Szia Bécs!

Az úgy volt, hogy harmadik éve tervezem, hogy csinálok valamit október 31-re. És a dolognak semmi köze Bécshez, de ha lefordítjátok a címet németre, akkor egy betű eltéréssel stimmel a dolog.  Ugyi?

Na szóval akartam valami rémeset, vagy legalább is tököset. Utóbbiba bele is kezdtem, de akkor szembesültem a kedves másolómmal, és ez úgy tűnik mégis eléggé kedvemet szegte, mert a tökös babám nem született meg, de ami késik, nem múlik. Szóval rémes gondolataim támadtak, aztán jött Marcsi, aki úgy néz ki segíteni fog nekem a miciséggyárban, és a próbadarabot egy szürke plüssből varrta meg. És amellet, hogy libabőrös lettem, mert elsőre tökéletest varrt a leányzó, meg is ihletődtem. Azonnal tudtam, hogy ebből bizony zombi lesz. De mégis a zöld plüss került elő, és nem zombi lett, de majdnem.

Frankenstein történetét nem úgy tudtam, ahogyan van. Én is tévesen ennek a rémes figurának tulajdonítottam a nevet, és emlékeimben csak foszlányok vannak abból a bizonyos Boris Karloff-féle karakterből, de az eléggé élénken. Utánanéztem, és már tudom, hogy a jó Viktor doktor egy szép és kedves embert akart alkotni, de ez nem sikerült, talán a hozott anyag nem volt kifejezetten alkalmas erre. Mivel a "teremtmény" nem úgy sikerült, ahogy Dr Frankenstein tervezte, ezért sorsára hagyta, és bár ő jó lelkű volt, mindenki megijedt a rémes külsejétől. Nem volt gonosz, de elvadult, mert senki nem szerette, holott benne rengeteg szeretet lakott. Gyilkolt is, egyszer véletlenül, másodszor szándékosan, és magányosan, szomorúan halt meg.
Őt akartam úgy látni a figurámban, hogy azért legyen benne egy kicsi a szerethetőségből. Meg azért legyen kicsit vagány, ne kerüljön távol a megszokott babáimtól, és beleadtam apait-anyait, sok órát, újításokat, ravasz apró részleteket. Szerintem jól dolgoztam, nekem nagyon tetszik az eredmény.
Az apró részleteket egy másik bejegyzésben megmutogatom majd.