2009. május 22., péntek

Műhelykrónika 1., és egy "Babrajándék"

Mielőtt mesélnék a műhelyemről csodáljátok meg ezt a képet! Babra volt olyan édes, és megegyezett velem egy cserében. Én ezt a lógit kértem Tőle, ő pedig a napszemcsis virágokat. Pontosabban a napszemcsi az én egyéni koncepcióm volt, ő csak szimplán virágokat szeretett volna. De pont akkor érkeztek meg az új gombjaim, muszáj volt őket kipróbálni akcióban. :)
Ma megérkezett ez a kis szépség! Higgyétek el, hogy nagyon szépen dolgozik ez a csajszi, és hihetetlenül aranyos ez a cucc. Élőben sokkal-sokkal szebb, mint itt a képen!

Na és akkor a műhelyemről.
Kicsit morfondírozom itt magamban, hogy miért is nem fotóztam le a "before" állapotot. Hozzáteszem, számomra olyan kellemes meglepetés volt az alsóépület állapota, hogy eszembe sem jutott a fotózás, csak a terveim. Hál istennek nem kell túl sokat bajolni vele. Amihez én ragaszkodtam, az a plafon gipszkartonozása, mert így láttam minden szempontból esztétikusnak a vezetékelés megoldását. Egy vályog épületről beszélünk, aminek elég rozzant a "födémje", és a falai sem igazán szépek. Pálom a falakat is gipszkartonnal akarta eltakarni, de lebeszéltem róla, mert szerintem nincs akkora gáz. Inkább vásároltattam vele néhány tekercs vakolat mintázatú tapétát, ami reményeim szerint majd palástolni fogja a fal egyenetlenségeit. Pálom pedig nem engedett a parkettázásból. Meghajlottam akarata előtt, végül is csak 12 m2-ről van szó.
Lakik odalent egy antiknak még nem mondható, ám igen koros, három ajtós szekrény. Elődeink nem lacafacáztak, adtak mélységet a szekrényeknek, ami a mai bútorokról nemigen mondható el. Na ez el fogja nyelni az anyagaimat. Van ott egy meghatározhatatlan funkciójú szekrényke is, ami apróságok tárolására lesz majd alkalmas, és majd jönnek az asztalok is. Ezekről még nem született megállapodás közöttünk, viszont vita az volt bőven. De azt hiszem, mivel én leszek a műhely, így az asztalok bitorlója is, talán van némi beleszólásom abba, hogy min szeretnék dolgozni. :) És majd egyszer csak lesznek ott polcok, amiket a munkaasztalom fölé képzeltem el. Így majd körbe leszek véve asztalokkal, a vasalódeszkámmal, karnyújtásnyira polcokkal. Következésképp nem kell majd felugrálnom semmiért, vagyis nem lesz mi kizökkentsen a munkából.
Mivel Életem Pálja szabadságon van, belevetheti magát a "nagy alakításba".
Folyt. köv.

6 megjegyzés:

  1. Jó lenne látni! Irigyellek! Ha külön műhely akkor ott nyugi is van. Na ez hiányzik Nekem!

    VálaszTörlés
  2. Megelőztél:) Lusta vagyok, de csak felkerülnek az én blogomra is a dolgok:D Hétvége lévén inkább a fűzésre koncentrálok!
    A műhelyedhez pedig hatalmas gratula, és én is hiányolom a képet!!

    VálaszTörlés
  3. Én is szeretném kérni a fényképes folyamatábrát.
    Minden lépésről.
    Utána olyan jó vissza nézni.

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok a műhelyhez! :)
    Én biztos hangsúlyoznám inkább a fal egyenetlenségeit. Vagy az túl rusztikus lenne neked?
    Sok sikert az átalakításhoz! :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon izgalmas időszak ez! Én is nemrég éltem át, csak nekünk a ház belsejében sikerült leválasztani egy kis helyet nekem kuckónak! :o) Ragaszkodj a kényelmes megoldásokhoz hisz Neked lesz könnyebb a munkád tőle! :o))

    VálaszTörlés