2010. november 6., szombat

Átmenetileg új családtagunk van

Én nem vagyok egy nagy állatbarát. Pontosabban imádom őket, de kellő távolságból. Amikor megismerkedtem Pálommal, egyszersmind hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy emberek és állatok tudnak együtt élni. Bár elég kicsi idő jutott ki az ismerkedésre Pálom apró kutyusa és közöttem, de mély nyomokat hagyott a történet. Évekkel később valami megmozdult bennem, és én kezdtem harcoskodni egy kutyus befogadásáért. Én magam is csodálkoztam magamon, de a finnyásságom, a válogatós énem azért előtérbe helyezkedett. Naná, hogy nem akármilyen kutyust akartam. Nyilvánvaló volt, hogy a párommal együtt megismert yorki fajta a bejövős, nem csak nekem. Így aztán ezirányban kutakodtunk. Azonban a keresés során már kiderült, hogy van bennem némi állatmentő véna. Az a kutyus, akit végül is elhoztunk az otthonunkba, közös megegyezés alapján méltatlan sorsú volt. És bár nem érte mentünk, és nem is tetszett annyira, mint akit  fotóról kiválasztottunk korábban, és nem is olyan mint amiről álmodoztam, álmodoztunk, őt szerettük meg, és mára épp olyan fontos pontja az életemnek, mint a lurkóim. Hihetetlenül hálás, és szeretetre méltó, még akkor is, amikor reggelente álmosan botorkálok ki az ágyból, és ő térdből, jobb napokon pedig tőből leharapja a lábamat, mert bizony így jelzi, hogy szeretne kimenni.
Most azonban történt valami, amin meglepődtem, és korábban elképzelni sem mertem volna, hogy valaha ilyet teszek. Pálom egy ideje azzal traktál, hogy a volán-telepen van egy kutya, akit minden bizonnyal kitettek, mert fajtisztának látszik, és nyírott volt, nyakában nyakörvvel, és az első két napban türelmesen és rendületlenül ült egy bizonyos oszlop mellett, és várta, hogy jöjjenek érte. Rendkívül barátságos, mindenkihez odamegy, és kérlelve néz az arra járókra. Nagy levegőt vettem, és azt mondtam menjünk, hagy nézzem meg én is. Megnéztem, hiba volt. Őkelme ugyanis most itt van nálunk. Hazahoztuk, megfürösztöttük, elvittük orvoshoz, kapott oltást, oltási könyvet. Csendben tűrte a fürösztést, hagyta, hogy a megfilcesedett szőréből cibáljuk a vendégmarasztaló füveket, hogy fésüljük, hálás tekintettel, persze azért izgalommal telve várta, hogy mi fog történni. Mi azon nem döbbentünk meg, hogy a fürdővize szó szerint fekete lett, és egy órás fésülés után is sok helyen vastag gubancban lógtak rajta a filcek. A döbbenet az orvosnál ért, amikor is egyszerre láttam annyi kullancsot, amit eddigi életem során összesen sem, és jóllakott bolhát, aki képtelen volt az ugrásra, csak vonszolta magát.
Megegyeztünk abban a dokival, hogy a kutyus egy Shih Tzu, és nagyjából két éves. A számtalan csípés, és kullancsheg mellett egy szőrhiányos terület árulkodik egy baleset nyomáról, és egy apró sérv van a pocakján. Mindent összevetve egy láthatóan szocializált, egészséges és szóra hajló eb került hozzánk, aki némi kozmetikázásra szorul, mert az állatorvos több helyen is leborotválta róla a szőrt, hogy megszabadítsa a csimbókoktól. Bejelentkeztünk vele tehát a kutyakozmetikába is, és valószínűleg teljesen megkopaszíttatjuk, így majd a hegek is könnyebben gyógyulnak, és egyenletesen nő majd vissza a szőre. És talán a gázolaj szaga is elmúlik. A lakóhelye ugyanis az elmúlt hetekben egy benzinkút volt. A fotó még ott készült róla.
Nem akarjuk megtartani, mert két kutyához kicsi a lakás, és ő szobakutya. Látszik rajta, hogy nagyon igényli a foglalkozást, a társaságot, ha elmegyek mellette, mágnesként tapad rám. De mivel ő is fiú, és a mi kis harcos kutyusunk is, nem merjük őket összeengedni, így van egyfajta logisztikája a napnak, hogy el legyenek különítve. Bár az új jövevény jámbor, és amíg a konyhában főztem, ő az ablak alatt ült is folyamatosan beszélt hozzám, nem ugatott, nem erőszakoskodott, hanem magyarázott. Nagyon édes volt.
Ha kicsit rendbeszedjük a fizimiskáját, mutatok róla fotót, és ha valakinek megtetszik, örömmel veszem, ha ezt jelzi nekem. Szeretném, ha jó helyre kerülne, mert megérdemli, hogy szerető gazdája legyen.

11 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos ilyen homeless fazonnal is. :)

    VálaszTörlés
  2. Mici, nagyon szép tőletek, hogy befogadtátok és gondját viselitek ennek a kiskutyának! Titokban abban bízom, hogy annyira megszereted, hogy már meg se válsz tőle, hiába jelentkezik egy leendő gazdi:-) Nálunk legalábbis így szokott történni, ezért vannak most öten (voltak többen is).
    Érdekes helyek a benzinkutak: nincs két hete, hogy az én férjem beállított egy kiskutyával, aki szintén a benzinkút körül őgyelgett. Gyorsan kiplakátoltuk és lett is gazdája még a megszeretési időn belül (vagy kívül?), így őt "megúsztuk":-)

    VálaszTörlés
  3. Tünemeny. A kutya is meg ti is :)
    Imadom az olyan embereket, akik ilyet tesznek. A mi csaladunk is egy nagy kutya-macska mentö tarsasag. Szereted te az allatokat, ez nem ketseg! En sajnos nem tudom befogadni Murphy melle, de tuti talalsz neki gazdit.

    VálaszTörlés
  4. Megbeszélem anyósomékkal, hogy szeretnék-e, és visszajelzek. 1 éve kellett elaltatni a kutyusukat, ő is a házban lakott. Fiút szeretnének, tehát ő éppen megfelelne! Nekem nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
  5. Közzé tettem facebook-on is, mert sokan látják a Tappancs Alapítványból, így hátha eljut sok-sok helyere és egy jövőbeli gazdihoz is :)

    VálaszTörlés
  6. Istenem,de jó emberek vagytok Mici!!!

    VálaszTörlés
  7. Micikém, megsirattam ennek a szegény kutyusnak a történetét, s még nem is tudjuk milyen borzalmakon kellett átmennie, ha nem lenne a Simink, már indulnék is érte.
    Egyszer régen láttam egy magyar rajzfilmet, úgy emlékszem Gréti volt a címe, egy kidobott kutyusról szólt, csak ült a kutyus az országúton és mondta: Tudom, hogy visszajönnek értem, nem mozdulok innen. Emlékszem hatalmasat sírtam a filmen. Ő is hiába várta vissza régi gazdáját, de sorsa jóra fordult, szerető emberek befogadták, ez a kis maszat is biztos egyenesbe jön, főleg, hogy te egyengeted a sorsát. Szorítok érte:)

    VálaszTörlés
  8. Kedves Sorstárs :)

    Szomorúan olvasom, hogy vannak gondatlan emberek :( Nem jó szembesülni vele. Nálunk folyamatosan vannak ideiglenes lakók, kutyák, macskák :)
    Remélem, szerető otthont találtok neki! Szorítok neki és nektek is.
    Jó olvasni, hogy vannak még nyitott szívű emberek, akik képsek önfeláldozni négylábú társaink érdekében. Az ő nevükben is köszönöm, hogy egyikőjüknek kézbe vettétek a sorsát.

    VálaszTörlés
  9. Tündérbogár ez a kutyuska!

    Nagyon kedvesek vagytok, hogy ezt megtettétek érte!

    VálaszTörlés
  10. Most itt nem válaszolok külön, írok majd egy újabb bejegyzést a kutyusról, és arról, hogy mit gondolok erről az egész ügyről. :) Köszönöm a sok kedves hozzászólást!

    VálaszTörlés