lightosan.

    VálaszTörlés