2009. április 5., vasárnap

Sorsolás...

...helyett, akkor most elmesélem, hogy hol jártam. :)
A dolog úgy kezdődött, hogy volt egy kedves vásárlóm, akinek a világutazóimat készítettem el. Nos, ez a kedves hölgy, Alexa Németországból, rendelt tőlem további figurákat. Őket:
A csoportkép nem teljes, mert hiányzik még róla néhány boci meg bari, és készültek táskák is, hozzájuk tartozó pénztárcával és mobiltokkal. Ezekről sajnos nincs értékelhető fotó.
A dolog úgy alakult, hogy gyakorlatilag két hetem volt rá, hogy elkészítsem, de abból az egyik ráadásul nem teljes egész, és a megrendelt biztonsági szemek sem érkeztek meg időben, tehát így még az utolsó utáni pillanatban is gyártottam a kicsikéimet. Persze a szemek végül megérkeztek, és még akár készen is lehettem volna a szállítás időpontjára, de malőr malőrt követett, és szállításmódosítás következett, majd egyeztetés, és még ezt is elszúrtuk, pedig akkor már Zsukkával is megbeszéltük, hogy találkozunk. Sajnos ez utóbbi randi is elbaltázódott, az idő meg csak ment, csak ment, és nagyon erősen úgy nézett ki a dolog, hogy a kívánt időpontra a kiszemelt futárcég sem garantálja a szállítást. Életem Pálja pedig azt mondta, hogy ha már megígértük, hogy ott lesz a csomag, akkor ott lesz úgy, hogy kivisszük mi magunk.

Nos, ezen morfondíroztunk, amikor csengetett a postás, és meghozta a hét első meglepetését, ezt a két szál tulipánt:amit Zsuzsitól kaptam egy tippelős játék nyereményeként. Köszönöm Zsuzsi itt is! :)

Na szóval, nekem nem is nagyon volt beleszólásom a dolgokba, Pálom intézett mindent, és egyszer csak ott állt előttem az osztrák autópálya matricával, az életbiztosításokkal, a teletankolt, előkészített autóval, és mindennel, ami kellett egy németországi úthoz. Így aztán nagy duzzogva elindultam vele én is, bár jelentős csúszással a terveinkhez képest. Megjegyzem, hogy én akkor már halálosan el voltam fáradva a napi 15-20 órás varrástól, és egyetlen porcikám sem kívánt utazni.
Elindultunk hát, és mivel történetesen Zsukka táskái is ugyan ahhoz a megrendelőhöz szerettek volna utazni, mi felajánlottuk, hogy elviszük az ő csomagját is. Így esett meg az az eset, hogy találkozónk volt Mártonnal, aki Zsukka sógora, és szerencsére rémrettentő türelmes, és toleráns fiatalember, és nem neheztelt túlságosan a néhány órás késésünk miatt. Viszont a hét második meglepetéseként a szállítandó táskákkal együtt egy kis zöld csomagot is átadott nekem. Zsukka ajándéka lapult benne, nekem, mégpedig ő itt:
Szeretném, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy ez a táska azon túl, hogy nagyon édes, egy igazi remekmű. Keresem rajta a hibát, csak egy aprót akár, de nincs. Precíz, pontos, tökéletes! Köszönöm Zsukka!

Itt volt hát az ideje, hogy immáron meggyarapodott csomagunkkal elinduljunk Németországba. Természetesen Ausztrián keresztül, hiszen Életem Páljának extra meglepetése volt számomra egy kis kitérő. Levelezésben állok egy rövid ideje egy kedves ausztriai blogtársunkkal, aki olyan szimpatikus volt az én férjecskémnek is, hogy minden elérhetőségét felírt indulás előtt, és természetesen úgy döntött, hogy útbaejtjük őt, hiszen amúgy is olyan kedvesen invitált bennünket. Így esett, hogy megálltunk Salzburgban, és beugrottunk Zsuzskához. Ez így, ebben a formában kettős meglepetés volt, hiszen én is csak ott tudtam meg, és Zsuzska is nagyot nézett. Igazi villámlátogatás volt, mert sajnos apró malőrök ott is előfordultak, de egy finom kávé mellett volt idő picit beszélgetni, és bár ezt eddig is tudni véltem, de mostmár bizton állítom, hogy Zsuzska egy nagyon kedves, szimpatikus csajszi. Köszönöm a kávét, tényleg nagyon fincsi volt, és legközelebb legyen tönkölykeksz, mert azóta is bánom, hogy nem kóstoltam meg.
Sajnos fotó nem készült Zsuzskánál, de Salzburg nagyon szép hely, és egy kedvenc képemet megmutatom, ami ott készült.
Nem tudom, hogy érzékelhető-e igazán, de ezek a házak bele vannak építve a sziklába. Ez engem nagyon megfogott, mert egy kicsit olyan díszletváros hatását kelti. Amúgy rengeteg szép látnivaló van ott, szóval feltétlenül megyünk még oda.
Salzburgban elidőztünk kicsit, de aztán elindultunk a tényleges uticélunk felé. Egész úton ilyesmiket láttunk, már amikor világos volt:
Autópálya melletti palánk, táblák, és ha a palánknál magasabb természeti képződmény járt arra, akkor az, mint amilyen ez a hegycsúcs.
Végül is csütörtökön hajnalban értük a tetthelyre, és bevallom kicsit aggódtam, hogy rosszul fog elsülni a dolog. De Alexa, a megrendelőm, egy nagyon megértő, és szimpatikus ember. Természetesen nagyon meglepődött, hogy személyesen vittük el a csomagokat, és persze méltatlankodott, hogy ha szóltunk volna, akkor vár bennünket valami kajával, vagy egyáltalán készül egy méltó fogadásra. De igazából jó volt látni azt, hogy egyenként minden kis állatkámat megfogott, megnézett, és olyan szeretettel nyúlt hozzájuk, hogy megnyugtatott a tudat, hogy még ha ő tovább is adja majd a dolgaimat, de jó helyre kerültek addig is.

A következő 1050 km-ert én vezettem, mert már meg voltam nyugodva, hogy mégiscsak megérte elindulni erre az útra. Emiatt voltam kicsit fáradt, és hát amikor ott kint aludtunk, az is csak a kocsiban történt, de jó volt egy kicsit nomádkodni. Elvileg csütörtökön dolgoznom kellett volna, de csak péntek hajnalban értünk haza. Így aztán pár óra alvás után futottam a virágboltba. Talán most kezdem magam úgy érezni, mint a nagy varrás előtt.

Lassan akkor jöhet a sorsolás... Ugye?

13 megjegyzés:

  1. Ezt nevezem!! Minden elismerésem a történet összes szereplőjének a kitartásáért! Téged persze külön csodállak, hogy véghezvitted ezt a bravúrt a varrástól kezdve az átadásig és a hazaútig! :o)

    VálaszTörlés
  2. Elismerésem a rugalmasságotok és az eltökéltségetek miatt! Életed Páljához külön gratulálok, nem semmi pasi!!!

    VálaszTörlés
  3. Mennyi állatka!! Ennyit varrni, minden elismerésem. Legközelebb hozzánk is ugorj be, csak 1 óra Zsuzskától ;)
    Nagyon jó ez a sok boldog menyasszonny így együtt :))

    VálaszTörlés
  4. Mély elismerésem! Komoly hadsereg került ki a kezeid közül.
    A kaland pedig mindig jól jön.
    Nem semmmi! Férjhez külön gratula!!

    VálaszTörlés
  5. Jöhetne, igen! :D Mennyi gyönyörű apróságot varrtál! Minden gyerek nyakig elmerülne benne szívesen! :)
    (még én is)

    VálaszTörlés
  6. Kimentem az előszobába és megemeltem a narancssárga kalapomat!!!! :)

    VálaszTörlés
  7. Ha csak az állatseregletet nézem, már akkor sem kis teljesítmény amit összehoztál, és a többi pedig igazi kaland,minden jó ha jó a vége!Én is emelem kalapom.Szuper csaj vagy! Na és Pálról se feledkezzünk meg, ő is szuper!

    VálaszTörlés
  8. Igazi élvezet volt olvasni ezt a beszámolót, itt vigyorogtam végig, örülök, hogy ennyi élményben volt részetek, a táskát pedig olyan szívesen készítettem, hogy... hogy csak na!

    VálaszTörlés
  9. Elismerésem a kitartásodért,na és ez a kiruccanás?!.. Ez az igazi ,én is így szeretek kirándulni.:))
    Gyönyörűek lettek az állatkáid,érdemes volt velük dolgoznod!

    VálaszTörlés
  10. Annyira édesek ezek a figurák, így tömegével meg pláne!
    Rengeteget dolgoztál velük-rajtuk, a szállítás se egy semmi történet, de ez a bejegyzés összességében is szép teéjesítmény! És még a sok menyasszony itt körbe-körbe...
    Gratulálok!!!

    VálaszTörlés
  11. Van emiled??? Vagy írj nekem, kérlek!!
    radics.erika76@gmail.com
    Köszi!

    VálaszTörlés
  12. Te jó ég, mennyit dolgoztál velük, micsoda csoportkép! :)
    Gratulálok hozzá!
    És tényleg élvezetes volt olvasni a beszámolódat! :)))
    A párodhoz is gratulálok! :)
    Bodza

    VálaszTörlés
  13. Szép kis kaland lehetett, még olvasni is kimerítő volt... :) de ez a tengernyi utazós népség! Elhiszem, hogy elfáradtál!
    Salzburgot én is nagyon szeretem, az egyik kedvenc városom (parkoltunk is a sziklában, elég nyomasztó volt), de Zsuzskát még nem ismerem! :)

    VálaszTörlés