A titkom :)

Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy a hét első fele életem talán legizgalmasabb időszaka volt, a mai nap pedig talán a legboldogabb. Na jó, volt egy-két boldogabb napom az életben, de mondjuk úgy, hogy azokkal egy lapon említhető ez a mai nap.
Hol is kezdjem?
Nagyon korán indultunk ma Budapestre. Itt most bocsánatot kell kérjek mindazoktól, akikkel korábban taliról, és közös vásárlásról egyeztettünk. Annyira hirtelen jött ötlet vezérelt bennünket, hogy igazából útiterv is csak az autóban született.

Nos nem elsősorban vásárlási szándékkal, de nem titkoltan sok-sok vággyal felszerelkezve indultam a mai napnak.

Sok helyen jártunk, pl. a Varrógépcentrumban, ahol végre szerét tettem ezeknek:

A Máthé textilházban ezeket találtam, és harács módjára magamévá tettem:

Természetesen amerikás gombok is kellettek, ha már ott jártunk a Krea Tipp környékén:

Na és ez a baba, amire oly régóta vágytam,
ez is kellett...

... azért, hogy pl. ilyen pózok is születhessenek:

Az egyik legjobb mai élményem a Meseboltban ért. Azon túl, hogy szépséges anyagokkal gazdagodtam, nagy meglepetésemre az eladóhölgy egyszer csak a homlokára csapott, és azt mondta, hogy ismer engem. Először csak azt hitte a boltból, mint valamikori vásárlót, de ahogy Pálom méltatta a "munkásságomat", és halálra dícsért, eszébe jutott az a május 1-ei bejegyzés, amit az én szerelmetes Uram írt a blogomba. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy felderült az arca, és úgy kezdtünk el beszélgetni, mintha régi ismerősök lennénk.
Én annyira vágytam rá, hogy valamelyikőtökkel összefussak nagy véletlen. Úgy figyeltem minden boltban az arcokat, hátha ismerősbe botlom. De hogy én elutazom 100 km-re, és egy számomra teljesen ismeretlen ember boldogan fedez fel engem, mint valami hírességet, na erre aztán végképp nem számítottam. És ez nekem valami elképzelhetetlenül nagy öröm!!!

Íme a meseboltos kincseim:

A Mesebolt melletti gyöngyösboltba is be kellett mennünk, ezt vásároltuk:

És hát ami a nagy titok volt, és ami miatt engedtem az Uram hirtelen elhatározásból támasztott követelményének, az ez itten:

És csakis azért, mert már annyiszor telefonált a Lektorátusba az én Pálom, hogy mikor, és hogyan, és mint, hogy csak most, csak nekünk adtak annyi könnyítést, hogy ma reggel felvittük a csapatot, és koradélután már mehettünk is értük.
Halkan megjegyzem, hogy az én kis kincseim pózolva vártak bennünket. Valahogy mindenkit arra ösztönöznek, hogy különböző testhelyzeteket alakítsanak ki velük. :)