"beGoubázódtam"

Vagyis is Goubáztam. Kis létszámú, színes csapat jött velem,  pl. ez a kis bari, aki némi szépészeti beavatkozáson esett át, legalább is a szabásmintáját illetően, így egy kicsit barisabb, és bájosabb lett.
Megint egy olyan hét állt mögöttem, ami kifejezetten zűrösnek mondható. Hiszti, munka látástól vakulásig, logisztikázás, egyebek. Szerencsére most a kötelező sallanggal, úgy mint névjegykártya, szórólap, stb nem kellett foglalatoskodnom, de volt helyette más, tehát volt okom arra a kiborulásra, ami szombat éjszaka következett be, és meghiúsulni látszott miatta a másnapi vásározás.

Egy fotó a már nem teljes csapatról. Az egyik nagy röhögés tárgya a türkiz manó, akit kikapott a vásárló a tömegből, és közölte, hogy neki ez az autista arcú manó kell, mert ez pont olyan, mint ő. Első látásra szerelembe zuhantak.
A másik a rózsaszín hajú angyalka, akit agyhalott tekintetűnek titulált egy néni, majd nagyon megszeretgette.
De a pólyásokat is élvezettel csomagolták ki, be, és naná, hogy mindenki a pöcörőt kereste. Kénytelen leszek férfivá tenni az összes pólyás kisfiút.
És mindenki a süniket hiányolta. Nos, igen, talán majd legközelebb.

Igazából az agyhalott én voltam, mert az elmúlt három napban össz-vissz 6 órát aludtam, amit a kép tanúsága szerint a vásárban pótoltam, legalább is részben. Azt mellékesen jegyzem meg, mert nem látszik, de éppen beszél hozzám valaki. No komment. :)
De itt és most mindenkitől elnézést kérek, aki megriadt a látványomtól, ott a vásárban, vagy itt most ezt a képet nézve. Azért ennyire nem rossz a helyzet alapjáraton. :D
De tény, hogy a napokban túlhajtottam magam, és mindezt megfejeltem egy pár órás veszekedéssel és sírással, csak hogy tutira jól nézzek ki a vásárban. :D


Volt segítségem is, a nővérkém személyében. Nála infantilisebb csajszi nincs a világon. Az én figuráim jó társaság a számára, imádja az ilyen cuki puhaságokat, folyton vigyorog, és folyamatosan osztogatta a reklámanyagot. Marketingből jeles. Én szeretek meghúzódni a portékám árnyékában, de ő ajánlja, és bizonyítja, hogy 40 felett sem ciki babázni.
Ha jól megnézitek a képet, van ott egy kis vöröske, őt íjjal, nyíllal kérték, és van egy zöld hajú angyalka, akire a türkiz manó új anyukája azt mondta, hogy osztogatja az áldást.



Kedves virtuális ismerősök is jöttek, volt akit már messziről felismertem, volt akit csak akkor, amikor bemutatkozott, és volt aki ajándékot hozott. Ez mindig jólesik, hiszen ajándékot kapni jó. És amikor valaki azért ad nekem valamit, mert korábban kapott tőlem egy apróságot, vagy segítséget, azt még értem is, de amikor a vásárló fizet, majd elővesz egy meglepit, amit szeretettel készített össze nekem pusztán azért, mert vásárolhatott tőlem valamit, azon mindig meglepődöm. De itt is és még egyszer nagyon köszönöm!
Összességében tehát jól elszórakoztunk, és egy kicsit a WAMPra is átsétáltunk, ha már volt ki őrizze a portékánkat. De hogy ott mit csináltunk, arról majd más számol be, ha akar. ;)
És bármennyire is gyilkos a vásári készülődés a meglévő rendelések mellett, azt tervezem, hogy havonta egyszer megyek, és viszem a miciségeket.