2010. augusztus 20., péntek

Focilázban még mindig

Amikor a focis figura készült megkeresett más is, akinek szintén ilyen jellegű figurára volt szüksége. Ahogy a prototípus készen lett, azonnal igent mondott rá, és apró módosításokkal ugyan (hogy passzoljon a megajándékozotthoz), de ő is azt kérte. Szerencsére Zsófi is hozzájárult, hogy a férje karikatúrájából készült figurát más is megkaphassa. Ezt most itt is köszönöm, a megrendelőm nevében is.
Íme a kettes számú focistám, akinek Imre örült, állítólag nagyon. Neki és az ajándékozójának a fotókat köszönöm!
És csak halkan megjegyzem, hogy tök jó, amikor egy gyerek örül egy ilyesminek, de azért az valahogy tök természetes. De én fülig érő szájjal vigyorogva tudok örömködni, amikor felnőtt kapja meg az általam készített figurát.
Hogy miért van ez a fura perverzióm?

1 megjegyzés:

  1. Erről a bejegyzésedről én lemaradtam..de látom itt másikról is..nem is tudom merre járok..meg is húzom a fülem....
    Tök jó lett a legújabb focistád:D!!!

    VálaszTörlés