Akkor egy kis ömlengés az én első fimo gyurmából készült babámról. Több szempontról is büszke vagyok rá, egyrészt a fimo-sága miatt, másrészt meg azért, mert minden ízületében mozgatható babáról beszélünk.
Nagyon régóta szeretnék ilyen hasonló mozgatható ízületes babát, de arany árában mérik. Eleinte ezt nem értettem, aztán elfogadtam, majd úgy döntöttem, hogy inkább megcsinálom magamnak, mert ennyit én sosem fogok kiadni babáért. Egy éve kb., hogy megvettem hozzá a porcelán gyurmát. Aztán most itt volt a kihívás, Győr, a babakiállítás, és a lehetőség,hogy megmutassam mit tudok. És elővettem a várakozástól már kissé durcás gyurmát, és belevágtam. Először a masszába, majd a gyúrásba. Persze nem volt ez ennyire spontán, ehhez még tervrajzot is készítettem, hiszen az arányokra mindenképpen szerettem volna ügyelni.
A koncepció egy alvó baba volt, mert tavalyi próbálkozásaim rossz tapasztalata, a sütőben megégő szemek erre sarkalltak, és a Grimm évre való tekintettel ki más lehetett volna az első számú mesehős, aki megfelel ennek a kritériumnak, hogy alvó, mint Csipkerózsika. Hozzá a gyurmázáson túl elképzeltem természetesen sok hajat, baldachinos ágyat, valami csinos ruhát, és sok-sok rózsát, és pókhálót... na meg persze felfekvéseket, iszonyatos körmöket, 100 év ágyban fekvés azért már hagy nyomokat az emberen, de ezeket csak a hecc kedvéért. :)
De mindenekelőtt a baba készült, és meglepően könnyen ment. A gyurma, ami speciálisan babakészítéshez használatos, nagyon könnyen puhult, és könnyen tudtam formázni, a hibákat elkenni. Korábbi gyurmás tapasztalataim csupa rosszak voltak etekintetben, előfordult hogy vízhólyag keletkezett a kezeimen, mire megpuhítottam egy kis gombócot. Persze a puhaság könnyen válhat ellenséggé, hiszen amilyen könnyen megformáztam egy testrészt, éppen olyan könnyű volt eldeformálni is. Így aztán pl. a törzsrészt nem lehetett egy darab anyagból összehozni. Formáztam, sütöttem, megtoldottam a sült részt nyerssel, formáztam, sütöttem, és ez volt a hosszadalmasabb része a dolognak, hogy rohangáltam a sütő és a műhely között, és vártam a sülési időket.
A végeredmény azonban minden nehézségért kárpótolt, és elkészült az én Csipkerózsikám, aki kedvenc zöldemből kapott ruhát, és egy antikolt, saját két kezemmel ácsolt ágyat, baldachinnal, amit nem kicsit beszőttek a szorgalmas pókok, és amire felfutott némi rózsa is. Utóbbi is szöszölős részlet, a kis leveleket ugyanis egyenként vagdostam ki papírból, és ragasztgattam fel drótra, hogy össze tudjam tekergetni a munkám egyetlen készen vásárolt darabjaival, a pici papír rózsaszálakkal. Az ágy matraca styroporral van töltve, így ha Rózsit valaki felemeli, ott a nyoma az ágyban eltöltött "éveknek". Hogy mozgatható ízületei vannak, a végeredmény tekintetében nulla jelentőséggel bír, hiszen nem látszik. Valójában ez egy próbadarab a tökéletesebb BJD (ball jointed doll - gömbízületes baba) felé. Ő egy basic verzió, mozog, és nyeklik-nyaklik, de megállni nem tud, csak ül stabilan. Olyan, mint egy gyöngysor, félve is nyúlok hozzá, és nem mindig arra fordulnak a testrészei, amerre szeretném, tehát van csiszolnivalóm. Viszont mivel szerettem formázni, lesz egy szoborbabás vonal, amin elindulok, és gyúrogatok majd.
 |
| Csipkerózsika |
Ezt a munkámat élőben, két textilbabám kíséretében Győrben tekinthetitek meg
a Nemzetközi Babakiállításon április 14-26 között.
Épp egy évvel ezelőtt készült az első kalóz a Miciségek házatáján, akkor egy szolid, gyerekbarát kivitelben. Amikor meglátta kedvenc unokaöcsém, azonnal rávágta, hogy ugyan ez falábbal, kampókézzel, vállán papagájjal nagyon ütős lenne. Meg is ígértem, hogy elkészítem neki. És most íme, itt is van, igaz papagáj nélkül, csak mert az már valahogy nem fért oda a vállára. És csak halkan jegyzem meg, hogy ez egy évbe tellett, szóval holmi 3-4 hónapos várakozási idők miatt ne tessenek kétségbe esni. Szóval ez nem csak egyszerű varrásos kihívás volt, ehhez fúrni-faragni, esztergálni kellett, előkerült a flex a kampó csiszolásához, és a legkisebbem óriási ijedtségére még sebészeti beavatkozásra is szükség volt, mivel amputálni kellett egy lábat, és egy kezet. 
