2009. július 10., péntek

Határidőnapló és újabb találkozás

Teljes a káosz. Amíg egyetlen konkrét megrendelőm kívánsága az volt, hogy bármiből bármennyit, addig viszonylag egyszerű volt ezt teljesíteni. De aztán elkezdtek szaporodni a kérések, és én még mindig azt hittem, hogy fejben tudom tartani, de nem tudtam. Év elején kaptam egy határidőnaplót, aminek akkor nagyon örültem, de belül csak mosolyogtam, "ugyan minek ez nekem?". De most eljött a határidőnapló bevetésének ideje. Most, július közepetáján. Muszáj volt beírnom napról-napra, óráról órára a teendőimet. Szerencsére minden napra jut egy-két emilke, vagy Meskás megkeresés, és mostanra a helybéliek is kezdenek rám találni, szóval jogos a határidőnapló használata, igyekszem hát megtanulni, és megszokni.

Hogy miért is jutott ez eszembe? Nos, a minap randim volt, méghozzá igen spontán, és expressz módon. Mamis volt az újabb áldozat, akinek szembesülnie kellett mérhetetlen beszélőkémmel, és meg kellett békélnie sorsával, hogy a társaságomat kell élveznie. Azt hiszem nem esett nehezére, mint ahogy nekem sem, mert a nap végén csodálkozva néztünk egymásra, hogy hogy eltelt az idő. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, és ahogy ezt Mamisnak is voltam bátor megemlíteni, nagyon kellemesen csalódtam benne. Hihetetlenül kedves, és mosolygós, imádom!
Ma írt egy levélkét, amiben megemlítette a keddi(!) találkozásunk egy momentumát. Én akkor felnéztem a naptárra... Te jóóóó ég! Kedd. És ma már péntek van!!!
Szóval loholnak a napok, én meg csak próbálkozom azzal, hogy utolérjem, talán ez a "filofax" segít majd.
Megjegyzem, Mamis volt olyan drága, és ajándékot is hozott nekem. És én, szégyen-gyalázat, de nem készültem semmivel. Mamis nyugtatgatott persze, hogy ő sem előző este állt neki megvarrni ezt a csinos táskát, és a dísztasakot, hiszen ezek már készen voltak, könnyű dolga volt hát. Én sajnos vasárnap kitakarítottam a készletemet, semmim nem maradt, pedig szegény Ági nagyon számított valami Micis cuccra. De már ez is bele van vésve a határidőnaplómba, úgyhogy van rá esély, hogy el is készül. :)
És amolyan szolgálati közleményként itt most megkérek mindenkit, aki a közelmúltban rendelt tőlem bármit, és úgy érzi, hogy esetleg elfelejtettem, az gyorsan küldjön egy emilkét, hogy be tudjam vésni a teendők listájába!


7 megjegyzés:

  1. Nekem is hasonló tapasztalataim vannak Mamisról... és mikor hazaért, arról faggattam, milyen a Mici-varromány élőben... Szóval még egy voks, hogy hamar ajándékozd meg őket:)))))))))))))

    VálaszTörlés
  2. Felkéredzkedek a listára ;)

    VálaszTörlés
  3. "Élveztem" a társaságodat.És nem is beszélsz sokat...)))Örülök, hogy tudtunk találkozni.

    VálaszTörlés
  4. Elhiszem, hogy így gyorsan repül az idő, ha ennyi sok tennivalód akad! Azért hagyj magadnak egy kicsit pihenésre is... hisz itt a nyár, a láblógatás ideje :o) akár gurulós-széken is! :o))

    VálaszTörlés
  5. Kató! Nem okozok csalódást! :)

    Csigi! Még Téged is bevéstelek, pedig a malacka itt ácsorog a gép mellett, mintegy jelzésképpen, hogy adj már rám valami göncöt, aztán hadd menjek!!!

    Mamis!
    Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk!

    Abile! Lehet, hogy nem az idő gyorsaságával van a legnagyobb gondom, hanem annak a beosztásával. Óh, a lábam meg folyton lóg... le a székről. :)

    VálaszTörlés
  6. Akkor öltöztesd fel szegénykét, nagyon szégyenlős ;)

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nem érzem magam elfelejtve, de ugye benne vagyok :-)?

    VálaszTörlés