Hogyan készült? - Dézi

Kérdeztétek, én hogyan csinálom. Szerintem semmivel sem másképp mint bárki.
Először is kinyitom a szekrényemet, és vakarom a fejem. A projekt kezdetén még nem volt fotósom, úgy hogy ezt a mozdulatot próbáljátok elképzelni.
A középen látható szekrény most enyhén rumlis, nem volt most kedvem rendbe rakni, elnézést. Amúgy ebből konkrétan kettő ilyen van. Felhívnám a figyelmet az anyagok között meglapuló pink foltra, amit kicsit ki is nagyítottam, és hogy mindenki jól lássa mi is az, ki is húztam. Ilyen "üzemanyagok" is helyet kaptak az anyagos szekrényemben, így aztán amikor olykor rendet rakok, sokszor váratlan meglepetésként ér egy-egy elveszettnek hitt darab. A tárolóhelyeim még a fiókok, amik általában csukva vannak, és most ők is igen rumlisak, de a jobb alsó sarokban látható kupis asztal szinte rendszeres, ott még a katicagyár nyomai vannak.
Na ha sikerült kiválasztani az anyagot a legújabb projekthez, akkor "lesöpröm" az asztalomat, és kikészítek minden szükséges eszközt.
Lényegében az összes "M-ici" figurának egy teste van. Illetve fazonra egy, de két méretben létezik. Van egy karcsúbb, kecsesebb, és egy testesebb.
Ha kiszabtam a fő részeket, először is bevarrom a logómat a megfelelő helyre, és összeállítom a testet. A kifordítás végtelenül egyszerű, bedugom az ujjamat, és lehúzom róla a cuccot. Ha nem fér be az ujjam, akkor speciális eszközeim vannak erre az esetre, mint pl. biztosítótű, pálcika, egyebek.
A töméshez én ezt a steppelt vatelint használom. Először a lábakat tömöm, mégpedig úgy, hogy vágok egy csíkot a vatelinből, majd hozzámérem a lábhoz, hogy tudjam mekkora kell belőle, összehengerítem, biztosítótűt szúrok bele, és a testen keresztül belehúzom a lábszárba. Ezt a módszert azért szeretem, mert nem kell cafatonként tömködni a hosszú, vékony lábikókat, és így nem is lesz narancsbőrös, viszont szép egyenletes, mosáskor meg nem tud összecsomósodni.
Ha a láb már tömve van, akkor lefejtem a vatelinről a papír steppelést, és egy kicsit meglazítom, ezzel tömöm meg a törzset. Ha megtelt, két kezem között megsöndörgetem, hogy eligazodjonak a vatelinpamacsok.
Kész a test, ilyenkor már pózoltatom, masszírozom. Utána bevarrom a nyaknyílást, és kiszabom a karokat. Ez nem nagy kunszt, két téglalap félbehajtva, összevarrva, ha kész ezt is rávarrom a testre. Van már lába, karja, ezeket pedig keresztbe, és karba tudja fonni, én ilyenkor már jókat vigyorgok.Na innen kezdődik az egyéniségekhez illő láb és kéz kitalálása. Szabásmintát is kell rajzolnom, hátha többet is kell majd készítenem belőle. Hozzáteszem ez csak azóta van így, hogy világutazó figuráim vannak, mert akik utaznak, azok többnyire ikrek.
Rajzolok hát valami hevenyészet talpat, és az alapján elkészítem a lábikókat. Összerakom a két anyagdarabot, körbevarrom, és körbevágom, aztán egy apró lyukat ejtek ott, ahol majd kapcsolódik a lábszárhoz, azon keresztül fordítom ki. A szemfülesek már biztosan sejtik mi lesz belőle. A kicsi alkatrészek töméséhez ezt a kis csipeszt használom. Ő a pici dolgok kifordításánál is komoly segítségem. Ha a tappancsok elkészültek fel is varrom őket, és kipróbálom, hogy meg tud-e állni rajtuk legújabb teremtményem. Csak játszásdiból, de hogy a jó kedvem ne lankadjon, muszáj... Megcsinálom a mancsokat is a tappancsokhoz hasonlóan, és azok is a helyükre kerülnek. Mostmár egyre lazább a figura. :)
Következik a fej. Ezt is az egyéniséghez alakítom, szabom, összevarrom, tömöm. Rápróbálom a testre, majd stratégiai pontokat keresek rajta, amiket GRAL cérnával összehúzok. Ez adja az arc karakterét. Ha ez megvan, akkor a fejet is hozzávarrom a testhez.
A szemmel folytatom. Ehhez most ping-pong labdát használok, amit félbevágok, majd kivágok a fehér anyagból két korongot, a zöldből pedig két félkört. A fehér anyagot megráncolom, és a fél labdát belehelyezem, az anyagot pedig jó erősen ráfeszítem. Utána ráöltöm a zöld anyagot is, ami a szemhéja lesz, ha kész felhajtom, ezt is ráncolom hátul, és ráfeszítem a labdára. Választok biztonsági szemet. Ehhez most a zöldet tartottam megfelelőnek.

Apropó szemek! Figurka Ági volt segítségemre, ő adott ötletet, hogy hol találok ilyen klassz, színes, biztonsági szemeket. Én végül is Jerryt találtam meg az Etsyn, tőle rendeltem már a honlapjáról is. Szebbnél szebb szemek vannak nála macihoz, babához, cicához. A linkjét majd kiteszem oldalra is, onnan is elérhetitek, úgy látom, hogy továbbra is postaköltségmentesen szállít, ha 25 dollár fölötti értékben vásároltok nála.
Ha kész a szem, felvarrom, gondolom sejtitek hogyan. Na ez az a pillanat, amitől kezdve nem használom tűpárnának a kicsikémet. Éppen elég, amit eddig a pillanatig kapott a tűktől. Ki is engesztelem ilyenkor már egy kis öleléssel, meg lélekre beszéléssel.

És akkor íme Ő, a szőrbéka. De nekem valami még hiányzik róla. Pontosabban eleve úgy terveztem, hogy ezt a pink plüsst felhasználom hozzá, szóval kanyarítok egy szívecskét, majd meglátjátok miért. És még egy csíkos anyag is előkerül, abból is szabok, varrok, és nagyon jókat mosolygok a végeredményen.
Ha szerettetek volna többet látni abból, hogy én magam hogyan működöm az akció közepette, ki kell ábrándítanom benneteket. Életem Pálja nem értette egészen pontosan, hogy mi a kérés, így csak azt fotózta, hogy hogyan jár a kezem, illetve sokszor eltűnt, és akkor nekem kellett a fotómasinát is kezelnem.
Jelentem, a nyelvem nem lóg, én csak agyalok, variálok, játszom, és szeretek. Nagyon.

Na akkor bemutatom Dézit. Dézi Frog... értitek...
Csíkos szoknyácskájával és masnijával igyekszik terelni a figyelmet arról, hogy súlyos genetikai hibával, igen szőrösnek született. Csajosra vette a formát, és imádja a pink rúzst, mert az nagyon nőiessé teszi csókos száját. Igyekszik harmóniát teremteni a színek között, ezért a ruhájában is ott van a pink.
Igazi modellalkat, ő is imád fotózkodni. Magassága 40 cm.
Hát nem édes amikor a kezecskéit összekulcsolja?

Na, hát így zajlik egy prototípus elkészítése. Remélem minden kérdésetekre megkaptátok a választ. Aki érdeklődött ez ügyben, annak köszönöm.
Dézinek biztosan lesz majd fiúrokona, vagy ismerőse is, majd meglátjuk mit hoz a jövő.