2012. szeptember 11., kedd

911

11 év telt el azóta, és sokminden változott, de az Arany tornyok képe kitörölhetetlen számomra. A mai napig felfoghatatlan és feldolgozhatatlan, ami ott történt, és a teret lassan elfoglaló új épületek sem tudják kitölteni az űrt.


Szerettem az Iker-tornyokat, amik a kora délutáni napfénytől arany színben ragyogtak, szerettem Manhattan látképét velük, még ha ott, élőben sosem volt szerencsém látni. S talán pont emiatt olyan fájdalmas, hogy sosem nézhetek fel a World Trade Center Plaza szökőkútjának kávájáról a két karcsú épület között, az ég felé. Hiányzik az életemből ez az élmény.
A változásokkal barátkozom, és a webkamerákon keresztül napi rendszerességgel megnézem hogyan halad az építkezés.


Nem tudom, hogy szeretem-e a Ground Zero-t, vagy sem, de része a mindennapjaimnak, és nagyon szeretnék sétálni a tornyok helyén kialakított két vízesés körüli parkban, és nagyon várom a végeredményt.
Vannak részletek, amik kifejezetten tetszenek. Például az Oculus-nak keresztelt közlekedési csomópont, ami az első repülőgép becsapódása és a második torony leomlása közötti idő alatt az épületek között beszűrődő, és áthaladó napfényt szimbolizálja.


Maga a National September 11 Múzeum is érdekes épület, olyan, mint egy eldőlt, összetört felhőkarcoló, nyomasztó, sokkoló mementó.


Fritz Koenig szobra, a "The Sphere" annak a bizonyos szökőkútnak a közepén állt a tornyok által ölelt téren. A világbékét, és a világkereskedelmet szimbolizálta, és jelképes, hogy azt a hatalmas pusztítást szinte sértetlenül vészelte át. Az építkezések idejére átköltözött Manhattan egy másik pontjára, de tudomásom szerint vissza fog kerülni az emlékparkba.


Minden évben két hatalmas fénycsóva emelkedik az ég felé, ugyan nem a tornyok helyén, de azokat szimbolizálva. Az időjárástól függően sokszor félelmetesen gyönyörű a látvány.



 

1 megjegyzés:

  1. Nos én még láttam öket 1984-ben. Gyönyörüek, fenségesek voltak. A kedvenceim New Yorkban. Aztán Kölnben, a tv elött ülve láttam, ahogy a második repülö is becsapódik, ültem a tv elött és potygtak a könnyeim. Soha nem lett volna szabad ennek megtörténnie!!! Nagyon szép képeket tettél fel, köszönöm!

    VálaszTörlés