2010. január 1., péntek

Karácsonyi húzogatós

Én is csatlakoztam a karácsonyi húzogatókhoz, és minden bizonnyal utolsóként küldtem el a meglepimet. Rossz kislány voltam, és borzasztóan szégyellem.

Én Kishalász Timitől kaptam nyakláncokat és egy gyűrűt. Utóbbi szettben van a három nyaki közül az egyikkel. Timit nem volt szerencsém ismerni, de a csomagolást látva azt gondolom, hogy jó humorú, és csupa szeretet emberke lehet. Minden darab minimum kettő, olykor három kis zacsiban, dobozkában, plusz védő légpárnás fóliában volt. Annyira sajnálom, hogy a legnagyobb roham kellős közepén kaptam meg a borítékot, mert nem hagyott nyugodni, de a kapkodásban nem tudtam kiélvezni a bontogatás örömét.
Az ékszereket szokja a szemem. Többen már ismerik közületek az én ékszermentes létemet, bár hozzátartozik az őszinte igazsághoz, hogy olykor már elcsábultam. Mi több, vásároltam ékszert!!!
Fogok találni alkalmat ezeknek az antik hatású daraboknak is. :)
Köszönöm szépen őket Timi!



A fotót Ahama albumából csentem, mert ékszerfotózásban nem vagyok gyakorlott.

Az én ajándékom pedig Martimezhez került. A fotót tőle is elcsentem, mert az utolsó pillanatban nálunk készült képek nem igazán tetszenek.
Márta egy Mikulást kapott tőlem, akit egy zajos helyen szedtem össze karácsony után. Elárulta, hogy nagyon megviselte a csomagok széthordása, és lazításképpen a manói rábeszélték egy kisebb bulira. Nos, Miklós szemén tisztán látszik minden megpróbáltatás, és némi zavarodottság is, hiszen a nagy buliban minden göncét elveszítette. Nem is értem, hogy miért kerültek le róla a holmik, de még szerencse, hogy az alsógatya megmaradt. No és a sipka, amit sosem vesz le a fejéről, mert rettentő mód szégyelli hogy kopaszodik. Szóval így találtam rá, amikor is pironkodva, másnaposan vakargatta a fejét, és próbálta visszaidézni a bulin történteket. Kísérője, a kis mézeskalácslányka csak mosolygott, mintha valami nagy huncutságot tudna. De kiszedni nem tudtam belőle. Édes páros, az egyszer tuti.
Megkértem őket, hogy adjanak át Mártinak még néhány apróságot, kis csokikat, és teát, meg egy jobb sorsra érdemes színezőpigment csomagot, amit talán Márta majd tud hasznosítani a csodás zsugorkáin.


Elárulom, hogy ez a szegény Miklós éppen úgy fest, mint ahogyan én kinéztem karácsony előtt. De örömmel értesítek mindenkit, hogy kipihentem magam, és immár feltöltődve hozzáláttam a 2010-es munkámhoz. :)


5 megjegyzés:

  1. Egy kicsit szusszant a drága,de szilveszterkor már ő húzott egy nevet a kalapból:)...a nagyobbik kiskányom(11 éves,...sosem babázik...ÉS) nagyon bírja,a kisebbiknek a gyömbér-baba jön be inkább.Köszi .

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép kis ajándékokat kaptál is és adtál!:))

    VálaszTörlés
  3. Lám-lám ha karod, ha nem fel: fogsz ékszereződni. Úgy tűnik Timi ismeri a postásotokat:-)

    VálaszTörlés
  4. Márta! Nagyon örültem, amikor megláttam a kis asszisztensedet! Ha csak a sorsolásoknál segítene, már akkor is érdemes volt. De hogy lecsapott rá egy csajszid, annak külön örülök!

    Kriszta! Ferdülök erősen!;) Timi meg szerintem egy édes, és aggódó csajszi, nem a mi postásunkat ismeri, hanem alapból ilyen bebiztosítós! :)

    VálaszTörlés
  5. Szia,

    köszi, aranyos vagy.
    Sokszor látom, ahogy a postai dolgozók a küldeményt tekintik frizbinek, a több méter távolságra lévő levélgyűjtő kosarakat pedig játszótársnak...
    Egyébként én sem vagyok rendszeres ékszerviselő... Három-négy havonta szoktam felvenni egyet-egyet.

    t

    VálaszTörlés