2010. május 1., szombat

"ne legyen a gyerekeinknek 13 játéka, csak 3, de az ilyen"

Nagyon sok szívet melengető levelet kapok a vásárlóimtól. Mindegyik nagyon jó olvasnivaló, és nagy öröm, de többnyire csak egyszerű üzenet, hogy megérkezett, köszönöm. Aztán vannak a fotók, amikből elkezdtem kis albumot is összerakosgatni, és szívesen nézegetem az örömteli arcocskákat.
Karácsony környékén egy gyűjteményt csináltam a köszönőlevelekből és értékelésekből is, mert meg akartam osztani veletek, hiszen némelyik olyan szép, és szeretetteli. De Pálom szerint túlságosan öntömjénezős lett volna. De most mit tegyek, eddig csupa jót kaptam.
Most azért mégis bemásolok ide egy levelet, ami tegnap érkezett, és amit ma már fotó is követett, és nem az a fajta köszönetnyilvánítás, amiben halálra vagyok dicsérve, hanem egy beszámoló. Beszámoló, aminek izgatottságából, és sodrásából sokkal jobban érzem az elégedettséget, mintha agyondicséretet kaptam volna. Mivel nincs nevén nevezve a köszönet tárgya, és a levél írója, talán nem bántódik meg, ha megosztom hisz úgy sem tudjátok kitől jött.

"Kedves Mici!

IMÁÁÁÁDJUK!!!!!!!!!!!!!!!! bár a célszemély még nem is látta..... :D
de Anyukámmal már a postán kibontottuk (tegnap sajna elkerültük egymást a postással), aztán mentünk Tesóm virágáért a Barátom Anyukájához (virágkötő), gyorsan Neki is meg kellett mutatnom (Neki egyszer már mutattalak a meskán.. nem tudtunk szabadulni onnan :) ), aztán Barátomat is felhívtam, odavolt (megbeszéltük ezt már ugyan régebben is, de most teljesen biztosak vagyunk benne, hogy inkább ne legyen a gyerekeinknek 13 játéka, csak 3, de az ilyen tökéletes, minőségi, egyedi, kedves stbstbstb....), ja és már e-mailben elküldtem Apukámnak és a feleségének is (Apáról azt kell tudni, hogy ritkán van oda valamiért, de akkor nagyon ;) ), úgyhogy a litániát befejezem, remélem, nem untattalak vele, hanem örülsz :)
szóval már most nagyon köszönjük!!!!!!!!! és persze még írok, ha Fanni megkapta"

És a bejegyzés címe a levélből kiragadott mondatfoszlány, ami Pálom szerint akár a szlogenem is lehetne. Furcsa, hogy ezt nem tartja öntömjénezősnek. :)

4 megjegyzés:

  1. Én is úúúúgy szeretnék egy állatkát, magamnak, csakis, Miciiiiiii! :o)

    VálaszTörlés
  2. Én néha megsimogatom Pici Mici Roziját. :)) Tényleg, inkább legyen kevesebb, de az ilyen! :)

    VálaszTörlés
  3. nyugodtan le is írhattad volna, hogy én vagyok, tudom, hogy kicsit lökött levél, de én ilyen vagyok, szeretem, hogy tudok lelkesedni, olyan boldogsággal tudnak elönteni bizonyos dolgok (pedig a ballagómanó nem is az enyém.. :) ), hogy ezt szívesen osztom meg azzal, akitől származik a boldogságom tárgya. és mert én is az ilyen visszajelzéseket szeretem. ha biztosan érzem, hogy érdemes vol alkotni.

    szóval köszönöm szépen a megtiszteltetést, hogy 'szerepelhettem' a blogodon :)))

    és szerintem az ilyesmi nem öntömjénezés. aki olyan, az úgyis veszi az adást, hogy ezt nem nagyképűségből kürtöli szét az ember, hanem mert annyira boldog tőle, hogy legszívesebben megosztaná mindenkivel. én is kaptam már olyan e-mailt, hogy majdnem elsírtam magam. és igenis, ezt sokaknak elmeséltem, mert képtelen voltam magamban tartani

    és mégegyszer KÖSZÖNJÜK!!!!!!

    VálaszTörlés
  4. Bocsi, de lehet tudni, hogy milyen ajándék készült? Nekem van Bocim és Pacim! És mind a kettő MICIS játék. :)A boci a férjemé, a paci a nagylányomé. :D

    VálaszTörlés