Heti terv

Igen, a heti terv beválni látszik. Működőképes, és bármikor odadörgölhetem a munkámból kizökkenteni próbálkozók orra alá, hogy addig, amíg a napi penzum nincs befejezve, nem létezem, dolgozom. Az mindig is egyértelmű volt mindenki számára, hogy itthon vagyok, ráérek bármire. Hát nem! És most ennek írásos nyoma van, dolgozom, és el kell végeznem a kijelölt munkát.

Sokan írtatok évértékelést, amit én egyetlen nyomós érv miatt nem tehetek meg. November 18-a előtt nem én voltam a Micinek látszó bőrben, hanem egy árnyék, egy lebutított változat. Basic Mici. Így aztán a 2011-es év gyakorlatilag értékelhetetlen. Bár történtek klassz dolgok, pl. megnyertem az Év Anyavállalata díjat, de ez kizárólag nektek köszönhető. A TV-szereplések is kellemesnek mondható kiruccanást jelentettek, de az sem én voltam. Én nyomokban sem tartalmazok exhibicionizmust, számomra ez sokk volt, hogy kirakatba kerültem.
November 18-a után születtem újjá, amikor is elkezdtem szedni a gyógyszeremet, és jelentem, hat. Jó néhány kellemetlen tünetem elmúlt, vagy múlóban van, javult a közérzetem, nem vagyok fáradékony, jobban vág az eszem, működőképesebb vagyok. És nagyjából november közepére tehető az a változás is, ami a levelezésemben következett be. Kiszíneztem az e-mail fiókomat, a megrendeléseket különböző színű hónapcímkékkel látom el, jelölve egy-egy megrendelés mennyiségét, milyenségét, így egészében látok egy-egy hónapot, vagyis jobban tudom mi fér még bele, hol kell álljt parancsolni a megrendeléseknek.
A karácsony előtti rohamban pedig a heti terv basic-verziója került bevezetésre, amit idén tökéletesítettem, mert hatékonyabbnak éreztem magam, ha előttem volt, hogy mit kell megvalósítanom egy-egy héten. Ezzel párhuzamosan megváltoztattam a postázás rendjét is, idén ebből kifolyólag nem fogok naponta rohangálni a postára, hanem hetente egyszer, hétfői napon rendezem le ezt a dolgot. Terveim között szerepel, hogy szerződöm egy futárcéggel, de ez még képlékeny, felderítés alatt álló lehetőség.
Az idei plusz a változások sorában, hogy nyitottam egy könyvecskét, amiben először is az adott hónap összes megrendelését tüntetem fel, a következő oldalakon részletezem a szükséges anyagokat, Így azonnal látom, hogy kell-e beszerezni valamit, vagy sem. Négy színű kiemeléssel jelzem a heteket, egy-egy hétre összerendezgetem a hasonló dolgokat, mert így nem kell átállni mindig új és újabb figurára, hanem kisszériás sorozatokban gyorsabban, haladósabban tudok majd dolgozni. És hetente felírom a napi bontásban végzendő teendőket. Már tavaly is így terveztem, de idén bármi áron betartom, hogy amíg a napi penzum el nem készült, addig nem megyek föl a műhelyből. Így viszont a hétvégéim végre tényleg szabadok lesznek. 2011-ben az év 365 napjából nagyjából 360-at dolgoztam. 2012-ben erről szó sem lehet.
Az idei év első hónapja remekül kezdődött, a havi adag doboz, és címkemennyiség készen sorakozik, és a havi manóadag kiszabott, összevarrt testecskéi is itt fekszenek már a dobozkámban. Ilyen jól még sosem álltam.

Azt hiszem a változásokban nagyban közrejátszik az a tudatosság, amivel a hangulatomat irányítom. Sokáig bántott, és elszomorított az, ami körülöttünk zajlik, az ami megnehezíti az életünket, a hírek, a híresztelések, a kilátásba helyezett változtatások, az élet maga. De vettem egy nagy levegőt, és elhatároztam, hogy lehuppanok egy kis rózsaszín felhőcskére, és nem vagyok hajlandó tudomást venni a nehézségekről. Ettől persze nem múlnak el, és higgyétek el, vannak nekem is, kínzóak is, de eddig is megoldottam/tuk őket, ezután is erre fogunk törekedni. Minden reggel jó kedvvel ébredek, és örömmel dolgozom. Ez a heti tervnek is köszönhető, mert jólesik a nap végén kipipálni a napot, de alapvetően azt gondolom, hogy amíg örömmel dolgozom, addig lesz pénzem, és amíg lesz pénzem, addig nem lesz okom aggodalomra. Nálam ez ennyire egyszerű, és kívánom mindenkinek, hogy hasonlóan egyszerűen élje meg.

Legyen mindannyiótoknak nehézségektől mentes, mosolygós, dolgos esztendője!

BibePöcök

Jajj, hát ki ne maradjon a blogkövetőim életéből az a tünemény, akit a hétvégén készítettem a nagyfiam kérésére. Az instrukció az volt, hogy rózsaszín legyen, és babaarcú, és nudlitestű, és úgy álljon a keze, mintha röppenne, és legyen pillangó, de olyan igazán édes fajta.
Pólyás baba testen az extrák a láb leegyszerűsítése, és a kis csápocskák, meg a szárny, meg az a kis fodor az arcocska körül.
A Facebookon KeDo-tól kapta a Bibepöcök nevet, amibe én azonnal beleszerettem. :)

Játszottunk a Facebook-on, ahol elkelt a kisördög, és maradt egy angyalka. Itt tehát akik a maradékért szálltak versenybe, azok az ezüst szárnyú, szolid angyalkáért izgulhatnak. 155 kedves játékos került a kalapba, köszönöm nekik a jelentkezést, és a kedves szavakat.
De nem szaporítom a szót, mutatom az eredményt. Nem vacakoltam, a Random.org-ot hívtam segítségül.
Nem készítettem sorszámos listát, visszaszámoltam hátulról, így találtam meg a szerencsés nyertest, aki nem más, mint









Gratulálok Erika, kérlek küldd el nekem a címedet, hagy indítsam hozzád az angyalkát.

Köszönöm szépen mindenkinek a játékot!

Vörös angyalka a formabontók csapatából

Ő is volt már tűzvörös hajzattal, rózsaszín bugyikával, de ez a narancs-terrakotta változat nekem szívemhez közelibb, sokkal finomabb, sokkal huncutabb. Talán nem annyira ünnepi, bár a kis organza ruhácska azért mégis csak az, de épp emiatt lett már az előd is formabontó.
Szeretem, egyszerűen ennivaló lett, és megint szívszakadás volt elküldeni.
Most, ahogy nézem a képet, azon töprengek, talán elbírt volna néhány szeplőt ez a pofi. De van még egy ilyen változatra való anyagom, azt hiszem az abból készülő angyalka szeplős lesz majd. :)

Beismerő vallomás

Vannak bajok, én okozom őket, és szembesítenek ezzel olykor a családom tagjai. Ők azok, akik testközelből vannak sokkolva. Hogy a folyamat hol kezdődött, mikor és miért fordultam ki önmagamból, azt nem tudom, de gyanítom, hogy az a több száz feladóvevény, amit szépen elrakosgatok, és rajtuk az a több száz név, amiknek tulajdonosaival volt valamilyen kapcsolatom rövid pályafutásom során, kicsit sokkol engem magam is, és valahol bennük gyökerezik a gond.
Na hogy érthetőbb legyek. Tudom, hogy sokan szenveditek meg azt, hogy nem válaszolok levelekre, és az utóbbi időben nem veszem fel a telefont sem, és ha lehet én magam sem kezdeményezek hívásokat. Telepatikusan próbálok megoldani dolgokat. De hogy komolyra fordítsam, túl azon, hogy igen régóta küszködöm a hozzám érkező levélfolyammal, és egyre nehezebben birkózom meg vele, kezdem egyre jobban érezni magam a műhelyemben, elszigetelve. Olyannyira, hogy a külvilágot az ablakomon keresztül sem engedem be. Mások szerint ez nem jó, én azonban így érzem jól magam. Olykor kifejezetten terápiás céllal mozdulok ki, de az itthon beszerezhető dolgokért már inkább elküldök valakit. Ez a fő-fő probléma, ki sem mozdulok.
Az okok között szerintem igen nagy szerepet játszik még az a betegségem is, amit gyakorlatilag két éve bizonyítanak leletek, de orvos által felállított diagnózis nem. Pajzsmirigy alulműködésem van, amit most már nyugodt szívvel írok le, mert ezt szakorvos is leírta, mi több, gyógyszeres kezelést is előírt számomra. Két évvel ezelőtti próbálkozásom arra, hogy a panaszaim orvosolva legyenek, kisebb dugába dőlt, amikor is az az orvos, akihez elmentem, depressziósnak diagnosztizált, és pszichológushoz küldött. Én pedig tudtam, hogy ha mutatok is depressziós jeleket, nem vagyok az. Alapvetően életigenlő vagyok, az én fejemben a halál gondolata nem forog, a levertségem, hangulatingadozásaim nem foghatóak erre. És a dolog feltáratlan, és így kezeletlen maradt, de a panaszaim egyre kínzóbbá váltak. Idén nyáron gondoltam teszek még egy próbát, így újabb UH-vizsgálatra mentem, ahol is alapos fejmosást kaptam a kezeletlen, és rosszabbodott pajzsmirigyem miatt, így kénytelen voltam új szakorvost keresni, és cca. fél év után végre a vizsgálaton is túl vagyok, és megszületett a perdöntő diagnózis. A gyógyszeremet is, amiért két éve reszketek, elkezdtem szedni, amitől az első két napon igen kutyául voltam, de most már azt hiszem vannak változások. Azt is megtudtam, hogy ennek a betegségnek az egyik tünete a depresszió. Na bumm, tényleg az voltam, csak az ok-okozati viszonyok kivesézése elmaradt. Köszönöm ezt a csodálatos két évet a drága dr-nőnek, aki vállrándítással intézte el az ügyet. Mindenesetre az állapotom javítására tett lépés ezen része kipipálva.
Az, hogy bezárkóztam, hogy eléggé inkommunikatív lettem, több más dolognak is köszönhető. Jobb a békesség, ezt szoktam mondani, és inkább nem megyek bele harcokba, vitákba, egyáltalán semmibe. Csinálom a dolgomat, és igyekszem megfelelni. Szívom magamba a dicséreteket, és érzem, hogy visszavetnek a kritikák, de talán csak azért, mert fura a rengeteg pozitív visszajelzés között olykor negatívat látni. Az arány persze több mint jó, így aggodalomra semmi okom. De azzal együtt, hogy a kicsit méla, fáradékony Mici lassan bepördülhet, azért le kell hámoznia magáról sok beidegződést. Első lépésként is talán a rolót kellene felhúzni az ablakon, de ezzel várok legalább egy kis napsütésfélét, vagy az évszakot tekintve lehetséges csodaszép hóesést. A levelekre való válaszolgatás is kézenfekvő lenne, de egyelőre nem nyomulok a bocsánatkérésekkel, erre rá kell készülnöm lelkileg. Bízom abban, hogy akit érint, az tudja, hogy ott van a szívemben, és nem haragból, vagy bántásból tettem parkolópályára. A telefon felkapkodása pedig... tegnapi élmény, hogy egy hölgy felhívott. Én az autóban ültem, ő gondolom egy irodában. A tisztán hallás esélye igen kicsi arányban volt jelen, így csak sejtem, hogy mit mondott, de a lényeg az, hogy talán már vásárolt tőlem, és ismét szeretett volna. Azok a kedves vásárlók, akik már túl vannak velem egy adás-vételen, nyilván pontosan emlékeznek rám. És esküszöm, hogy jó pár hónapig én magam is képben voltam, és ha ránéztem egy figurám fotójára, megmondtam, hogy ki vette meg, milyen felhasználónéven, milyen eredeti néven, és hová került... Na ez réges-rég elmúlt. Ha felveszek egy telefont, és bejelentkezik egy korábbi vásárlóm, és arra számít, hogy ha nem is pontosan tudom ki ő, de azért valamit visz a víz, hát el kell, hogy keserítsek mindenkit, mert a közvetlen környezetemben élők bejelentkezése után is percekig gondolkodom, hogy ki is az illető. Ez az, amit a feladóvevények sokaságával magyarázok. Minél több van belőlük ugyanis, az annál több kapcsolatot jelent, amit már nem lehet észben tartani. Na a gyógyszer talán ezen is segít szépen-lassan, de ne akarjon sokat a szarka, azt hiszem azzal is megelégszem, ha egy kicsit energikusabb leszek. Szóval a telefonos kérdés egyelőre még tabu, újabban már a figurákhoz csatolt lógattyúra sem írom rá a számom. Az sms-ek pedig esetlegesek. Ha van nálam szemüveg, akkor el tudom őket olvasni, és nem nagy lelkesedéssel, de bepötyögök egy választ, ha viszont vaksi vagyok, akkor sms volt-nincs, mert örökre homályba vész.

Tegnapi élményem, hogy egy (férfi) vásárlómnak személyesen vittük el a választott két figurát, és Pálom mellékesen elvitte a játékban megnyerhető angyalkát és kisördögöt is, mert ő szereti mutogatni a cuccaimat. Én meg csak vigyorogtam, mint a tök. Az mindig meglepő és mulatságos számomra, amikor a FB Miciségek oldalt lájkolja egy pasi. De látni azt, hogy a lelkes (férfi) vásárló vállára ülteti és közös fotót készít, majd egy kisebb performanszt állít össze a rendelkezésre álló 4 db miciségből, na az eufória. Komolyan mondom, mindent megér egy-egy ilyen találkozás. Ilyenekért érdemes elgondolkodni azon, hogy ha erő fölött is, de újra felépítem a kapcsolataimat, és gyakrabban mozdulok ki.

Hogy legyen kép is, mutatok egy Mia-manó változatot, aki szintén tegnap utazott velünk új szülőjéhez, és csak egy példa arra, hogy bár betegesen ragaszkodom a színek harmónijához, és ahhoz, hogy a lehető legkevesebb szín helyezkedjen el egy babán, itt azért már szinte tobzódnak:

És mivel végre sikerült eljutni a Hunyadi utcai fiúkhoz is, és az uram parancsára még vásároltam is pár centi anyagot, lesz itt tobzódás még durvább is.

JÁTÉK itt iss, ott is, MICISÉGÉRT!

Akik a Facebook-on követői a Miciségek oldalnak, azok tudják, hogy játszani lehet két cukiság valamelyikéért, de aki csak a blogomat olvassa, annak is tartogatok meglepetést.
Aki a Facebook-on még nem követ, szeretettel ajánlom figyelmébe az oldalt, ahol valamelyest aktívabb vagyok, de a személyesebb bejegyzések azért itt lesznek mindig.

IDE kattintva a játékhoz érkeztek, de ha nyerni is szeretnétek, akkor az oldalt is lájkoljátok ITT, vagy a bal fölső sarokban található rajongói dobozban.

A játék a Facebookon 2011. november 25-én éjfélig tart, és a nyertes megkapja az angyalkát, vagy az ördögöt, választása szerint. A maradékot pedig itt fogom kisorsolni azok között, akik ennél a bejegyzésnél jelentkeznek. Itt november 27-én zárom le a jelentkezéseket, és hogy innen mi vihető el, az csak november 30-án, a sorsoláskor fog kiderülni, ugyanis egyszerre sorsolok majd a Facebook-os, és a blogos jelentkezőkből is. Tehát ha úgy tetszik, a nyeremény meglepetés lesz, de ha így is szeretnéd, akkor nosza, jelentkezz. És ha mindkét helyen játszol, és elég nagy mákod van, akár párban is elviheted ezt a két ajándékot. Hajrá!