2010. augusztus 29., vasárnap

Blogtali

Hmm... vegyes érzéseim vannak. A blogtali éppen annyira volt jó, mint amekkora hiányérzet maradt bennem. Nagyon vártam, de villámcsapásként ért a tudat, hogy már itt is van, és akkor (napokkal előtte) elkezdett remegni a lábam. Igazából amikor szembesültem a várható létszámmal, akkor már éreztem, hogy baj lesz, ez így nem fog menni, és nem is ment. Hányan is voltunk? 50-en? És én hány emberrel is jutottam el arra a pontra, hogy felfogom, hogy ki áll előttem? Le sem merem írni. Megbújtam a galéria biztonságot adó árnyékában, és élvezettel figyeltem, ahogy szétszedik a manóimat, és köszönöm mindenkinek, aki odajött hozzám, mert én olyan béna voltam, hogy csak a csigaházamból kileskelődve sóvárogtam az ismeretlen ismerősök társaságára.
Nagyon sokat kaptam, és itt nem elsősorban a kézzel fogható ajándékokra gondolok, hanem mondatokra, amiből azért kettő számomra nagyon fontosat kiemelnék. A Meseboltos Lajos Kati és Ejjkukk mondott nekem olyat, amitől nagyon elérzékenyültem, és én nem vagyok egy nagy "egymásnyakába borulós" típus, igazán nem tudom a tomboló érzéseimet látványos dramaturgiával szemléltetni, egyszerűen csak határtalan boldogság töltött el, és lúdbőrzött a karom. A reflexek meg mindig csak utólag jönnek, és most szívesen megölelnélek mindkettőtöket!
És hát mit mondjak, az is jólesett, hogy Colette megdicsérte karcsú sziluettemet, és szinte mindenki a frizurámat. :)
És akkor a kézzel fogható dolgokról, amik között persze aggyal nem felfogható is volt, mert hogy miért is, mivel is érdemeltem ki? Először is a névtáblácska, ami egyfelől jól jött, mert a gombos szettem itthon maradt, másfelől meg Kata festményeit imádom, Gina meg nagyon édesen osztogatta a titulusokat, így tehát "szakmámat" tekintve én miciségek varrásával foglalkozom. :) Szerintem ennek kérni kellene kódot hivatalos helyeken. Szóval a névtábla kedves emlék marad! Aztán hatalmas szatyornyi miciségeknek való plüss, és pamut Lajos Katitól, organza rózsa imádott zöldemben Lidérckétől, csajos svari-mobildísz Bruercsitől, őrangyalka láncon és dobozkán Hokatától, a dobozban a már ismert, és nagyon vágyott teafilterekkel, gombok a gombgyárostól, akinek nincsen számlaszáma, no és a cserebere ajándék Arszitól, kitűző és noteszecske formájában.
Régóta vágyott találkozások, izgalmak, és ajándékozások napja volt ez a tegnapi. Bevallom, hogy amikor kicsit átmentem a vásározók termébe, majd vissza a blogosokhoz, hát igencsak meglepődtem, hogy felére csappant a létszám, és nemsoká szinte szó szerint ki lettünk dobva a létesítményből mindannyian. Ha valami negatívat kell keresnem, hát ez nagyon az.
Kicsit csalódottan tehát folytatásért kiáltott a nap, és FércJutka ajánlott fel egy gombozós pizzázós műhelypartit. Naná, hogy elfogadtuk, Borsheka és én. És naná, hogy nem gomboztunk, csak ámultunk a fércműhely csodáin. :)

21 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy megint láttalak :))
    Sajnos, a termet csak kettőig tudtam kifizetni, a másik hely sokkal olcsóbb lett volna :(( De így is elszaladtak a lányok már 1 körül, az árusok is elmentek akkortájt, amit nem értettem, a varrós bulik hosszabbak szoktak lenni. Bár itt sok volt a vidéki, talán ment a vonatuk :)) Nem baj, a következőt hosszabbra csinálom, oké ?

    VálaszTörlés
  2. Úgy mentem el, hogy addig nem jövök haza, míg egy manódat kézbe nem veszem, és ez sikerült!:) Igaz, csak a bemutatkozásig jutottunk, de legalább elmondhatom, találkoztunk. Legközelebb talán beszélni is lesz időnk:)

    VálaszTörlés
  3. Colette-nek igaza van: csinos vagy, nagyon. :) Jó volt látni, és tényleg rövid volt, meg minden. Valahogy lassan oldódtam, és már hazafelé tartottunk, amikor rájöttem, mi mindent kellett volna még tennem, és kiket kellett volna még letámadnom, egy beszélgetés erejéig.
    A Fércpizza miatt irigyellek. :)

    VálaszTörlés
  4. Istenem... most látom csak, hogy a kereső gombjára az van írva. nosza. :))) No, ez vagy te. Édes, jópofa, micis.
    Az lemaradt, hogy bár a manóid elképesztően szépen, engem a nyulak vettek le a lábamról. Elolvadtam tőlük. :))

    VálaszTörlés
  5. Csak egy sóhaj:( Nem tudtam ott lenni:((

    VálaszTörlés
  6. :O Ez nem ér..... Én is szeretema folytatást! Legyen méééég!!!!! :D

    VálaszTörlés
  7. Mici, én nagyon örülök, hogy a legutóbbi rövidke találkozó után most egy kicsit hosszabban is tudtunk beszélgetni! (Bár én sem vagyok az a "mindenkihezodamegyek" beszélgetős. :-) Inkább megbújok egy sarokban, vagy épp csak ülök az asztalomnál :-) És én is sajnáltam, hogy olyan hamar véget ért!

    VálaszTörlés
  8. Micikém! Amit én hiányoltam az mély beszélgetés veled, de annyian zsongtak körbe, hogy inkább átadtalak nekik... Meg hát az ilyen összejövetelek nem is arról szólnak, hogy nagyon mélyen egymás szemébe nézhessünk, de nem adom fel...remélem még a közeljövőben tudunk találkozni és akkor bele nézhetek abba szép barna szemedbe!! :)

    VálaszTörlés
  9. Azt én is nagyon sajnálom, hogy nem tudtam annyi emberrel beszélgetni amennyivel szerettem volna (pl. veled...:-), igaz a manókat közelről megnézni...fantasztikus élmény volt. Nagyon jól éreztem magam.

    Azért kellett ennyire gyorsan elmennünk, mert az a lány aki zárt (oda jött és azt mondta, hogy beteg lett a cicája és orvoshoz kell vinnie)...ennyit tudok. Mondjuk szerintem mindannyian még maradtunk volna...:-)))

    VálaszTörlés
  10. Akkor hadd gyarapítsam én is a dícséretet, "titokban" pont arról beszélgettünk nem mondom meg kivel mi is, hogy sokkal karcsúbb vagy élőben, mint ahogy a fotódról gondoltuk:-) És nálam fotót is találsz magatokról Katával:-) (ha nem ismernél: én vagyok az, aki lefotóztatta magát a három babáddal) És nagyon örülök, ha csak pár szó erejéig is, de megismerhettelek!

    VálaszTörlés
  11. Én ugyanilyen zavartan figyeltelek téged.
    Csak álltam a Micik előtt,meg is simiztem az egyiket- és nem mertelek megszólítani.
    Talán olyasmi érzés volt,mint amikor a kisgyerek meglátja a Télapót és úgy megilletődik,hogy csak a zsákot figyeli.
    És tényleg bámulatosan karcsú vagy,ez nekem is feltűnt!

    VálaszTörlés
  12. Igazán jó volt élőben is látni a manócskákat, oly annyira beléjük szerettem hogy eldöntöttem a Jézuskától a gyerekeknek őket szánom :)
    Ahhoz eléggé vissza fogott vagyok hogy csak úgy bemutatkozzam és le álljak beszélgetni (pedig tudom ez volt a cél, az ismerkedés), ezért is Bruercsi árnyékaként voltam jelen egy rövid ideig, mert mikor már kezdtem volna egy kicsit oldódni, el kellet jönnöm, de remélem legközelebb nem így alakul!!

    Priviben majd írok!

    VálaszTörlés
  13. Kedves Mici!

    Én is megfogdostam végre a manóidat, és megcsodálhattam közelről.:-))) Nagyon nagy élmény volt. Főleg a lila hajú kislány...Ő teljes csoda volt nekem. Persze a többiektől is elvoltam tócsásodva.
    Sajnos mi sem tudtunk beszélgetni, de annyira elfoglalt voltál!!!:-)))) Majd legközelebb, remélem!:-)) Marcsi

    VálaszTörlés
  14. Annyira aranyosak vagytok, olyan kedveseket írtok. És most mondhatnám, hogy ejnye-bejnye, annak aki nem jött oda hozzám, mert félt (???) tőlem. Adri! Ne bolondozz már! Meg mindenki. De tudom, hogy ugyan ez a para volt bennem is. Mert hiába a kommentelés, az esetleges személyes levélváltás, nekem is volt olyan emberkém, akihez nem mertem odamenni.
    Huligánlány! Hogyne emlékeznék? Amikor egy felnőttméretű édes kis csajszi odaugrik, és a három manóval egyszerre akar fotózkodni. Hát lehet ezt elfelejteni? :)
    KineMarcsi! Vizuális típus vagyok, az eltócsásodást elképzeltem. ;) Amúgy a cicás dolgon akkor én jót nevettem. Mondjuk mert Judit nevetve mesélte, és azt hittem vicc. De nem! És utána ezen felhúztam magam. De most, hogy tudom, hogy csak kettőig volt miénk a tér, hát beletörőftem.

    VálaszTörlés
  15. Nekem is öröm volt látni 3D-ben és megfogdosni élőben a Manókat! A hajadat most és itt dícsérem! :)

    VálaszTörlés
  16. SZia Mici!
    Köszönöm neked az élményt, hogy végre élőben is megsimizhettem mind a három manódat. Én voltam az a merész, aki engedélyt kért a fotózáshoz, mert volt ott olyan blogerina, aki nem engedte, nem sértődtem meg, védte az érdekeltségét.
    Egy élmény volt, annak ellenére, hogy beszélgetésre nem maradt idő, de nem is baj, majd legközelebb.
    Remélem egyszer lesz szerencsém a csigádat és a katicádat is megsimizni. :)
    OHH, és el ne felejtsem kecske urat sem megdicsérni, tüneményes :)))

    VálaszTörlés
  17. Hiányérzet bennem is van. Leginkább a miatt, hogy elmaradtak a pár szavas bemutatkozások a csereberénél.. Láttam, hogy nem vagy nagyon formában, most már értem jobban.

    VálaszTörlés
  18. Mona! Köszönöm, most már én magam is kezdem megszeretni. Talán már Pálom is.

    Maca! Szerintem csinálni kellene egy blogtábort. Mondjuk úgy három heteset. Talán akkor lenne elég idő mindenre. De felpiszkálni a kíváncsiságot, ez mindenképp jó volt. Örülök, hogy örömet szereztem neked. És már miért ne engedném, hogy fotózzák a kicsinyeimet? Nekem öröm!

    Kriszta! Igen, sokkal jobb lett volna úgy.

    VálaszTörlés
  19. Örülök, hogy megismerhettelek... bár nagyon kellett sietned.. de én örültem Neked! :o)

    VálaszTörlés
  20. Szintén zenész és vizuális típus valamint hiszékeny nőszemély...ugyanis én totál elhittem, hogy a cica beteg!:-)))) Így már más a helyzet, most, hogy Gina írta, hogy csak 2ig volt kifizetve a terem, ...akkor ezt is mondhatta volna:-))))
    Azért az afterpartizásba én is benne lettem volna!:-)))

    VálaszTörlés
  21. Ha ragaszkodom a pár szavas bemutatkozáshoz, akkor talán huszan csere-beréltünk volna :)) Legközelebb már kisebb lesz a félsz :))

    VálaszTörlés