2010. augusztus 3., kedd

Esti mese

Ők itten nem az én mackóim, ezeket a tündérbogyeszokat Aledi készítette. 
(Mint ahogyan a fotót is, amit az ő képtárából csentem.)
És hogy milyen apropóból kerültek ők ide? Hát elmesélem.
Az úgy volt, hogy vasárnap Budapestre buszoztunk Pálommal és a legkisebbemmel. Hogy én buszra ülök, annak miértjéről a következő "Változások az életemben" posztomban mesélek majd, most csak annyit, hogy lévén férjemuram volános, hát ingyen utazunk. Ezt kihasználandó pedig elérhetővé tettem a személyes átadás lehetőségét budapesti és Budapest környéki vásárlóim számára. Annak, aki él ezzel a lehetőséggel.
Szóval vasárnap felmentünk testületileg, mert akartam egy kicsit wampolni. Valami miatt ez ragadt meg bennem, hogy ez a vasárnap a művészpiacozóké. Hát nem az volt. És ez csak azért volt fölöttébb kínos, mert az egyik vevőmmel éppen oda beszéltem meg a talit. Hát mit mondjak, fülem-farkam behúzva álltam a tök üres Erzsébet téren. De kipattant az isteni szikra, mégpediglen a Gozsdu-udvar közelsége okán. Így aztán átsétáltunk a Király utcába, és benéztünk a Goubára, ahol is összefutottunk Bogárkreával, jól megtapogattuk a szépséges dolgait, és Pálom kedélyesen elbeszélgetett Brigi férjével, én meg Brigivel. Jó volt végre egészben látni az arcát, és úgy egyáltalán találkozni. Remélem lesz még rá alkalom, mert így elsőre kicsit zavarban voltam, és hát a hely is kicsit mozgalmas volt egy nyugodt beszélgetéshez.
Továbbsétálva Aledivel találkoztunk. Na és akkor jön a fotó apropója. Kicsi fiacskám ugyanis beleszeretett az egyik mackóba. A képen balról az elsőbe. Azonnal láttam, hogy ez szerelem, de gondoltam, hogy ő is felnőtt módjára végigtapiz mindent, aztán lelép. Na nem, ő nem így tett, megkért, hogy vegyem meg, mert szerinte én nem tudok ilyen mackót csinálni, csak szomorút. Mivel tonnaszám laknak nálunk a plüssállatok (nem miciségek), gondoltam, hogy talán ez nem is annyira fontos, de kérem az volt. És Aledi ezt nagyon jól meglátta, és hipp-hopp, nekiadta csöppemnek a mackót.
Hát kérem... Adél most elsősorban hozzád szólok!... ma este mamánál akart aludni a gyermek, és amikor pakoltuk össze a legfontosabb holmikat, a "kumuka" helyett a maci ment!!! A kumuka egy valamikor volt fodros, szív alakú párnácska, aki megjárta már a hadak útját, és a fő alvóstárs, és nyugtató eszköz. Apró-totyogó korban éjjel-nappal kézben volt, és ennek köszönhetően a fodrok rajta mostanra már rojtok, már ahol megvannak. A kis mackó minden helyzetben és testtartásban le lett fotózva hazajövet apa telefonjával, és azóta is fő helyen van. De hogy a kumukát helyettesíti, az kérem nagy szó!
Köszönjük szépen itt is, és mégegyszer!

4 megjegyzés:

  1. Olyan jók ezek a találkozások!! éljen, éljen!!

    VálaszTörlés
  2. Az említett darab egy szép "férfias" mackó, így nem csoda, ha megakadt a szeme a fiacskádnak rajta! Szegény gyerek! Nincs, aki varrhatna neki egy VIDÁM mackót!! :)) Kíváncsian várom a beígért "változások az életemben" posztot!!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Jaj, nem mondod! De örülök. Annyira édes volt a fiad.
    És, hát azt hiszem mondanom sem kell, hogy életem legnagyobb elismerése, hogy a Mici fiának tetszett az én macim :)))

    VálaszTörlés
  4. Karina! Igen, én is örülök a találkozásoknak. Jelen esetben Brigire számítottam csak, és számomra ott derült ki, hogy Adél is ott van, de vele már volt alkalmam találkozni máskor is, így régi ismerősként üdvözöltük egymást. Bár visszagondolva, Brigivel is, pedig még nem láttuk egymást azelőtt.

    Ercsi! Hát van egy lista, amit szeretne tőlem a kisember. Konkrétan macit még tényleg nem kért, inkább olyasmiket, ami megtetszik neki egy boltban, vagy képen, és hát már ő is tudja, hogy anyuci azt meg tudja csinálni. De pl. neki is van döglegye. Édes volt, amikor itt tobzódott a sok-sok légy között, és nem tudott egyet választani. Valahogy mindig párban voltak nála. :)

    Adél! Ne bolondozz már! Tök mindegy, hogy kinek a fiáról beszélgetünk. Nem másabb ő, mint bármelyik gyerkőc. De az tény, hogy nagyon boldoggá tetted őt!

    VálaszTörlés