2010. augusztus 4., szerda

Változások az életemben - 2.

Megint egy képtelenség következik. Említettem már korábban, hogy egy kisebb plasztikai műtéten estünk át. Na nem kell komoly dologra gondolni, pusztán az autó lett eltávolítva a fenekünkről. A beavatkozás csak azért nem volt fájdalmas, mert nem végleges, bármikor visszanőhet. Mert hogy létezik, van, és többnyire itt áll a házunk előtt, csak egyrészt rájöttünk, hogy létezik a kerékpár is, ami kis városunkban A pontból B pontba pillanatok alatt elröpít, ráadásul egészséges, jóval kevesebbet fogyaszt, és a helyigénye is jóval kisebb, ami parkolás szempontjából áldásos. Amúgy meg jószolgálati céllal többnyire a bátyám használja az autónkat, mert most neki nagyobb szüksége van rá. Így az eladás lehetőségét (egyelőre legalább is) elvetettük.
Komoly érv volt azonban a négykerekű elhagyásában az is, hogy iszonyú büntiket szabtak ki a szabálytalankodókra. Én nem nem vagyok renitens, hellyel-közzel figyelek a táblákra, és lámpákra, mégis irtó könnyen bele tudok csúszni magam is enyhe szabálytalanságokba, szinte óhatatlan, hogy az ember hibázzon, és banális apróságért súlyos tízezrek röpködnek. Meg aztán parkoláskor nemegyszer sikerült már túlfutnunk a kifizetett időn, és hogy, hogy nem egy mp-en belül ott vannak az illetékesek, hogy kirakják a mikicsomagot. De ha egyáltalán találunk parkolóhelyet a városban, már örülhetünk. Szóval jobb a békesség, és hajrá kerékpár!
Napok óta próbálom elérni, hogy fotó készüljön az én 16 éves bringámról, ami nagyon szép állapotban került elő néhány hete (de nem akar összejönni a fotóprojekt). Annak idején, amikor megvettem, éppen elkezdett ülni Doriánom. A kerékpárom eleve úgy lett összeállítva a boltban, hogy egy klassz előre szerelhető gyerekülés került rá, és közel négy évig hurcoltam a nagy fiút így,és iszonyú sokat mentünk két keréken. Aztán megváltozott az élethelyzetem, és parkolópályára került a bicó. De most újszerű állapotban újra bevetésre került, és Pálom nem győz rám szólni, hogy ne tegyek kerülőutakat. De hát annyira élvezem.

6 megjegyzés:

  1. Már jó ideje álmodozom egy bicikliről, de amíg újabb és újabb gombszerszámok ugranak elém, addig nem lesz erre spórolt pénze anyának. :)

    VálaszTörlés
  2. De ügyes vagy!
    Az én, szintén több, mint 10 éves bringám darabokban rozsdásodik az erkélyen. Bevallom én Pesten nem merek a forgalomban biciklizni, bicikliút meg olyan szaggatottan van, hogy azokon nem jutok messzire. Így marad a metró (na jó, néha autó:)

    VálaszTörlés
  3. De igazad van. egészségesebb ,kevesebbet fogyaszt (bár ez nézőpont kérdése:D ), s valóban egyszerűbb az egész.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Mici! Ez a bejegyzés nagyon tetszik nekem. Mi is most vagyunk a biciklizős korszakban, Marci nagyon élvezi...amikor nem alszik el mögöttem. :-)
    Melyik városban laksz, hogy csak úgy röpködnek a büntik?

    VálaszTörlés
  5. Hűha! Ez a bringa dolog klassz! Én is szerettem régen cajgázni, de félek a közlekedés többi résztvevőjétől, pontosabban a figyelmetlenségüktől...
    De hajrá, bátraké a jövő!!!!!

    VálaszTörlés
  6. Hát Adél, valószínűleg én is zabszemmel a hátsómban bringáznék Pesten, itt azért más a szitu. Itt sokkal jobban kell tartani a béna gyalogosoktól, akik felháborodnak, ha a kerékpárúton andalognak, én meg elszáguldok mellettük. Mostanában már szinte direkt, sőt néha már be is szólok a parasztoknak. De Doriánom egyszer már le is csapott egyet.

    NaturOnline! Én Szolnokon élek. Valójában én eddig csak a rossz helyen parkolásba futottam bele, előfordult már, hogy a saját házunk előtt büntettek meg, mert 30 cm-re belógott a kocsi orra a tilosba. De most felszereltek egy fix radart a hídról lefelé guruló autók ellen. Lehetetlen nem belefutni. És elég sok rémhírt hallottunk, elképesztő történeteket. És hát országosan is, amikor Budapestre nyargalunk, a 4-esen gyakran van trafi.

    VálaszTörlés